Tinifilm… Iszonyú ez a szó. Az angol ezeket a filmeket gyakran a coming-of-age jelzővel látja el, ami felnőtté válást jelent, ugyanakkor elég hülyén hangozna az is, úgyhogy jobb híján annál maradunk, ami van. A probléma ezzel a típusú megbélyegzéssel csak az, hogy ezek a filmek legtöbbször inkább drámák és/vagy vígjátékok, és a „tini” ebben az esetben nem műfaji jelző, mint a horror vagy a thriller.
Ezáltal gyakran skatulyába kerülnek remek alkotások, pedig a mondanivalójukkal mindenki tud azonosulni, legfeljebb mélyre kell hozzá ásnia.
A legjobb tinifilmek perspektívával szolgálnak a felnőtteknek, akik így több megértést tanúsíthatnak a kamaszokkal szemben.
Érett fejjel hamar elfelejti az ember ennek az időszaknak a nehézségeit, és könnyen elbagatellizál egy tinédzser számára cunami méretűnek tűnő problémát.
Ezt elkerülendő készült ez a lista, a teljesség igénye nélkül, bemutatásuk szerint időrendben.
Tizenhat szál gyertya (1984)
Sixteen Candles, r.: John Hughes
Az egyik első film, ami tinifilm léte ellenére nagyon komoly kritikai- és nézői sikereket ért el. A történet dióhéjban: nővére esküvőjének lebonyolítása közben családja elfeledkezik Sam (Molly Ringwald) 16. születésnapjáról, és miközben ezen az áruláson kell túllépnie, az iskolában a romokban heverő „szerelmi életét” próbálja menteni.
Felnőtt fejjel megnézve jelentéktelennek tűnhetnek Sam gondjai, miközben csak teljesen normális, korának megfelelő problémákkal küszködik. Molly Ringwald érdeme, hogy sok hasonló témájú filmmel ellentétben a nézőt nem idegesíti ez az egyszerűség, hanem őszintesége inkább bájossá teszi. Ezt valószínűleg az is segíti, hogy a színésznő valóban tinédzser volt a film készítésekor, így alakítása minden tekintetben hiteles.
Hughes nagyon jó érzékkel és humorral tálalja a történetet, túlkomplikálás nélkül. Nem kifejezetten vígjáték, de nem is vér komoly dráma. Csak egy film egy, bár korfüggő, de nagyon mindennapi dologról, őszintén. Megnézve nehéz nem felülni a nosztalgiavonatra, és elmerengeni 16 éves énünk leghatalmasabb nyűgén.
4/5
Nulladik óra (1985)
The Breakfast Club, r.: John Hughes
A Brat Pack majdnem összes tagját felvonultató mű a Tizenhat szál gyertyához hasonlóan ügyesen lavíroz a dráma és a vígjáték között. A film öt gimnazistáról szól, akik büntetésből szombatjukat az iskolába bezárva kénytelenek eltölteni. Mindannyian különböző klikkek tagjai, így elsőre azt gondolják, hogy semmi közös nincs bennük, de ez az előítélet a 9 órán át tartó bezártság alatt szép lassan leomlik, ahogy megismerik egymást. A közeli irodában tévéző felügyelő tanár tiltása ellenére beszélgetéssel, játékkal és hülyéskedéssel múlatják az időt, és közben próbálnak nem lebukni.
Nagy akcióra nem kell számítani ettől a filmtől, de cserébe lenyűgöző érzékenységgel mutatja be a tinédzserek lelki világát.
Népszerűsége az azóta eltelt több mint 30 év alatt se csökkent, mondanivalója mindig releváns marad. Ha egy filmet nézel meg erről a listáról, az ez legyen. Vagy a következő…
4.5/5
Meglógtam a Ferrarival (1986)
Ferris Bueller’s Day Off, r.: John Hughes
Bár John Hughes filmjei közül az abszolút klasszikus az előbb tárgyalt Nulladik óra, nekem Matthew Broderick pimasz komédiázása miatt ez a kedvencem. A borzasztó magyar cím a Broderick által alakított Ferris Bueller napjának csak egy szeletére utal, amúgy rengeteg egyéb csínységet követ még el Ferris barátjával és barátnőjével, miután beteget tettetve szabadságolja magát.
Hughes ezen alkotása már inkább vígjáték, de nem mentes a drámai elemektől, amiktől némi súlya lesz. Aki tinédzserként nem volt akkora mókamester, mint Ferris, a filmet megnézve talán bánkódik emiatt, de a mű üzenetét megfogadva ez az elmaradás felnőttként is bármikor pótolható.
A rendező többi filmjéhez hasonlóan a szereplőgárda itt is kiváló, a korábban említett Matthew Broderick tökéletes választás volt a címszerepre – olyan természetességgel töri át a negyedik falat, ami azóta is ritkaságszámba megy. A mellékszereplők is parádés jelenetekkel szórakoztatnak, nincs egy se, ami félresikerült volna.
Akárhányszor újranézhető.
5/5
A 80-as évek elég sok minőségi tinifilmet produkált még a listán szereplőkön kívül, de John Hughes-rajongóként ezek fértek most fel. A kínos 90-es évekből jóval nehezebb szemezni, de azért akadt abban az évtizedben is említésre méltó mű, amikről cikksorozatunk következő részében hull le a lepel!
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!