Mi történt? Ma már ettől jó egy film?

Elérkezettnek tartom az időt, hogy „kicsit” hangot adjak a nemtetszésemnek. A téma, gyanítom, nem sok érdeklődőre talál majd, de aki egy kicsit is szereti a JÓ filmeket, az azt hiszem érteni (értékelni?) fogja, amiről írok. Úgy érzem, hogy átbillent a világ egy olyan ponton, amit már nem tudok szó nélkül hagyni. Persze a világ sok ponton átbillent már, de most csak egy témára fókuszálnék: a filmekre.

Nem vagyok filmkritikus, ezt hangsúlyozom. Mindig is szerettem a JÓ filmeket, volt idő, amikor MINDENT meg akartam tudni, ami egy JÓ filmhez kapcsolódott (készítők, forgatási technikák, kommentárok, stb.). Ez az idő elmúlt, mióta családos vagyok, de a JÓ filmeket még mindig szívesen megnézem. Kérdezhetnétek, hogy miért van a JÓ ennyire kiemelve. Nos, ez írásom témája: a JÓ film.

Gyerekkorom óta rajongok a filmekért. Az első mozis élményem 5-6 éves koromban lehetett, a „Hófehérke és a hét törpe” Disney-s eredetijét láttam moziban. Sajnos csak addig, amíg a királynő át nem változott gonosz boszorkánnyá, mert akkor visítva kirohantam a moziból. A mai napig bennem van a kép, ahogy alvilági kacajjal hirtelen kidugja a fejét a palástja mögül… De ez nem tántorított el attól, hogy filmeket nézzek. A következő emlékem az „E.T. a földönkívüli” volt, szerintem nem sokra rá. Az elején, a sötét jeleneteknél volt ott is para bőven, de végigment. Tetszett! Még kitolható nyakú E.T. figurám is volt, pirosan villogott a hasa…

Elvarázsolt a vászon mérete, a hang (akkor a vidéki mozikban még a sztereó csúcsnak számított), volt légköre, hangulata az egésznek. Annyira a rabja lettem, hogy az általános iskolában mozibérletem is volt, ha jól emlékszem kék volt az első, és piros a többi. A részletekkel most nem untatnék senkit…

Egy olyan dologra találtam rá, amit azelőtt hiába kerestem. A könyvek mindig is a kedvenceim voltak, a mai napi szeretek olvasni. De a vásznon igazán megelevenedik az, amit a lapokról már nem tudunk elképzelni. Elvált szülők gyermekeként valami olyan világba csöppentem, ahol ezek a képek mozgó egésszé álltak össze, és ez tetszett. Természetesen a könyvek sem koptak ki; hatalmas könyvgyűjteményem van (lassan már nem tudok hova pakolni…).

Kicsit elkalandoztam, elnézést.

Szóval… felfigyeltem egy ideje arra (úgy a Mátrix megjelenése óta), hogy az „álomgyár” egyre kevésbé figyel a minőségre, sokkal inkább a mennyiség a lényeg. Dollárban! Egyre másra olvasom a „kritikákat” az újabb és újabb filmekről, de szinte sehol nem találkozok azzal, hogy a film MIRŐL szól és hogy KINEK, de annál többet arról, hogy MENNYIBE KERÜLT, és hogy a nyitó hétvégén MENNYIT KASZÁLT az AMERIKAI jegypénztáraknál!!! Máshol meg sem nézik ezeket a filmeket? Jó, tudom, egy idő után az is elhangzik, hogy globálisan hogy teljesít a film, de már CSAK a BEVÉTEL szempontjából! Nézőszám, pénz, hol vetítik, stb. Egy-két trailerrel elintézik a filmeket, és sokszor egy összevágott anyagból ítélik meg, hogy jó-e az adott alkotás, vagy sem. Egyesek odáig mennek, hogy durván 2 perc 30 másodperc összevágott anyag alapján el is döntik, hogy jó/rossz! (Vegyük például az Egyiptom istenei c. filmet. A trailer alapján megbuktatták a filmet! Oké, aláírom, tényleg nem volt a legkiemelkedőbb alkotás, de mikor is forgattak utoljára egyiptomi témájú filmet, ami igazán jó is lett? Lássuk csak, ha jól emlékszem, akkor 1963-ban, Elizabeth Taylorral a fő szerepben! Ezek után “mernek” ilyen filmeket megbuktatni…) Nekem ez NAGYON nem tetszik. És hogy miért nem, arra itt a példa (a nézőpont egyedi, ha valakit megbántok, elnézést, és nem feltétlenül a másoknak IS jónak ítélt filmekről lesz szó):

Alapból a sci-fit szeretem, az IGÉNYES sci-fit. Az eredeti Star Wars tetszett, de már az „előzményekkel” sem tudtam mit kezdeni. Ami mostanában zajlik a témában az pedig tényleg CSAK a pénzről szól. Minél jobban kápráztassuk el a fanokat a látvánnyal, holott észre sem veszik, hogy pl. a 7. rész csupán az újraforgatott 4. volt. ez a zsivány film pedig tele volt durvábbnál durvább hibákkal… de a fanok most BIZTOS nagyon haragszanak rám ezért. A Star Trek sorozatok egész jók, vannak jobb és kevésbé jó epizódok közöttük. A régi, klasszikus filmeket természetesen csak a látványukban lehet űberelni, de azokra már csak az olyan „vénségek” emlékeznek, mint én. Ezt a sort most sokáig tudnám folytatni, de idő hiányában nem teszem.

