Filmkritikák

Csajok hajnalig (2017) – kritika

Talán a családi kapcsolatokra épülő szórakoztató filmipar termelte ki magából, hogy egy gyenge helyzetkomikumba ágyazott csajos filmet készítsen, amelyben a részleges társadalomkritika a női együttműködés felmutatásán keresztül valósul meg és még nagyokat nevessünk is. Ha valaki megkérdezné, hol szeretnék nyaralni, utolsónak mondanám Miamit Phenjan előtt, mert halára unnám magam. Lehet, ennek a fi...[Tovább a cikkre]

Star Wars: Az utolsó Jedik (2017) – kritika

Az Utolsó Jedik minden idők legmegosztóbb Star Wars Filmjévé lépett elő. Mégis miért? Cikkünkben részletezzük. Figyelem! Az írás spoilereket (is) tartalmaz, ezeket előre jelezzük majd. Azonban amennyiben még nem láttad a filmet, csak óvatosan olvasd el kritikánkat.  2015-ben egy új korszak vette kezdetét a Star Wars világában. A Disney miután minden jogot felvásárolt Lucas bácsitól, be is jelentet...[Tovább a cikkre]

Gyilkosság az Orient expresszen (2017) – kritika

Mindenki gyanús, aki él és mozog. Egyik detektív történetre sem igaz annyira, mint Agatha Christie 1934-es Gyilkosság az Orient expresszen c. könyvére. Sir Kenneth Charles Branagh, ki nyúlt már krimi klasszikus után (Mesterdetektív 2007.) összeszedte színtársulatának néhány illusztris tagját, mint például Sir Derek George Jacobit vagy Judy Dench-t, akikkel munkakapcsolata igen messzi időre nyúlik ...[Tovább a cikkre]

Az Igazság Ligája (2017) – kritika

Megérkezett a DC szupercsapata is. Nem titok, hogy a stúdió mindent beleadott, hogy felvegyék a versenyt a Marvel univerzum, mára már igen komplex és közönség kedvenc világával. Lássuk, tud-e újat mutatni a „gyengébbik fél”, azaz, hogyan teljesít az Igazság Ligája a nagy vásznon és hogyan is jutottunk idáig. A Justice League (vagy magyarul Igazság Ligája) először 1960-ban tűnt fel a „The Brave and...[Tovább a cikkre]

Rossz anyák karácsonya (2017) – kritika

Ezt is megértük, november majdnem-közepén kezdetét vette a karácsonyi roham a mozikban is. Elsőként a tavalyi Rossz anyák folytatása robbantott, amire félig-meddig kényszerből ültem be és legnagyobb meglepetésemre egy majdnem tele terem fogadott. Úgy látszik erre tényleg van igény. Az igazság az, hogy a kényszer tényleg csak félig volt jelen a döntésemben. Akárhogy is tagadnám, be kell ismernem ma...[Tovább a cikkre]

Rögtönzött szerelem (2017) – kritika

A modern, globálizált világban bárhol meg lehet kérdezni egy gyerektől, mi akar lenni, ha “nagy” lesz. A kis Kumail Nanjianinak, hogy azt válaszolhassa, Uber sofőr vagy stand-up show szereplője, el kellett hagynia az iszlám törzsi kultúrát a családjával együtt, hogy Chicagóba költözhessen 14 éves korában. Hogy a Pakisztán és a stand-up comedy szó egy mondatban szerepelhessen, Kumail Na...[Tovább a cikkre]

Csábítás (2017) – kritika

Egy súlyos lábsérülést szenvedett katona betegágya körül 7 nő (na jó, 2, + 5 lány) zsong megállás nélkül. Közben a láthatatlan háttérben dúl az amerikai polgárháború. Sofia Coppola filmje.  Persze, ismerve a legendás Francis Ford Coppola lányának egyedi hangvételét, egyáltalán semmi meglepetéssel nem szolgált ezúttal (sem). Nem hiszem, hogy az Elveszett jelentést valaha is felülmúlja még. A most é...[Tovább a cikkre]

The Bad Batch (2016) – kritika

A 2017-es nyári szezon „poszt-apokaliptikus” utópia filmjét a The Bad Batch című film vállalta magára. Az internetes filmértékelések élet-halál ura, a Rotten Tomatoes szerint bölcsebb lett volna kihagyni, erre pedig van száznyolcvanezer ok, a 6 millió dolláros költségvetésből. A Bad Batch a szegény ember Mad Max-e. Legalábbis nagy vonalakban. Maga a film egy olyan utópisztikus világot vázol fel, a...[Tovább a cikkre]

Suburbicon: Tiszta udvar, rendes ház (2017) – kritika

A helyzet az, hogy mély zavarban vagyok, mert ismét nem tudok pozitív kritikát írni egy filmről és lassan ez a tendencia már engem is zavar. Szerintem a Suburbicon egyszerűen kritikán aluli, illetve nem is ez a legmegfelelőbb szó rá, hanem inkább az, hogy felesleges. Felesleges, mert megfejthetetlen, hogy mi célból készült. Szórakoztatni szeretne? Nem tud, mert semmi szórakoztató nincs benne. Nem ...[Tovább a cikkre]

Thor: Ragnarök (2017) – kritika

A villámok istene újra a mozivásznon. A Marvel mindent beleadott a trilógiává bővült sorozatba; nem is csoda, hiszen a Chris Hemsworth által formált Thor, az univerzum egyik legsikeresebb figurája lett. Lássuk, mit kínál a harmadik rész és hogyan is jutottunk idáig: Thor, mint a Marvel hősök nagy része, Stan Lee fejéből pattant ki, 1962-ben. Az évek alatt nem csak a Hulkkal, de harcolt Herkulessel...[Tovább a cikkre]

Anyám! (2017) – kritika

Darren Aronofsky művei olyanok, mint az opera. Vagy nagyon tetszik és elborult zseniként könyveli el az ember, vagy nem, és azon tanakodik, hogy miért nincs elmegyógyintézetben. Középút, úgy tűnik, nincs, a kritikusok meg hol így, hol úgy fogadják. A rendező a Fekete hattyúval ugyan meglehetősen szelídre vette a figurát, de az anyám!-mal újra visszatért ahhoz a sokak számára érthetetlen káoszhoz, ...[Tovább a cikkre]

Hóember (2017) – kritika

Mivel nem olvastam Jo Nesbo (úgy hallottam) nagy sikerű azonos című regényét, ezért tiszta lappal kezdhetett nálam a film (aki végigolvassa a kritikámat valószínűleg ebbe bele fog kötni…). Még ennek ellenére is vegyes érzésekkel hagytam el a gödöllői filmszínházat, de ne szaladjunk ennyire előre. Először is, fentebbi állításomat rögtön pontosítanom is kell. A Hóembert ugyan nem olvastam, más...[Tovább a cikkre]