A fegyvertelen katona (2016) – kritika

Hosszú évek száműzetése ér most véget, vagy csak egyszeri fellángolás? Őszintén reméljük, hogy az előbbi, mert Mel Gibson ugyan sokak kedvenc színésze, de hogy rendezőként sokkal jelentősebb a munkássága, azt most ismét bebizonyította. Hölgyeim, uraim, Mr Gibson visszatért.




Szerintem már velőig lerágott csont az ő hattyúdala, nem akarnám rabolni az időtöket azzal, hogy most újra kivesézem, aki egy kicsit is követi a filmes világot, az pontosan tudja, hogy milyen pályafutást futott be Mel az elmúlt 10 évben és milyet előtte. Hogy valaha visszafogadja Hollywood a kegyeibe, arra nem sokan mertek volna fogadni, pedig most nagyon úgy tűnik, hogy ha lassan is, de erről van szó. A fegyvertelen katona ugyanis kapott 6 jelölést, és nem csak a legjobb film címre esélyes, de Gibson is ott van a legjobb rendezők listáján. Ehhez pedig semmi mást nem kellett csinálnia, csak azt, amihez ért.

Úgy látszik, hogy ha rendezésre adja a fejét, akkor ő már csak marad az “egy rettenthetetlen hős a világ ellen, bármi áron” felállásnál, s tíz évvel az Apocalypto után ezúttal Desmond Doss igaz történetét vitte vászonra, a második világháború egyik legnagyobb hőséét.

Desmond Doss 1919 februárjában született, vallásos családban nevelkedett, Hetednapi Adventista, vegetáriánus és erőszakellenes fiatal volt, amikor önkéntes besorozáson esett át, 1942-ben. A hadsereghez kerülve aztán számtalan megpróbáltatáson ment keresztül, mert hite miatt megtagadta a fegyverhasználatot és szanitécként próbálta meg hazáját szolgálni. A Hacksaw-i csatában aztán bizonyította rátermettségét és hősiességét, fegyvertelenül, félelmet nem ismerve mentett meg legalább 75 bajtársat a biztos haláltól.

A fegyvertelen katona? – ő is lehet hasznos?

Az egyetlen félelmem a Hacksaw Ridge kapcsán az volt, hogy átesünk a ló túloldalára és lassított felvételek garmadáján kell majd néznem a hős, sebezhetetlen, amerikai eszményképet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak pillanatok, amikor Mel majdnem túllépte azt a határt, ami fölött már csak az önfényezés létezik, de szerencsére az utolsó pillanatban mindig visszakozott és leszállt a földre a cselekmény. Ezzel együtt még így is a magyar szemnek és a 21. századi agynak vannak furcsaságok a történetben. De menet közben rájöttem, hogy ezen felesleges rugózni, hiszen ez van, ez volt és kész. Hogy miért akar a hadsereg mindenáron kirakni valakit, aki segíteni akar? Hogy hogy lehet valakinek olyan erős a hite, hogy akkor sem ér hozzá egy fegyverhez, ha ezzel hosszú börtönéveket kockáztat? Ezek olyan kérdések, amiket nem feltétlen kell megértenünk, vagy magunkénak éreznünk, elég ha csak elfogadjuk.

Szerencsére nincs túlnyújtva Desmond vesszőfutása, bár kellő alapot kapunk arra, hogy a családja mennyire sínylette meg a háborút és ő maga miért vall olyan eszméket, amilyeneket, nem ez teszi ki a film nagyját, és egy pillanatig sem érezhető szájbarágósnak. Apropó Desmond: bevallom nem vagyok elkötelezett rajongója Andrew Garfield-nak, de Doss karakterét rendkívül jól formálta meg, végig szerethető, és egy másodpercig sem frusztráló. Bár eleinte aggódtam, de kitűnő választás volt, akárcsak Vince Vaughn (élete szerepe volt), vagy épp Worthington.

A jól felépített alapokra aztán megérkezik a háború, nekem pedig megállt a kezemben a kólás pohár és percekig úgy is maradt. Nem túlzás: életem egyik, ha nem a legjobb csatajelenete(i) elevenedtek meg a filmvásznon, a háború minden nyers brutalitásával, bárminemű romantikus szentimentalizmust mellőzve. Maga a pokol ez, ahol Doss szinte elképzelhetetlen hősiességgel és hittel állt helyt, ezt pedig sikerült szinte maradéktalanul visszaadni a vásznon.


Tulajdonképpen negatívumot nem nagyon tudok mondani. Talán egy picit kurtán-furcsán lett elvágva a vége, mert Doss kálváriája mindenképpen megért volna még 5 percet, de ezt leszámítva a film nagyon egyben van. Nem kezdek el rangsorolni, mert nálam az Apocalypto is nagyon nagy kedvenc volt, így maradjunk annyiban, hogy Gibson pontosan azt a minőséget szállította, amit tőle vártam.

Hogy ezzel most végleg visszaverekedte-e magát Hollywood kegyeibe, azt csak remélni merem. A pletykák arról szólnak, hogy már meg is kezdődtek a következő háborús filmjének (Berserker) az előkészületei, szóval ez egy jó jel. Én bízom, mert még “csak” 61 éves, még jó pár nagyszerű alkotás benne van.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .