DLC Quest (2011) – játékteszt

A DLC-k mára már szerves részét képezik a játékiparnak, szerintem már mindenki összefutott velük ilyen vagy olyan formában. Akadnak köztük kifejezetten tartalmas darabok, melyek új küldetésekkel, új helyszínekkel vagy valami hasonlóan kreatív tartalommal örvendeztetnek meg minket.

Azonban nem egyszer csak néhány haszontalan kozmetikai módosítást, rosszabb esetben az eredeti programból direkt kivágott elemet kapunk a pénzünkért.

Ezt a jelenséget parodizálja ki kíméletlen alapossággal a Going Loud Sudios 2011-es játéka, a DLC Quest is.

A program 2011 novemberében jelent meg Xbox-ra, majd rá fél évre, 2012 márciusában PC-re. Kiegészítője, a kicsit hosszabb és valamivel több kihívást rejtő, de ugyanazokra az alapokra építkező Live Freemium or Die, 2013-ban jelent meg.

Ha megnézzük a jelenleg a Steamen kapható csomagot, láthatjuk, hogy kifejezetten nagyvonalú ajánlatról van szó, hiszen mindkét kampányt megkapjuk a pénzünkért. Innen is látszik, hogy bár maga a játék a játékos ész nélküli lehúzásáról szól, a valóságban a fejlesztők szerencsére nagyon távol állnak ettől a mentalitástól.

Mindennek ára van

A DLC Quest egy pofonegyszerű platformer, mely meglehetősen sablonos felütéssel indul. Láthatjuk, ahogy a rosszfiú elrabolja a hercegnőt, ez pedig egy remek indok, hogy főhősünk útra keljen, és minden akadályt legyűrve, minden ellenfelét megölve végül kiszabadítsa szerelmét és elnyerje jól megérdemelt jutalmát. De persze csak miután megvette a továbbjutáshoz feltétlen szükséges DLC-ket.
A Going Loud Sudios ugyanis csavart egyet a jól ismert platformer recepten, hogy így tarthasson görbe tükröt a játékipar elé. A végeredmény az, hogy akármit akarunk csinálni, előbb meg kell vennünk hozzá a megfelelő DLC-t. Szeretnél nagyobbat ugorni? Vegyél DLC-t! Szeretnél bal irányba is mozogni? Vegyél DLC-t! Jól jönne a játékhoz egy főmenü? Semmi gond, már elérhető DLC-ben!
Mint ahogy a fenti felsorolás is szemlélteti, a fejlesztők tényleg minden játékelemet külön vetetnek meg velünk, így mutatva be, milyen gátlástalanok tudnak lenni a játékipar egyes résztvevői, ha a vásárlóik lehúzásáról van szó. Szerencsére azonban ezekért a nevetséges tartalmakért nem valódi pénzzel kell fizetnünk, hanem a pályákon gyűjthető érmékkel. Így a játékmenet lényegében két részre oszlik: platformokon ugrálva gyűjthetünk érméket, amiket aztán a boltosnál verhetünk el különféle hasznos és kevésbé hasznos extra tartalmakra.

Azonban nem minden DLC jelenik meg azonnal a kínálatban, a legtöbbért bizony keményen meg kell dolgoznunk, hogy megvehessük.

Van közülük olyan, ami a történetben előre haladva automatikusan megnyílik (ha például elérjük a trollt, akit nem tudunk legyőzni a sima kardunkkal, a program már szól is, hogy a boltban elérhető a beszédes nevű Gun Pack DLC), másokat pedig nekünk magunknak kell összegyűjteni. Ez utóbbi kiegészítések nem szükségesek a játék teljesítéséhez, inkább csak amolyan humorforrásként vannak jelen. Vehetünk magunknak cilindert, elérhetjük, hogy a pályákon feltűnjenek teljesen ártalmatlan zombik, esetleg feloldhatjuk a kanadai nyelvet, ilyesmikre kell gondolni.

