Olyan időket élünk, amikor a TV-műsor újság hasábjain rengeteg sorozattal találkozunk, hirtelen azt sem tudjuk, hova kapcsoljunk. Krimi sorozatokkal, sitcomokkal, animációs sorozatokkal lassan Dunát lehet rekeszteni és sokszor a pilot-epizódot sem vagyok képes megnézni annyira lerágott csontnak érzem a témaválasztást. Ezzel ellentétben, amikor 2013 tavaszán rátaláltam a ’Vikingek’ bemutatójára, éreztem, hogy ezt érdemes lesz követni. Érdekes, ha történelmi témájú sorozatról van szó és megkérdezik mi az, amit érdemes végignézni akkor meglehetősen hamar össze tudom szedni azt a pár címet amit bátran ajánlok.
A 20. század kivételével, mert az egy másik írás témája lehetne, olyan sorozatok maradnak, mint Róma, Borgiák, Tudorok, Marco Polo és talán a Spartacus, amit zárójelesen tennék a végére, mert úgy érzem temérdek alkalommal olcsó hatásvadász módszereket alkalmaztak a nézők megtartására. Ez az a lista, ahol mindenképpen helyet kell szorítanunk a Vikingeknek. Bár az első évadon érezhető még a History TV kisebb volumenű költségvetése, ezt azóta teljességgel kinőtték. Sajnálatos, hogyha említem társaságban az esetek túlnyomó többségében értetlen arcokkal találom szemben magam, olyan kevesen ismerik és nem is tudják, mit hagynak ki. Nem hiába említettem a kiemelt címeket, a Vikingek írója és készítője ugyanaz a híres Michael Hirst akinek a Tudorokat és Borgiákat köszönhetjük. A Tudorok sikerének köszönheti Natalie Dormer karrierjének igazi beindulását, őt mostanság leginkább Királyvár börtönében tekinthetjük meg a Trónok harca képkockáin, és ki ne emlékezne Jeremy Irons fantasztikus alakítására a Borgia pápa szerepében?
A Vikingek két főszereplője Ragnar és fia, Björn Lothbrok; olyan történelmi alakok, akik szerves részét képezik a skandináv mitológiának és maga Björn Lothbrok az egyik leghíresebb svéd királyként ismert az enciklopédiákban. A készítők egyik leghangsúlyosabb szempontja a forgatókönyv írásakor a történelemhűség, úgyhogy ha el akarsz merülni a történetben, együtt kívánod izgulni a fordulatokat a többi nézővel, akkor nem ajánlom a Wikipédia bújását. Történetünk a Kr. u. 8-9. században játszódik, amikorra az északi népek már végig fosztogatták a keleti területeket és egyre szegényebb zsákmánnyal térnek vissza orosz földekről. A Lothbrokok lesznek az elsők, akik sikeres támadásokat szerveznek a Skandináv-félszigetről a Brit-szigetekre és Frankiába.
Amit legnagyobb pozitívumként feljegyezhetek, az az évadokon átívelő igényes kimértség és arányosság. Tartalmazza mindazokat az elemeket, ami a szórakoztatásomhoz szükséges, és nem hajlik túlságosan egyik irányba sem. Erőszakos és misztikus, de ha kell gyengéd és megfontolt. Hatalmas pénzeket és energiát fordítanak arra, hogy a környezet, karakter ábrázolás, kulturális és vallási elemek mind valósághűek legyenek. Ez az ahol a Spartacus elhasal és mérhetetlenül egysíkúvá válik.