Következő műfaj: fantasy! A Gyűrűk Ura nélkül nem is létezne a műfaj! TÖKÉLETES volt, még a Két Toronyban elkövetett ordas bakik ellenére is. A Hobbit ezzel szemben… hogy is fogalmazzak… a harmadik részt nem láttam, és nem is érzem szükségét, hogy meg akarjam nézni. Peter Jackson elcseszte!!! Úgy, ahogy csak lehet! Ezt kár is szépíteni, és mint Tolkien ÖSSZES magyarul megjelent könyvének többszörös kiolvasója NE IS PRÓBÁLJATOK meggyőzni! Nem lehet Tolkien TELJES irodalmi örökségét “egyetlen” filmbe belezsúfolni, mert az eredmény az lesz, amit a Hobbittal csináltak: az emberek nem is igazán értették, hogy miről szól a film, és több lett a kérdés a film végére, mint amennyi az elején volt. Az eredeti könyv – CSAK a Hobbit 300 oldal. A Gyűrűk Ura 1300 oldal!!! Ezt nem is akarnám jobban részletezni, egyszerűen csak annyit: no comment!

Van még sok film a témában, de egyik sem érdemel most kiemeltebb szerepet.

Ahogy az időt egyre magam mögött hagyom, és az életem is egyre több változáson megy keresztül, úgy „finomul” az ízlésem is. Minden téren. A filmeknél is. Jelen cikk a most következő film nyomorúságos mellőzöttsége miatt kelt életre.

2012 – Felhőatlasz

ZSENIÁLIS! Nem tudom más szavakkal kifejezni. Nem tudom elmondani, hányszor néztem már meg. Az első megtekintést követően nem lettem azonnal hívő. Kellett egy hét, mire leülepedett, és elkezdett odabent motoszkálni valami. Akko újra megnéztem. És akkor döbbentem rá, hogy mit is láttam, mit éltem át! A kritika lehúzta ennyivel: „ hosszú film, tele Oscar díjas klisékkel”, és csak a film zenéje jutott el a Golden Globe-ig (amúgy az IS tényleg gyönyörű). MICSODA??? Ezek melyik filmet nézték? Nem kis színészi teljesítmény 6, azaz 6-féle személyiséget eljátszani egyetlen film alatt, és Tom Hanks, Hugh Grant, Halle Berry, Jim Broadbent, Hugo Weaving, hogy csak a legnagyobbakat említsem ki is tettek magukért. Megmutatták, hogy a SZÍNÉSZETRE, a SZÍNÉSZEKRE igenis szükség van. Ők töltik meg a karaktereket élettel, általuk testesül meg a színészet, mint szakma, tőlük lesz a film FILM! A „hozzá értők” pedig az ilyen munkákat húzzák le a süllyesztőn… Mélyebbre, mint az sokan hiszik. A film megnézése után megvettem a könyvet, és elolvastam. Az utolsó oldal után fordítottam rajta egyet, és újra elolvastam. Szintén zseniális! Annyira, hogy egyszer nem volt elég. A mai napig nem értem, hogy miért pusztították ki ilyen szisztematikusan a filmet, mind önmagában, mind mondanivalójában… és egyáltalán. Talán a rendező párossal, Andy és Larry Wachowski-val van a bajuk? Azért, amit az életben képviselnek? Akkor kérdezem én: A Mátrix idején miért nem volt velük baj? Ja, hogy akkoriban mozitörténelmet írtak, és csitrillió dollárokkal gazdagították az „álomgyárat”? Na, ez a gusztustalan dolog kérem szépen!

Ezzel vissza is kanyarodtunk az írásom lényegéhez. Semmi másról nem szól ma már a filmipar, mint a pénzről. Ha egy film a nyitó hétvégéjén nem hozza be legalább a készítésébe kerülés kétszeresét, akkor az már rossz! Teljesen mindegy, hogy egy JÓ filmről van-e szó, vagy egy tényleg hulladékról, akkor is rossz. Nagyon sok példát tudnék még felhozni, de ne teszem. A lényeg benne van a fenti szövegben is.

Járok moziba, de már nem adok a „hozzáértők” véleményére. Ha valami rossz, az nagyjából 30 perc alatt kiderül számomra, ha valami pedig jó, ahhoz kevesebb idő is elég. De bármennyire volt is bűn rossz valami, lenyeltem a békát, ami kifelé kívánkozott, és végig néztem. Nem azért, mert érdekelt, hanem azért, hogy ezt a cikket meg tudjam írni, hogy egyre jobban lássam, hova is tart ez a pénz centrikus világ.
-Hajdók Tamás-
[fb_button]