Bruce Willis a deepfake segítségével térhet vissza a vászonra

A 67 éves színész nem régiben vonult vissza a színészettől, ám nagyon úgy fest, viszontláthatjuk még reklámokban és filmekben egyaránt.

Akik hozzám hasonlóan már a negyedik x-et tapossák, azok közül sokan egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy Bruce Willis egyike gyermekkorom szuperhőseinek. Nekem még nem Vasember és Amerika Kapitány mutatta az utat, hanem John Rambo és John McClane. Abban az időben még nem volt szükség CGI-re, nem azon múlt a siker, ám mielőtt még félreértenétek, ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkoriban minden jobb volt, csupán arra célzok, hogy minden kornak megvannak a maga ikonjai.

Azonban az időnél kegyetlenebb dolog kevés van és ez bizony a saját hőseinkre is érvényes. Ahogy én is, úgy ők is megöregedtek és van akinek ez úgy sikerül, hogy szép lassan átalakulnak azok a szerepek, amiket elvállal és van akihez kevésbé kegyes a sors.

Bruce Willis esetében ez utóbbi történt sajnos, az afázia a színész egyik legnagyobb ellensége és ha őszinték akarunk lenni, akkor nincs mit köntörfalazni: már így is jó pár évvel tovább tartott a pályafutása Willis-nek, mint kellett volna.

Azonban eljött az a pillanat, amikor ez az állapot már tarthatatlanná vált és bejelentette visszavonulását, sokunk nagy bánatára. A friss hírek szerint azonban ez még nem a vég, jó eséllyel ugyanis viszontláthatjuk még őt, bár nem egészen úgy, ahogy azt sejteni lehetett.

Willis ugyanis elsőként az A-listás színészek közül eladta a… hát hogy is fogalmazhatnám ezt meg pontosan… szóval saját magát a Deepcake nevezetű deepfake technológiával foglalkozó cégnek, akik így bármilyen projektben felhasználhatják az arcát.

Hogy ennek lehet-e szívből örülni az persze egy nagyon jó kérdés, mert amolyan első lépés ez az elkerülhetetlen halhatatlanság felé és őszintén szólva mindig is sejteni lehetett, hogy ez a pillanat egyszer majd elérkezik. Ez egyrészt persze örömteli, hiszen pontosan a nosztalgiafaktorra építve rengeteg olyan sztárt lehet “visszahozni”, akik már nem léphetnek élőben a kamerák elé, ám ezzel párhuzamosan azért ott van ebben az is, hogy

azok igazándiból mégsem ők. És tényleg egy illúziót akarunk látni, a valódi színjátszás és a kedvenc színészünk helyett? Vagy fogadjuk el, hogy a film amúgy is csak egy hatalmas illúzió?

Nagyon nehéz megállapítani, hogy pontosan hol is húzódik az a határ, amit nem kellene – vagy nem érdemes – átlépni. De ezt majd az idő eldönti persze.