A Brat Pack felnövésével véget ért a tinifilmek aranykora (ami egyébként egy teljesen szubjektíven odaítélt cím), de szerencsénkre, a 90-es évek se szűkölködött témánkba illő művekben. Ezek a filmek stílusukban merőben mások voltak, mint a John Hughes-klasszikusok: nagyobb hangsúlyt kaptak a vígjátéki elemek, amik az alkotások nagy részében idétlenséget eredményezett, de elvétve akad olyan is, amelyikben megtalálták a komédia és a dráma még megfelelő arányát.
Az évtized első felében nem burjánzott a filmipar, de a Spinédzserek (Clueless) sikere után beindult a gyár, és sorra jöttek ki a tipikus „amerikai gimis” filmek (A csaj nem jár egyedül, Rád vagyok kattanva, Pasik és csajok, Szívem érted rapes, stb). Ezeknek a koronázatlan királya és királynője volt Freddie Prinz Jr. és Julia Stiles, de ugyanitt megemlíthetnénk Josh Hartnettet vagy Sarah Michelle Gellart is.
Prinz a tinifilmek főszerepeiből már karrierje elején is régen kiöregedve alakította a suli legmenőbb és leghelyesebb fiúját (a rajongás amúgy abszolút érthető), Stiles pedig rendszerint ugyanazzal a faarccal játszotta a meg nem értett, de gyönyörű végzőst – igaz, ő legalább korban passzolt. Színészi képességeiről későbbi alakításaiban tanúbizonyságot tett, többek között a Dexter 5. évadában is, ezért ezeknek az éveknek az egyik nagy rejtélye, hogy a pókerarc Stiles tudatosan alkalmazott színészi eszköze volt vagy csak ennyire unta magát?
Mindenesetre sokak karrierje esett áldozatul ennek a korszaknak, és csak kevesen büszkélkedhetnek tisztességes szerepekkel, miután végleg kinőttek a „kamaszkorból”. Emiatt az erős, színész és filmzsáner közötti asszociáció miatt is felejthetetlenek ezek az évek. Ezt a termést szemezgetve emeljük most ki azokat, amelyek minőségi(bb) szórakoztatást kínálnak.
Spinédzserek (1995)
Clueless, r.: Amy Heckerling
A film Jane Austen Emmájának a feldolgozása, főhőse az elkényeztetett Cher (Alicia Silverstone), a középiskola legnépszerűbb diákja. Félévi bizonyítványa elég rosszul sikerül, amit ő több tanulás helyett úgy próbál kijavítani, hogy összeboronálja két tanárát, akik majd – az ördögi terv szerint – boldogságukban sokkal kevésbé lesznek kritikusak diákjaikkal, és így rábeszélheti őket, hogy jobb jegyet érdemel. A terv beválik, és neki fejébe száll a dicsőség – ezentúl senki nem menekül, akit párkeresésben segítségre szorulónak ítél.
Olyan sok ponton vehetett volna rossz irányt a film, de egyfolytában pozitív csalódások érik a tinifilmekkel szemben krónikusan előítéletes nézőt.
A film legnagyobb erénye egyértelműen a humora, ami nyelvi poénokra épül legtöbbször, nem pedig a tinikhez mániákusan (de jogosan) kapcsolt hormon-túltengésre.
Az első ránézésre butuska, felszínes és egocentrikus Cher megnyilvánulásai éles kontrasztban állnak a róla alkotott képpel, mert miközben a legnagyobb problémái valóban a ruha-népszerűség-kalóriaszámlálás háromszögén helyezkednek el, rendkívül szofisztikáltan fejezi ki magát, ami még viccesebb bizonyos témákban való pusztító tudatlanságának fényében.
A másik állandó humorforrás a mostohatestvérével (Paul Rudd) való civódása, ami tényleg olyan, mint a testvérpárok összeszokott szópárbaja, és csak annyira erőltetett, amennyire testvérek általában rá akarnak egymásra kontrázni egy-egy vitában.
A jellemfejlődés miatt ez a film jóval több annál, mint amire az ember a plakát alapján számít, és a film végéig tart a szufla, a történet kerek lesz, Cher megtanulja, amit meg kell, happy end is van. Egyszerű, de nagyszerű!
