Filmkritikák

Kingsman: Az aranykör – kritika (2017)

A Kingsman ügynökei visszatértek. A jól bevált angolság mellett azonban Amerika patriótái is helyet kaptak a vásznon. Lássuk, hogyan működik az új elegy és hogyan is jutottunk idáig. A titkosügynök filmek nem kis múltra tekinthetnek vissza. Mindenki kedvence, James Bond, már 1953-óta nyújt szórakozást az akció és a kém élet szerelmeseinek. 24 film, 6 színész és megszámlálhatatlan mennyiségű rosszf...[Tovább a cikkre]

Mars invázió (2017) – kritika

1997-ben még csak éledezett a CGI, Hollywood még csak próbálgatta a szárnyait, az emberek még alig tették túl magukat azon, hogy Will Smith épp a függetlenség napján ment meg minket a kihalástól, egy évvel később a nézők még tátott szájjal lesték, hogy Bruce Willis és kompániája landol egy üstökösön és darabjaira robbantják azt. Na most jól elspoilereztem az Armageddont, bocsánat. Ezt a hullámot l...[Tovább a cikkre]

Stréberek (2016) – kritika

Ki ne emlékezne, amikor 1999-ben az akkor 25 éves Shannon Elizabeth egy tükör előtt álldogálva megmutatta magát az Amerikai pite első részében? Később elkészült a második és a harmadik valamire való pite is, majd jöttek az eredeti trilógia szereplőit nélkülöző folytatások, a Zenetáborban, Pucér maraton, Béta-Ház és A szerelem bibliája, majd a régi szereplőket újra összehozó, Találkozó című rész. T...[Tovább a cikkre]

Minden, minden (2017) – kritika

Mindig gyanús, ha egy film extremitásra épít, mert úgy érzem, visszaél majd a különösség felmutatásával, a film meg nem lesz jobb tőle. Stella Meghie rendező elaltatta a gyanúmat – amennyire nem szokványos a film problémája, annyira szelíden is ábrázolja. A rendező finom ízlésénél csak színészei jobbak, kevesebb modorosságtól mentesebb fiatal színészt láttam, mint Amandla Stenberg (Maddy) és...[Tovább a cikkre]

Bébibumm (2017) – filmkritika

Augusztus 10-én mutatták be Noémie Soglio Bébibumm (Telle mère, telle fille) című filmjét, ami a francia vígjátékok egy újabb darabja. De aki azt hiszi, hogy ez a vígjáték olyan, amin nevetni lehet, az nem tévedhet nagyobbat. Noémie Soglionak sikerült olyat alkotni, amin csak kínomban nevetek, mert mérföldekre áll a valódi komédiától, de mégsem ilyen egyszerű a képlet. A francia filmet kulturális ...[Tovább a cikkre]

Az (2017) – kritika

Őszintén szóval nagy bajban vagyok, mert nem volt rám hatással a film. Vártam, készültem rá, reménykedtem, de mint már oly sokszor, ez a vonat is padlógázzal húzott el az elvárásaim mellett. Sajnos azt gondolom, hogy Stephen King regényeiből igazán jó filmet talán nem is lehet készíteni. Persze próbálkozni lehet, hátha… de az Az részemről egy újabb strigula a “mi lett volna ha” k...[Tovább a cikkre]

Barry Seal: A beszállító (2017) – kritika

Hiába is tagadnám, betegesen vonzanak azok a történetek, amikben valaki egy ‘kisemberből’ a világ ura lesz. Na nem a szuperhősökre gondolok, sokkal inkább azokra, akik félelmet nem ismerve megragadják a lehetőséget és a veszély arcába röhögve végigviszik a lehetetlent. Hogy egy klasszikust idézzek, ilyen volt Tony Montana sztorija, és ilyen George Jung története is, amiből 2001-ben kés...[Tovább a cikkre]

It Comes at Night (2017) – kritika

Május elején volt szerencsém belefutni az It Comes at Night trailerébe, s bár már akkor magával ragadott az a két perc, utólag azt kell mondanom, hogy az előzetes egy icipicit becsapósra sikerült, bár gondolom nem véletlenül lett úgy összevágva ahogy. Egy dologgal azonban rettentően őszinték voltak: mégpedig a videó végén felvillanó “Fear turns men into monsters” felirattal. Megpróbálo...[Tovább a cikkre]

A sebhelyesarcú (1983) – kritika

Mindig is lenyűgöztek azok a filmek, melyek nem kevesebbre vállalkoznak, mint egy tragikus sorspálya bemutatása. Mindegy, hogy ez a pálya hősé vagy anti-hősé, a lényeg, hogy tragikus legyen, életszagú és lehetőleg lentről kezdődjön, jó mélyről emelkedjünk fel egészen a csúcsig, ahonnan már nem lehet visszafordulni: nem marad más csak a magány, a meghasonlás és az elkerülhetetlen bukás. Na a Scarfa...[Tovább a cikkre]

Death Note (2017) – kritika

Hollywood sem tudott tovább ölbe tett kézzel ülni, megérkezett a Death Note első amerikai élőszereplős feldolgozása. Az utóbbi tíz év kísérletezői után, ezúttal a Netflix készítette el számunkra a Tsugumi Ohba és Takeshi Obata népszerű mangájának legújabb adaptációját. Már a kezdetektől fogva erős előítéletek övezték Adam Wingard új filmjét, de valljuk be, nem alaptalanul. Egy ilyen, a toplistákon...[Tovább a cikkre]

Sokkal több mint testőr (2017) – kritika

A nyár utolsó nagy blockbustere is eljött: a Hitmans Bodyguard – vagy a magyar szinkronosok szerint, a „Sokkal több mint testőr” – berobogott a magyar mozivásznakra és egy kedves kis nyárzáró akciófilmet dobott elénk. Egy kis „motherf***errel” fűszerezve. A rendező, Patrick Hughes neve ismerős lehet – a Red Hill (2010), vagy a Feláldozhatók 3 (2014) stáblistájából. Annyi biztos, hogy az akci...[Tovább a cikkre]

What happened to Monday? (2017) – kritika

A Netflix egy újabb saját gyártású filmet dobott a piacra. Ezúttal a sci-fi műfajában próbáltak szerencsét, kevés sikerrel. 2073-ban az emberiség problémáinak gyógyírja a népességszabályozásban rejlik, egy családba kizárólag egy gyermek születhet. A törvény hatályba lépésekor az életben lévő testvéreket elaltatják, hogy aztán a közeli vagy távoli jövőben, egy jobb világban ébredhessenek fel. A tör...[Tovább a cikkre]