A negyedik évad első fele:
A múlt héten érkezett a legfrissebb évad első felének fináléja és óriási örömmel tölt el a tudat, hogy tíz rész megnézése utána idén még tíz epizód vár az őszi időszakban. A harmadik évad azzal fejeződik be, hogy Ragnar betegen, de hazaérkezik a Párizsi „kéjutazásáról” és sikeres portyázásának híre tovább öregbíti legendás mivoltát. Amíg eszméletlenül, lázálmoktól gyötörve gyógyul sebeiből, fia, Björn tartja fent a rendet Kattegatban és tesz néhány olyan lépést, aminek következtében elveszíti apja belé vetett bizalmát. Björn keserűségében elhagyja a várost és a hegyekbe megy, hogy kipróbálja magát a természet megpróbáltatásaival szemben. Amíg Björn a hegyekben küzd az életéért, Ragnar is szenved. Házassága romokban, legjobb barátja már a földben nyugszik, és nem látja értelmét az életének, de öngyilkosságra nem tudja elszánni magát, mert fél, hogy nem jut be Valhalla kapuin. Ezenkívül forr a haragtól, mert tudja, hogy bátyja (Rollo) minden bizonnyal elárulta őt a tenger túloldalán, Frankiában. Közben ugrunk néhány évet az időben és Ragnar újra támadást indít Párizs ellen, s bár sejti, hogy bátyja átállt, nem tudja, hogy ez alatt a hosszú idő alatt Rollo elvette Párizs hercegnőjét és az uralkodó támogatását magáénak tudva kész megvédeni a várost minden áron. Ezektől a szálaktól eltekintve, időről időre betekintést kapunk a wessexi udvar bonyodalmaiba; tömören összefoglalva Eckbert király ügyes húzások árán megkaparintja a Merciai Királyságot. Még nem látni hogyan, de minden bizonnyal a következő években a szálak újra össze fognak futni, egyelőre be kell érjük Judith és Eckbert bizarr szerelmének kibontakozásával.
A vallási szegmenset tekintve a korábbi évadokban szinte kizárólag a viking istenek jelentek meg a látnok jóslatain keresztül, mostanra nagyobb teret nyer a keresztény vallás. Több megjelenést kap és a cselekmény fordulatain keresztül erőt is: ahogy vikingek küzdenek Párizs ellen, úgy harcolnak az északi istenek a keresztény hittel. Először furcsának találtam, aztán megkedveltem a megoldást, miszerint Kattegat jósát és a római pápát egyazon színész játssza és hang alapján azonnal felismerhető volt az azonosság. Ez csak egy, a számos szimbolikus részlet közül, amik mélyebb tartalommal ruházzák fel az amúgy is magával ragadó cselekményt. A félévad másik fő célja Björn karakterének megerősítése, elvégre a történelem őt tartja számon legendaként, nem az apját. Ahogy Ragnar látványosan szenved, érzelmi alapon hozott döntései és a drogfüggőség egyre mélyebbre taszítja, úgy Björn kiemelkedik és a viking sereg tisztelt vezetőjévé válik. Nagy valószínűséggel nemsokára sor kerül a hatalmi átrendeződésre a következő epizódok során.
A színészi alakításokat nézve Travis Fimmel (Ragnar) és Gustaf Skarsgard (Floki) évadról évadra újra lenyűgöz, egyesek szerint nagyban köszönhető az első évad után felkért színész-trénereknek, de Arany Málnát is tudnék osztani a frank hercegnőnek akit Morgane Polanski személyesít meg. Lehet szó rendezői, illetve vágói hibáról, de komoly problémával küszködik karakterének hitelessége. Gisla hercegnő a harmadik évadban debütált és hisztis, de bátor hithű keresztényként ismerhettük meg, aki legszívesebben idegen származású férje szemébe köpne. A gőg kitart néhány epizódig majd mikor Rolló előadja négy soros vallomását francia konyhanyelven, elalél és bármiféle érzékelhető átmenet nélkül fülig szerelmes a férjébe. Ez odáig fokozódik, hogy képesek a palota bármelyik szögletében spontán enyelgésbe kezdeni a többi szereplő meglepetésére.
A kontraszt néhány rész leforgása között szürreális és komédiába illő, de kívánom, hogy ennél nagyobb problémába ne ütközzek a következő részek során. Vajon ki lesz a viking király az évad második felében? Ősszel megtudjuk. 8/10
-slamjeez-
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!