Esküszöm, hogy a Valentin napot és a Valentin napi filmeket azért találták ki, hogy a férfiakat ezzel büntessék a sok képregény film és sci-fi miatt, amikre a barátnőiket elcipelik néha. A különbség a kettő között alapvetően az, hogy a képregény filmek, avagy a fiúk kedvencei legtöbbször tetszenek az arra “elrángatott” barátnőknek is. A februárra időzített romantikus filmek viszont elég kis százaléka bejövős a pasiknak.
A legjobb hasonlatot ezen filmek végigülését illetően egy Ford Fairlane idézettel tudnám szemléltetni: “…olyan, mint sajtreszelővel….” Először vicces, aztán kellemetlen. Valamiért idén már egy héttel hamarabb van Valentin, avagy Bálint nap, ugyan is e remek ünnep idei leginkább a mozikba vonzó darabja már február 14-ére javában pörögni fog a vásznakon. Az inkább csak a kasszáknál nagy sikernek örvendő A szürke ötven árnyalata nem kerülhette el, hogy megkapja méltó folytatását. Nem is kell ezen csodálkozni a 40 millió dollárból forgatott első résszel, potom 240 millió dollárt kalapoztak össze az egész világon, de csak Amerikában is a bekerülési ár kétszeresét keresték meg vele, s mivel regény filmadaptációról van szó, az alapanyag adott és addig ütik azt a bizonyos vasat, amíg meleg. Miért mondom azt, hogy inkább csak a kasszáknál nagy sikernek örvendő a film? Mert a kritikusok szét szedték az alkotást, s nem lesz ez másképp a második résszel sem, ami bár valamivel tényleg jobb, mint az első rész, de ez koránt sem a színészek, vagy a készítők érdeme, hanem talán az alapanyagé. Nekem nem célom ízekre szedni, de nem is fogom azt mondani, hogy ez egy jó film, mert nem az. Bár nem is fekete, vagy fehér…inkább azt mondanám, hogy sötét.
Mégis Ki(k)nek szól ez a film?
Spoiler mentes leszek, amennyire lehet, ígérem, a cselekményből igyekszem majd a legkevesebbet elárulni és csak általánosságban boncolgatni a negatívumokat és persze a pozitívumokat, s bár billen a mérleg, az alap gyerekbetegségeket nem sikerült kinőni a második részre sem. Egy picit vissza kanyarodnék az első sorokban taglaltakhoz néhány költői kérdéssel; Mi van akkor, ha nem a leányzó cipeli el a filmre a barátját, hanem fordítva? Mi van akkor, ha a srácnak egy hajszálnyival mellbimbónyival jobban bejön a film, mint a pár hölgy tagjának?
S végezetül, ha még a csajok is fapofával távoznak a teremből a film után, akkor igazából kiknek szól ez a film?
Nem véletlenek a kérdéseim, mert az esetemben pontosan ezek történtek. Nekem jobban tetszett a film, bár pont fél órával kellene rövidebbnek lennie és akkor még talán nem is lobogtatnám a Fairlane-féle örökzöld beszólást.
A Sötét(ség) Ötven árnyalata
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész zárult, klasszikus klisékkel indulunk, az első negyed óra valami baromi lassan indul el…az ügyeletes szívtipró azonban sokkal hamarabb érkezik, mint azt várnánk, de onnantól aztán durr bele. Kötelező vacsora, kötelező csók, kötelező Apple reklám, de egy pillanatra megállnék, s itt szerintem mindenki pislogott egyet;
A mobilon váltott üzenetek is kaptak magyar fordítást, a kijelzőn és a képernyőn egy az egyben tudod olvasni a csetelés tartalmát, bár a hosszú ékezetes betűkkel azért akadnak gondok, már, ami a karakterkódolást illeti, azért ez még is egy üde színfolt. Ez pozitív, de ez már annak idején a Toy Storyban és Pixar filmekben is működött…
Dakota Johnsonnak továbbra sincs többje 3 arckifejezésnél: alaphelyzet, mosolygás, szomorú-könnyes szemű. Nincs kizárva, hogy egyszer nagy színésznő lesz belőle, ezzel elérve szülei nyomdokait… Nem tehetek róla, mióta összeraktam a képet, hogy ő Don Johnson (tudjátok…Miami Vice) lánya, azóta folyamatosan a csávó arcát látom magam előtt, mert, hogy nagyon hasonlítanak. Nem maradnak el a saját ajakba harapós jelenetek és a sutyorgás sem. Rebesgették, s az előzetesből is kiderült, hogy több lesz a szex, mint az első részben. Jó folytatáshoz hűen tényleg így van Lehet, hogy én vagyok defektes, de valahogy nem így képzelek el egy érzéki együttlétet. Az egész annyira mesterkélt, de még a cselekmény alakulása is. Rozsdás, fantáziátlan, vánszorgó. Konkrétan öt percenként untam meg a filmet, a kilencven perc leteltével pedig már percenként.
