kritika

The Space Between Us (2017) – kritika

Te mit szeretsz leginkább a Földön? Az esőt? Álmodni? Vagy egy személyt? Vagy nem tudsz dönteni? Sajnos ez a film sem képes egészen dönteni magát illetően. 2017-ben egy kolonizáló expedíció indul a Marsra, melynek vezetője Sarah Elliot a bolygóra való megérkezéskor egy csecsemőnek ad életet. Ez a fiú Gardner Elliot, aki 16 évvel később lehetőséget kap, hogy a Földre utazzon. Minden vágya megtaláln...[Tovább a cikkre]

Arrow – véget ért az 5. évad – kritika

Az ötödik évad nem minden sorozat életében bír akkora jelentőséggel, mint az Arrowban. Tíz év cselekménypályája ér körbe az évad befejeztével és a készítők ennek tudatában igyekeztek megszőni a történések szálait. Oliver elmúlt tíz évének számos jelentős eleme bukkan fel burkolt vagy közvetlen módon, így összegezve és lezárva az eddigieket. De vajon milyen lett a végeredmény? Írásunk spoilermentes...[Tovább a cikkre]

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (2017) – kritika

A Karib-tenger kalózai széria már 2003 óta hozza a minőséget. Az első három rész nagyjából beírta magát a filmtörténelembe. Ütős casting, eredeti karakterek, gyönyörű látványvilág és tökéletes koreográfiák no és persze Hans Zimmer pörgős atmoszférát varázsolt a kalózok kalandos napjai alá. Így ismertük meg mind és így szerettük a sorozatot. A negyedik rész már vitatható; de összességében nekem még...[Tovább a cikkre]

Kill’em All (2017) – kritika

Jean-Claude Van Damme sokunk fiatalkorának egyik hőse, a Véres játék, a Kickboxer és a Dupla dinamit sztárja bizony már az 57-et tapossa. Míg a nyolcvanas-kilencvenes években, a harcművészeteket középpontba helyező mozik idején csillaga fényesen ragyogott, mára már rendesen megkopott a fiatalkori pörgőrúgása. Ez persze nem azt jeleni, hogy JCVD felhagyott volna a filmezéssel, szó sincs róla. Aki k...[Tovább a cikkre]

Odaát: véget ért a 12.évad – kritika

Írásunk teljesen spoilermentes. 2005-ben indult hódító útjára az Odaát, s népszerűsége azóta sem csökkent. A két testvér kalandjai annyira sikeresek voltak, hogy már a 12.évad is lement a szériából. S ki tudja, hogy hol a vége… Az a bajom sok szériával, hogy x évad után egész egyszerűen nincs meg az a lelkesedés, ami az elején megvolt. Szerencsére azonban az Odaátnak nincs ilyen problémája, hisz t...[Tovább a cikkre]

Frantz (2016) – kritika

Nem ez az első eset, hogy Ozon egy színdarab alapján készít filmet. Korai munkásságának kiemelkedő művei a Vízcseppek a forró kövön, a 8 nő, illetve a 2012-es A házban című filmje is egy-egy színdarabot keltett életre. Bármilyen műfajhoz, korhoz vagy történethez is nyúl, mindegyik alkotásában felfedezhető az a sajátos kézjegy, ami a Frantz-ot is képes egy ízig-vérig Ozon-alkotássá formálni. A Fran...[Tovább a cikkre]

7 Days To Die – játékteszt

Ha valaki nem hallott volna még eleget tőlem a 7 Days To Die játékról, akkor nekik elárulom, hogy a The Fun Pimps Games az, aki gondolt egyet, és Minecraft módra kezünkbe adott egy MacGyver kézügyességgel rendelkező karaktert egy nukleáris csapás utáni világban. Itt a radioaktív sugárzásnak köszönhetően élőhalottak, mutánsok és mindenféle két vagy akár több lábon garázdálkodó szomszédaink mellett ...[Tovább a cikkre]

Zöld íjász (2012- ) 4. évad – kritika

Értem én, hogy ennyi Marvel- és DC alkotás mellett egy szuperhős-sorozatban már nem lehet sok újat mutatni, de mégis, hogy kerül bele egy varázslónak titulált Sith lovag? A Zöld íjász (Arrow) továbbra is szórakoztató lehetne a maga nemében, ám pár rész után csak azért folytattam a nézését, hogy a befektetett idő ne tűnjön teljesen értelmetlennek. Hátha mégiscsak lesz belőle valami… A történe...[Tovább a cikkre]

Ó, anyám! (2017) – kritika

Akik a hetvenes-nyolcvanas évek vígjátékain nőttek fel, azok számára Goldie Hawn egy igazi ikon, egy megkerülhetetlen legenda. Az imádni való kis szöszi olyan filmekben nyújtott felejthetetlen alakítást, mint amilyen a Hárman a slamasztikában, A vasmacska kölykei, vagy épp az Óvakodj a törpétől. Persze a lista korántsem teljes (sőt!), de nem is érdemes tovább sorolni, nem kell bizonygatni, hogy az...[Tovább a cikkre]

Arthur király: A kard legendája (2017) – kritika

Az Excalibur és Arthur király legendáját már rengetegszer feldolgozták. Voltak szörnyűek, és voltak.. tűrhető adaptációk. Vagy egy remek filmet láttunk, jó stábbal és lehetőségekkel teli – de a 70-es évek technikájával, szájhúzások közepette –, vagy épp egy modernebb feldolgozást, minősíthetetlenül béna CGI és színészi játék kíséretében. Az biztos, hogy a Merlin sorozat ha mást nem is ért el...[Tovább a cikkre]

A galaxis őrzői vol. 2. (2017) – kritika

Az év egyik legjobban várt mozija és folytatása. Az első résszel és a trailerekkel mindenkit megvettek; lássuk mit hoz az IMAX élmény, és hogy hogyan dübörög tovább a képregény adaptációk világa. Mi jut eszedbe ha azt mondom Marvel vagy DC? Mi az alapvető különbség? Mint ahogy azt már egy korábbi cikkben tárgyaltuk a két cég és képregény nagyiparos egy szárból pattant ki és érezhető párhuzamokkal ...[Tovább a cikkre]

Nyers (2016) – kritika

A horror műfaját azért szeretem, mert kiválóan be lehet mutatni súlyos társadalmi problémákat. A zombifilmek alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségekről szólnak, míg az amerikai Kör a mértéktelen tévénézés kritikája. De nemcsak társadalmi problémákról szólhat egy film, hanem sok olyan témáról, ami az embert mélyebben érinti, pl. a gyász, amit remekül mutat be az Oculus. A most tárgyalt filmünk Fra...[Tovább a cikkre]