Szinte már trivialitásnak számít, de azért leírom én is: a sorozatok aranykorát éljük. Minden eddiginél több, jobb, kreatívabb széria készül, az ember alig tud válogatni közülük. Vélhetően egyedül ennek a széles választéknak köszönhető, hogy egy olyan zseniális szituációs komédia, mint a Man Seeking Woman, sajnos alig ismert kis hazánkban.
Ezen igyekszem most változtatni, annak érdekében, hogy azok is találjanak valami néznivalót, akik unják már a különböző TV csatornákon unalomig ismételt párkapcsolati vígjátékokat, és valami frissebbre, különlegesebbre, tartalmasabbra vágynak a témában.
A sorozat 2015-ben indult, és Simon Rich The Last Girlfriend on Earth c. könyvén alapul. Sok más esettel ellentétben a mű adaptálása itt jó kezekbe került, Rich nem bízta a munkát másra, ő maga készítette el a sorozatverziót is.
A részek többnyire a 20-as éveit taposó, bizonytalan és kissé szerencsétlen, éppen ezért nagyon szerethető Josh Greenberg élete körül forognak, ezen belül is leginkább a párkereséssel kapcsolatos nehézségek kerülnek előtérbe. Állandó szereplőként jelen van Josh testvére, a vele ellentétben érett és magabiztos Liz; valamint legjobb barátja, a romantikus vígjátékok tipikus karizmatikus mellékszereplője, Mike.
Ezen a ponton teljes természetességgel merülhet fel a kérdés, hogy ilyen alapfelállással miért lenne ez olyan kiemelkedő, mint amilyennek a bevezetőben leírtam.
Ennek oka pedig tömören az, hogy a készítők fogják a tipikus párkapcsolati szituációkat, és teljes természetességgel hozzáadnak egy kis szürrealitást. Mindezt ráadásul úgy csinálják, hogy a néző azt érezze, hogy bár a való életben nyilván nem így játszódnak le az események, mégis a bemutatott jelenetek jól megragadják azt, hogy Josh hogyan éli meg az adott helyzetet.
Ugye sokan érezték már azt, hogy mennyire utálják volt barátnőjük új pasiját? Nos, Josh volt barátnője egyenesen Hitlerrel jön össze. Vagy hányan érezték már, hogy szörnyű emberrel hozta őket össze a sors egy randin? Josh egyenesen egy trollal kénytelen találkozni. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a sorozat skeccsekből, azaz kis, viszonylag független és őrülten vicces jelenetekből áll, akkor válik egyértelművé, miért a legjobb azt mondani, hogy a Man Seeking Woman olyan, mintha a Monty Python készítői álltak volna újra össze, hogy az emberi kapcsolatokról mondjanak valamit.
Ugyanis nemcsak minőségi viccelődés és remekül eltalált helyzetek vannak a sorozatban. A készítők a legjobb módon tudják használni a humort: úgy, hogy egyszerre legyen működő a poén, de közben valami fontosra is rávilágítson. Például a 3. évad egyik jelenete arra van kihegyezve, hogy egy rendezvény résztvevői szó szerint csak a sikeres embereket látják, de nagyon aktuális az a szkeccs is, amiben a barátnője albérletébe annak lakótársai miatt nehezen bejutó Josh helyzetét az országhatárokon (finoman szólva) nehezen átjutó menekültek helyzetével állítják párhuzamba. A sor itt messze nem ér véget, előkerül a szülők ragaszkodásának és a felnövésnek a témája is, épp úgy, mint a fanatikus szekták vagy a különböző szociális, társadalmi kényszerek kérdése is.
A sorozat 3. évada épp most fejeződött be, sajnos összesen mindössze 30 résszel van dolgunk.
Ezeknek a rövid évadoknak köszönhető, hogy a poénok egyáltalán nem hatnak görcsösnek, tényleg érződik, hogy csak az igazán jó ötleteiket használják fel. Nem állítható, hogy teljesen egyenletes a minőség, egy-egy jelenet megítélése nagyon szubjektív lehet, mégis összességében kimondható, hogy a 3 év alatt mindvégig magas minőségű szórakoztatást képviselt a Man Seeking Woman.
A fentiek után a végkövetkeztetés egyféle lehet: rohanjon mindenki megnézni a Man Seeking Womant! Később pedig, a sokadik rég lejárt panelekre épülő vígjátéksorozatot nézve remélhetőleg eszébe jut majd mindenkinek, hogy máshogy is lehet alkotni ebben a műfajban.
[fb_button]
Szerintem is marha vicces ez a sorozat, azt nem értem miért nem ilyeneket vesznek a Magyar TV-k a sok “Török, Mexikói, ….” sorozat helyett.