4.5/5
10 dolog, amit utálok benned (1999)
10 Things I Hate About You, r.: Gil Junger
Újfent egy klasszikus feldolgozása. Shakespeare A makrancos hölgy c. darabja tisztességes alapot nyújtott a filmhez, amiben Heath Ledger első amerikai szerepének lehetünk tanúi, valamint Julia Stiles mellett feltűnik még a még mostaninál is kisfiúképűbb Joseph Gordon-Levitt is. Visszanézve rádöbben az ember, hogy micsoda sztárparádé a film, de akkor persze mind kezdő színészek voltak.
A sztori shakespeare-ien szövevényes: egy – felnőtt fejjel erősen megkérdőjelezhető – otthoni szabály értelmében Bianca (Larisa Oleynik) nem randizhat és bulizhat, amíg nővére, Kat (Julia Stiles) hasonlóan nem tesz. Neki viszont esze ágában sincs „zülleni”, így Bianca, annak érdekében, hogy az év végi bálba eljuthasson, elindít egy hadműveletet, aminek eredményeképp Patrick (Heath Ledger) megpróbálja elcsábítani Katet.
Ahogy az lenni szokott, sokáig jól mennek a dolgok, aztán minden kiderül, van nagy sértődés, de a vége hepi end.
A film legnagyobb erénye a humora, és paradox módon az egyszerűsége. Meglehetősen bonyolult a kapcsolati rendszer, de nem zavarja össze az embert, könnyen követhető. Van egy nyálasabb, szemkikaparós, kínos jelenet, ennek ellenére a filmet a jópofaság, lazaság, beszólogatások és az akkori évek menő zenéi dominálják.
Külön jó, hogy a karaktereknek tényleg tinédzserkori problémáik vannak, és a néző megismerkedhet egy, a tinifilmek világában ritka jelenséggel, az integritással (Joseph Gordon-Levitt remek jelenete).
Minden a helyén van, és klisék ide vagy oda, a film remek példája annak, hogy lehetséges mindenki számára szórakoztató filmet gyártani még egy adott korosztálynak szóló témából is. Persze, nyilván ehhez Shakespeare alapanyaga kellett elsősorban, úgyhogy talán érdemesebb azért hálát adni Hollywoodnak, hogy nem rontották el.
4/5
Amerikai pite (1999)
American Pie, r.: Paul & Chris Weitz
Jane Austen- és Shakespeare-feldolgozások ide vagy oda, nekem ez az örök kedvenc. Úttörője a szexről nagyon nyíltan beszélő filmeknek, és az, hogy a tinédzserek szemszögéből mutatja be, külön specialitás. Sajnos, az első rész sikere után nem álltak le a készítők, így még talán ma is jönnek ki újabb részek, amik se humorban, se őszinteségben, se sehogy nem érnek fel az eredetihez.
Az egész film alatt záporoznak a most már klasszikussá vált poénok, amik, bevallom, nem tudom, hogy az eredetiben is így ütnek, vagy csak a magyar szinkront találták el nagyon, mert csak magyarul láttam (de úgy vagy hússzor). Annyi biztos, hogy a film miatt évekig magyarázkodnom kellett, amiért nyaranta zenetáborba jártam.
A filmben minden típusú karaktert felvonultatnak, ami azzal jár, hogy mivel mindegyik sztereotípia képviselteti magát, nem idegesítő egyik sem. Ezeknek a karaktereknek más és más tapasztalatai vannak a szexről, de leginkább nem sok, és a film keretét a négy főszereplő srác paktuma adja, akik a végzős bálig el akarják veszíteni a szüzességüket.
Ez a megállapodás indítja be a történéseket, de őszintén szólva a lényeg tényleg nem a cselekmény, hanem a szereplők interakciói, a poénok, a karakterek csetlése-botlása és tapasztalása.
És lezárásként álljon itt ez az idézet (egyike a szalonképesebbekének) a filmből:
…ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a falhoz ütögeted a labdát. Ami ugyan élvezetes, bizony az, de az még nem tenisz! Az nem tenisz. A teniszhez kell egy partner, aki visszaüti a labdát. Szeretnél egy partnert?
5/5
Cikksorozatunk harmadik, utolsó részében a 21. század legjobb és legkülönfélébb tinifilmjeit listázzuk majd.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!