.Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem az egyik legkedveltebb MCU mozim a ’14-es Amerika Kapitány: A Tél Katonája.
Pedig a hősök közül nem a Kapitány lenne az, akit az első helyre tennék, mégis ez a film a maga stílusával, – Marvelhez képest – sötét tónusaival anno nagyon betalált, és azóta is azt vallom, hogy a “sorozat” egyik, ha nem a legjobban sikerült darabja.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben nem volt része Sebastian Stan karakterének, Bucky egy zseniálisan eltalált pontja volt a filmnek és az őt alakító színész is öt csillagos választás volt, pacsi a castingosoknak.
Sajna – de érthető módon – nem kapta meg azt a játékidőt, amit megérdemelt volna, a rangsor adta törvényeknek hála ő nagyon nem volt központi karaktere az MCU-nak, talán emiatt is örültem annyira, amikor jött a hír, hogy a Marveltől sorozatot kap, a Sólyommal karöltve.
Jó, talán egy picit igazságtalan vagyok, hisz úgy írom itt a mondandómat, mintha ez a sorozat Bucky-ról szólna, a Sólyom meg csak amolyan mellékszereplő lenne, de az igazság az, hogy amennyire kedveltem Bucky karakterét, annyira nem vagyok oda Sam Wilson-ért, de lelkiismeret furdalás nélkül mondom, hogy ezért meg is tettek mindent.
Se a karakter, se Anthony Mackie nem szolgált rá különösebben semmivel a szimpátiámra, a csapatból számomra mindig is ő volt a legjelentéktelenebb.
S talán ezért is volt kitűnő választás ő erre a szériára.
Mert a Marvel – legalábbis a pilot lapján – mert visszanyúlni a hét évvel ezelőtti “gyökerekhez”, és első blikkre úgy tűnik, hogy egy nagyon pöpecül összerakott látványos drámát kapunk A Sólyom és a Tél Katonája személyében, persze jó eséllyel azért ez még bőven “Marvelesedik” majd a következő részekben, de akkor is… nagyon jó volt látni ezt a nyitányt.
Amiben egy picit leereszkedünk a kisemberek világába: mind Sam, mind Bucky rendesen megszenvedi a visszacsettintés utáni világot, ami ugyan ismételten teljes (már ami a lakosságot illeti), de korántsem nevezhető könnyűnek. Az egyiküket egy családi nehézség hajtja amellett, hogy tonnányi nehezésgű örökséget (nevezetesen a Kapitány örökségét) kellene cipelnie, a másik pedig…. nos Bucky egyszerűen nem erre a világra való, tőle ez teljesen idegen és ennek megfelelően nagyon nem találja a helyét.
Mindemellett pedig érthető okokból gyötri a bűntudat és vezeklésre vágyik, amit nagyon nem könnyű teljesítenie.
Ez a felállás, és persze azért halványan beköszön majd az a szál, ami ellen fel kell venniük a kesztyűt, de ez még nem a pilot története. A pilot története két ember – és közvetve az emberiség – drámája, aminek a hangulatát nagyon jól elkapták a Disney-nél.
Kívánom, hogy ez így maradjon – noha sejtem, hogy a téma azért majd elkanyarodik egészen másfelé idővel – és örülök, hogy ezt az irányt célozták meg, mert ezerszer inkább erre van szükség, mint agyatlan, látványos akcióra.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!