Robert Eggers 2015-ben a The VVitch kapcsán már egyszer bebizonyította, hogy a boszorkányos témában sokkal több van holmi buta ijesztegetésnél, ám Goran Stolevksi filmje még azok számára is nehezen fogyasztható lehet, akik Eggers filmjén kellemesen elborzadtak.
A The VVitch lassú építkezése és a elmerengő tempója ugyanis néhol már-már akciófilmnek tűnhet Stolevski mozija mellett. A folk-horror zsánere ugyanakkor fájóan mellőzött, a rajongók pedig emiatt összeteszik a két kezüket, amikor egy-egy ilyen alkotás végre feltűnik a színen.
A Nem leszel egyedül ráadásul mintapéldája annak, amikor az egyszeri néző – és a rajongó egyaránt – értetlenül áll a helyzet előtt, miszerint nehéz elképzelni azt a stúdió megbeszélést, amikor erre egy fejes rábólintott és aláírta a költségvetést.
A You Won’t Be Alone ugyanis annyira elvont, annyira egyedi, hogy kizártnak tartom, hogy egy előzetes piackutatás erre azt adta ki, hogy lesz rá értékelhető mértékű kereslet, ennek ellenére mégis itt van, elkészült, a műfaj kedvelőinek legnagyobb örömére.
A 19. században járunk, egy eldugott macedón faluban, amely lakói rettegve félik a közelben élő boszorkányt. A teremtmény ráadásul előszeretettel viszi magával a gyermekeket, így jár Maria (Anamaria Marinca) is, akinek azonban sikerül alkut kötnie. Nevezetesen némi haladékért cserébe ő maga ajánlhatja fel leányát. Így az asszony a kisdedet egy barlangba zárja, ahol időben meg is jelenik a boszi, majd magával viszi, hogy boszorkányt faragjon belőle.
Innentől pedig egy igazán szokatlan történet veszi kezdetét, amiben nincs is igazán jelentősége a boszorkányságnak, sem a horrornak, hisz a főszereplőnk egy lány, aki fiatal nőként lép ki életében először a szabadba, s bár olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amivel a többi ember nem, neki is meg kell tanulnia, hogy miről is szól az valójában az élet.
Egyszerre megkapó, magával ragadó és érzelmes utazás ez, a maga utánozhatatlanul groteszk és szokatlan módján. A bő másfél órás játékidő többnek tűnik ugyan, de ha nyitottak vagyunk és magával ragad minket a hangulat – amire nagyon példát sem tudok mondani hirtelenjében -, akkor egy olyan filmélménnyel leszünk gazdagabbak, ami csak ritkán történik meg.
Hogy most akkor ajánlom-e, avagy eltántorítani próbállak téged, kedves olvasóm? A kérdés jó, ámde igen nehéz.
A Nem leszel egyedül egy semmihez sem hasonlítható mozi, olyan, ami csak pár évente egyszer történik meg. Emiatt aztán muszáj azt mondanom, hogy látnod kell, mert pontosan erről szól a filmezés, ám arra készülj fel, hogy ha nem vagy elég nyitott, akkor gyötrelmesnek hathat Stolevski látásmódja.
Pontosan így vagyok vele én is. Utóbbi évek számomra egyik legjobb filmje.
Szokatlan kamerabeállítás… pl. oldalról és kissé hátulról fényképezett arcok…hogy csak egyet említsek a sok közül.