Filmkritikák

Hóember (2017) – kritika

Mivel nem olvastam Jo Nesbo (úgy hallottam) nagy sikerű azonos című regényét, ezért tiszta lappal kezdhetett nálam a film (aki végigolvassa a kritikámat valószínűleg ebbe bele fog kötni…). Még ennek ellenére is vegyes érzésekkel hagytam el a gödöllői filmszínházat, de ne szaladjunk ennyire előre. Először is, fentebbi állításomat rögtön pontosítanom is kell. A Hóembert ugyan nem olvastam, más...[Tovább a cikkre]

Szárnyas fejvadász 2049 (2017) – kritika

A sci-fi és a sci-fi adaptációk hosszú múltra tekintenek vissza. Asimov végtelennek tűnő sorozatán-, Lem klasszikus novelláin-, vagy az amerikai sci-fi írókon át, Hollywoodnak volt miből dolgoznia. Viszont a technikai korlátok miatt, nem kapkodták el a dolgot. Manapság, így 2018 felé dőlve, egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt idő amikor egyáltalán nem létezett sci-fi a filmművészetben....[Tovább a cikkre]

Egyenesen át (2017) – kritika

Töredelmesen bevallom, az 1990-es Flatliners nem tartozik a kedvenc filmjeim közé. Néhanapján szembejön valamelyik filmes adón, előfordul az is, hogy ott ragadok előtte, de ilyenkor minden alkalommal ugyanarra a következtetésre jutok: jó-jó, de valahogy engem nem tud magával ragadni a történet. Pedig alapvetően az elképzelés jó. A halál témája minden embert megmozgat, hisz melyikőnk ne mélázna el ...[Tovább a cikkre]

Harmadik típusú találkozások (1977) – kritika

Az idén negyven éves Spielberg remekmű még ma is újszerűnek hat, és lényegében bárkinek ajánlható. Nemcsak a filmtörténetben, hanem a rendező és a stáb tagjainak pályájában is mérföldkőnek bizonyult. Spielberg ezen filmje egy olyan kérdést dolgoz föl, amely minden földlakó embert érdekel nemtől, kortól, nemzetiségtől függetlenül: milyen lenne egy földönkívüliekkel való találkozás? Lényegében a tel...[Tovább a cikkre]

Nyírjuk ki Günthert! (2017) – kritika

Arnold Schwarzenegger. Az öreg harcos, idén töltötte be a 70. évét, de még mindig remek formában van. Olyannyira, hogy pár napja a facebook oldalán reklámozta legújabb filmjét. Hogy megértsük, mi folyik itt, egy kicsit mélyebbre kell ásnunk. Működik ugyanis Kalifornia államában néhány elmebeteg humorista, akiknek bár sokat köszönhet a szakma, itt nálunk Európában mégsem túl ismertek. Aki azonban k...[Tovább a cikkre]

Kingsman: Az aranykör – kritika (2017)

A Kingsman ügynökei visszatértek. A jól bevált angolság mellett azonban Amerika patriótái is helyet kaptak a vásznon. Lássuk, hogyan működik az új elegy és hogyan is jutottunk idáig. A titkosügynök filmek nem kis múltra tekinthetnek vissza. Mindenki kedvence, James Bond, már 1953-óta nyújt szórakozást az akció és a kém élet szerelmeseinek. 24 film, 6 színész és megszámlálhatatlan mennyiségű rosszf...[Tovább a cikkre]

Mars invázió (2017) – kritika

1997-ben még csak éledezett a CGI, Hollywood még csak próbálgatta a szárnyait, az emberek még alig tették túl magukat azon, hogy Will Smith épp a függetlenség napján ment meg minket a kihalástól, egy évvel később a nézők még tátott szájjal lesték, hogy Bruce Willis és kompániája landol egy üstökösön és darabjaira robbantják azt. Na most jól elspoilereztem az Armageddont, bocsánat. Ezt a hullámot l...[Tovább a cikkre]

Stréberek (2016) – kritika

Ki ne emlékezne, amikor 1999-ben az akkor 25 éves Shannon Elizabeth egy tükör előtt álldogálva megmutatta magát az Amerikai pite első részében? Később elkészült a második és a harmadik valamire való pite is, majd jöttek az eredeti trilógia szereplőit nélkülöző folytatások, a Zenetáborban, Pucér maraton, Béta-Ház és A szerelem bibliája, majd a régi szereplőket újra összehozó, Találkozó című rész. T...[Tovább a cikkre]

Minden, minden (2017) – kritika

Mindig gyanús, ha egy film extremitásra épít, mert úgy érzem, visszaél majd a különösség felmutatásával, a film meg nem lesz jobb tőle. Stella Meghie rendező elaltatta a gyanúmat – amennyire nem szokványos a film problémája, annyira szelíden is ábrázolja. A rendező finom ízlésénél csak színészei jobbak, kevesebb modorosságtól mentesebb fiatal színészt láttam, mint Amandla Stenberg (Maddy) és...[Tovább a cikkre]

Bébibumm (2017) – filmkritika

Augusztus 10-én mutatták be Noémie Soglio Bébibumm (Telle mère, telle fille) című filmjét, ami a francia vígjátékok egy újabb darabja. De aki azt hiszi, hogy ez a vígjáték olyan, amin nevetni lehet, az nem tévedhet nagyobbat. Noémie Soglionak sikerült olyat alkotni, amin csak kínomban nevetek, mert mérföldekre áll a valódi komédiától, de mégsem ilyen egyszerű a képlet. A francia filmet kulturális ...[Tovább a cikkre]

Az (2017) – kritika

Őszintén szóval nagy bajban vagyok, mert nem volt rám hatással a film. Vártam, készültem rá, reménykedtem, de mint már oly sokszor, ez a vonat is padlógázzal húzott el az elvárásaim mellett. Sajnos azt gondolom, hogy Stephen King regényeiből igazán jó filmet talán nem is lehet készíteni. Persze próbálkozni lehet, hátha… de az Az részemről egy újabb strigula a “mi lett volna ha” k...[Tovább a cikkre]

Barry Seal: A beszállító (2017) – kritika

Hiába is tagadnám, betegesen vonzanak azok a történetek, amikben valaki egy ‘kisemberből’ a világ ura lesz. Na nem a szuperhősökre gondolok, sokkal inkább azokra, akik félelmet nem ismerve megragadják a lehetőséget és a veszély arcába röhögve végigviszik a lehetetlent. Hogy egy klasszikust idézzek, ilyen volt Tony Montana sztorija, és ilyen George Jung története is, amiből 2001-ben kés...[Tovább a cikkre]