Ami a könyvben működik és izgalmas, és üt, az a vásznon nagyon nem. Csak ismételni tudom: fél órát nyugodtan lefaraghattak volna a végéből, vagy a közepéből, nekem akkor sem lenne hiányérzetem. Volt egy két megmosolyogtató poén, de azon kívül az arcomat dörzsöltem és vakaróztam. Ha még nem mondtam volna, a párbeszédek is rémesek.
Nem, ez valahogy nem működik
Egy rész azért még is volt, amikor is már a vége főcímre számítottam, de az sem meglepő volt, hanem inkább értelmetlen. A regényben lehet, hogy 80 oldalon át lerágod a körmeid, hogy mi lesz, itt viszont mire feszültség támadna az emberben, már oldják is. S a filmnek még mindig nincs vége. Hozzátenném, hogy arra is felkaptam a fejem, amikor a tv-ben bemondják, hogy a Krisztián 27 éves. Mivan?! A csávó minimum kinéz 40-nek… (valójában 34 éves) Bár az ő karaktere ezúttal sokkal szimpatikusabb, mint az első részben. S itt van még Kim Basinger, akit gyermekkoromban imádtam a Tim Burton féle Batman oldalán. A plasztikai műtétek senkinek nem tesznek jót Hollywood-ban, sajnos neki sem. Erre nem jött még rá senki?
Egy ponton egyébként azt hittem, hogy a cselekmény végére ugyan ott leszünk, mint ahol az egész elkezdődött, de hál istennek nem. Nagyszerű izgalmak elé nézünk a harmadik részben, A szabadság ötven árnyalatában, s bevallom őszintén, egy picit kíváncsi vagyok rá, hogy mi fog történni Anastasia-val és Christian-al.
Könyvben biztos, hogy nem olvasom el, azzal nem büntetem magam, épp elég nekem két évente az két óra hossza fenekelés, amit a mozi széktől kapok, amikor is saját magam kárára beülök egy ilyen filmre. Nagyon vegyesek az érzéseim, főleg negatívok, de nem az esztelen fikázás volt a célom; pl. a városban felvett vágóképek nagyon szépek. Nem viccelek, Seattle tényleg csodás, meg a Grunge rock hazája, szóval imádom.
Első randis filmnek nem ajánlom. Inkább menj el a haverjaiddal egy pár sör után és röhögjetek egy jót, bár, amilyen hosszú ez a film lehet, hogy gondban lesztek. Sokadik randis filmnek sem az igazi, mert utálni fog a partnered, amiért elrángatod. Főként annak ajánlanám, aki olvasta a könyvet, annak biztosan sokkal érdekesebb, mint egy beavatatlan civilnek. Ha már első randi, akkor csak olyan csajt vigyél el, akivel nem gáz, ha aztán nem alakulnak pozitívan a dolgok, mert, ha elájul a filmtől, annyira tetszik neki, akkor nagyon nagyot fogsz csattanni a moziterem szőnyegén. Inkább ajánlom helyette a Don Jon-t, az egy remek korrajz, remek színészekkel, remek gárdával pompásan figurázza ki a romantikus filmek lila ködös világát.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!