A belső a fontos

A játék látványvilágára a legszerencsésebb jelző talán a stílusos. Nem fogjuk magunkat hanyatt vágni attól, amit látunk, mégis, ez a pixeles grafika remekül megy a DLC Quest hangulatához. Kedves, aranyos, néhol vicces, de azért az állunk nem fog a padlón csattanni tőle egyszer sem. Ugyanez elmondható a zenéről is. Jól illik a háttérbe, megidézi a régi platformerek varázsát, de egyértelműen nem ezt fogjuk a buszon dúdolni munkába menet.
Igaz, a Live Freemium or Die kampányban találhatunk egy High Defenition Packet, azonban ennek a megvásárlása se sokat segít a helyzeten. Összességben elmondható, hogy a zene és a grafika jól mennek a játékhoz, kiegészítik annak a hangulatát, de egyik sem lett mestermunka, ami nem is feltétlen baj, hiszen itt a hangsúly nem a látványon vagy a hangzáson van.

Görbe tükör mindenkinek

A DLC Quest legerősebb pontja egyértelműen az a szatirikus humor, amivel kiparodizálja a teljes játékipart. A szellemes, jópofa poénok végigkísérik az egész játékot, sosem hatnak erőltetettnek vagy épp bugyutának, hanem végig tartani tudnak egy nagyon kellemes színvonalat. Már az egyes DLC-k tartalma és leírása is megér egy misét, de a különböző párbeszédek vagy épp a játék világában szétszórt táblák feliratai is kifejezetten viccesre sikeredtek. Lesznek itt többek között Skyrim vagy épp Final Fantasy utalások, zombi birkák, fölösleges karakterek (akik teljesen tudatában vannak annak, hogy mennyire semmi szükség rájuk) és még számtalan ehhez hasonló poén fog felbukkanni a végigjátszás során.
Ráadásul a Going Loud Studiónál alapos munkát végeztek: itt aztán tényleg megkapja a magáét a játékipar összes idegesítő vagy épp már egyenesen pofátlan húzása. Nem menekülhet többek között az early access, a pay to win vagy épp a lemezre már felkerülő tartalom, amiért később külön fizetni kell, ha fel akarjuk oldani.

És igazából ez az a pont, ahol a DLC Quest kicsit már ijesztő is.

Jót nevetünk rajta, hogy külön fizetnünk kell a start menüért vagy épp az animációért, de közben azért az agyunk hátsó, sötét zugában ott motoszkál a gondolat, hogy mi van, ha pár év múlva ez már nem poén lesz, hanem a valóság. Hiszen a DLC Quest által megjósolt jövőnek már ma is vannak bizonyos jelei: elég, ha például az Evolve körül kirobbant botrányra gondolunk.

Ami már nem része a csomagnak

Legyen bármennyire üdítő a DLC Quest humora és aktuális a témája, sajnos a játék koránt sem hibátlan. A legszembetűnőbb dolog talán az, hogy a program maga nagyon rövid. Az alapnak számító DLC Quest kampány körülbelül fél óra alatt kijátszható, és a Live Freemium or Die-al sem kell sokkal tovább szórakozni.
Ráadásul az újrajátszás sem feltétlen garantált. Legyenek akármilyen jók a poénok, másodjára már nem ütnek annyira, és a játékmenet önmagában túlságosan le van egyszerűsítve ahhoz, hogy csak azért újra nekimenjük akármelyik kampánynak. Ez alól az jelenthet kivételt, ha nekiülünk egy speedrunnak. A Steam achivementet is ad, ha elég gyorsan (DLC Quest esetében 12 perc alatt, Live Freemium or Die esetében pedig 18 perc alatt) és mindent összegyűjtve visszük végig a két kampányt, azonban hogy ezeket a teljesítményeket megszerezzük, nem árt, ha előtte leülünk memorizálni a pályákat és az optimális útvonalakat.

Összefoglalás

Bár tagadhatatlanul vannak hibái, a DLC Quest ezen hiányosságok ellenére is egy kifejezetten jópofa játék lett, egy szellemes szatíra korunk játékiparáról, ami nem fogja vissza magát, és kíméletlenül kifigurázza a jelenlegi trendeket. Igaz, nem tart túl sokáig, és az se biztos, hogy a végigjátszása után újra elő fogjuk venni, de a humora és a viszonylag alacsony ára bőven kompenzálja ezeket a hátrányokat. Ha csak egy kicsit is érdekelne egy, a modern játékipar elé görbe tükröt tartó platformer, bátran tegyél vele egy próbát, nem fogod megbánni.

[fb_button]