Filmkritikák

A Hangya és a Darázs (2018) – kritika

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem néha kifejezetten jólesik, amikor egy filmnél pontosan azt kapom, amit vártam. Amire az előzetes infók alapján számítani lehetett. Nincsenek meglepetések, csőbe húzások, nincs variálás. Azt kapod, amiért fizetsz. A 2015-ös Hangya pontosan ilyen film volt. Nem csak az MCU keretein belül, hanem teljesen általánosságban nézve is. Paul Rudd, mint mini szuperhős...[Tovább a cikkre]

A hihetetlen család 2. (2018) – kritika

Brad Bird egy istenáldotta zseni. Persze haragudhatnánk rá, mert nagyon nem az a kapkodós fajta, de azt hiszem, hogy mint minden esetben, a minőség a filmek esetében is előbbre való a sebességnél. Bird-nek szűk húsz év alatt hat film került ki a kezei közül, ez amolyan Tarantinos sebesség. Szerencsére nem csak a tempót, hanem a nívót tekintve is áll a hasonlítás – mondom ezt annak ellenére, ...[Tovább a cikkre]

Haverok harca (2018) – kritika

Az elmúlt években rájöttem, hogy a legponyvább vígjátékokról a legnehezebb írni, pontszámmal minősíteni, vagy csak cseverészni róluk ha egy baráti társaságban feljönnek témaként. Hogy miért? Mert a vígjátéknál szubjektívabb műfaj nem létezik. Ami nekem vicces, az neked lehet, hogy nagyon nem az. Míg te az angol humort kedveled, addig én a Borattól fetrengek. Te imádod az Űrgolyhókat, nekem a Nagy ...[Tovább a cikkre]

Gotti (2018) – kritika

Akik egy ideje velünk vannak, azok tudják, hogy fanatikus Entourage rajongó vagyok, legalább tucatszor végignéztem már a Törtetőket az elejétől a végéig, s hogy őszinte legyek, többször elgondolkodtam már rajta, hogy milyen lehet az az életet élni, amit Vince és a banda él. Aztán továbbgondolva a dolgokat, végül mindig arra jutok, hogy ha választhatnék és belebújhatnék valamelyikőjük bőrébe, akkor...[Tovább a cikkre]

Jurassic World: Bukott birodalom (2018) – kritika

1993 nyarán csodát láthattunk a moziban. Steven Spielberg varázsolt, az akkori, ma már megmosolyogtató számítástechnika segítségével életre keltette a dinoszaruruszokat egy varázslatos kaland formájában. Felnőtt és gyermek egyaránt tátott szájjal nézte ahogy a Brachiosaurus először átballagott a mezőn és valljuk be: a Jurassic Park tényleg különleges volt. Egyedi és megismételhetetlen. A recept pe...[Tovább a cikkre]

Örökség (2018) – kritika

Az egyszeri szerző nagyon könnyen dobálózik az olyan jelzőkkel, mint “az év eddigi legjobbja”, vagy az “utóbbi évek legerősebbe”, legyen szó akár vígjátékról, horrorról, vagy akár csak egy mezei platformjátékról. Aztán pironkodva olvassa vissza a pár hónappal korábban megjelent cikkét, hisz azóta már látott, játszott, tapasztalt jobbat. Nos ugyanígy leszek most Ari Aster el...[Tovább a cikkre]

In Darkness (2018) – kritika

Az internet egy csodálatos kis világ. Akik hozzám hasonlóan szeretnek néha elmerülni a 9gag posztjai közt, azoknak bizonyára feltűnt már, hogy az ottani többmilliós bázisnak megvan a maga királynője – királynői. Olyan színésznők, akiket istennőként szeretnek – ebben persze van némi humor, de összességében érthető a dolog, hisz két név mondhatni örök ezen a listán: Emma Watson és Natali...[Tovább a cikkre]

Hang nélkül (2018) – kritika

Milyen szerencsés az ember fia, ha történetesen John Krasinski-nek hívják, és a felesége immáron hét éve Emily Blunt. Egyfelől szerencsés, mert hát… nos szóval értitek, másfelől pedig még szerencsésebb, mert ha adott esetben úgy dönt, hogy ő most filmet készít, akkor nem kell azon agyalnia, hogy honnan rántson elő egy A-listás sztárt. Hiszen van otthon egy. Nos valahogy így született meg a H...[Tovább a cikkre]

Deadpool 2 – kritika (2018)

Még alig tértünk észhez a Bosszúállók: Végtelen Háború után, de már itt is a Deadpool folytatása. 2 évet kellett várnunk, de vicceskedő, piros pizsamás barátunk újra visszatért, hogy görbetükröt állítson a szuperhősfilmek és az egész 21. század elé. Lássuk, hogyan teljesít mai filmünk a hatalmas elvárásokkal szemben és hogyan is jutottunk idáig. Deadpool (alias Wade Wilson) 1991-ben tűnt fel elősz...[Tovább a cikkre]

Fekete Párduc (2018) – kritika

Nehéz korrekt módon belőni egy pontszámot a Fekete Párducra. Na nem azért, mert nem körvonalazódott be a fejemben már megtekintés alatt egy szám, szó sincs róla. A valódi gond a viszonyítási alap megtalálása. Mert abban biztos vagyok, hogy ez a film nem nekem készült. Ez az afroamerikaiknak készült (szuperhős) film afroamerikaiakról, rengeteg politikai áthallással. Amiben a feketéket érintő elnyom...[Tovább a cikkre]

Taxi 5 (2018) – kritika

Régen írtam már igazi villámkritikát, remélem most összejön (nem fog) és nem merülök bele túl mélyen a saját sértettségembe. Mert ha eszembe jut, hogy az 1998-as Taxi mennyire szórakoztató tudott lenni a maga bugyuta módján, és mellérakom, hogy most, húsz évvel később mit toltak elénk ötödik epizód gyanánt, akkor annyira felmegy a vérnyomásom, hogy hallom a saját véráramlásomat. Nem is tudom, hogy...[Tovább a cikkre]

Bosszúállók: Végtelen háború (2018) – kritika

A képregény adaptációk gyöngyszeméhez érkeztünk. Szuperhőseink összeálltak, hogy legyőzzék a Marvel Univerzum eddigi leghatalmasabb rosszfiúját. Vajon megérte ennyit várni a Végtelen Háborúra és beváltja az ígéreteket a világ legdrágább filmje? Izguljunk együtt. Mert nem csak Thanos és serege óriási, de a költségvetés is. A Disney mélyen belenyúlt a zsebébe: a Végtelen Háború 1 MILLIÁRD dollárból ...[Tovább a cikkre]