Hadilábon állok a könyvadaptációkkal, de ezúttal szerencsére nem kellett csalódnom. A Series of Unfortunate Events felülmúlta a várakozásaimat. Lemony Snicket írt egy 13 részből álló könyvsorozatot a Baudelaire testvérek hányattatott sorsáról, ebből 2004-ben készült egy film is, amely A balszerencse áradása címet viseli, Jim Carrey főszereplésével.
A Netflix azonban ezt újraálmodta és januárban debütált A Series of Unfortunate Events, ahol immár Neal Patrick Harris alakította Olaf grófot.
A történet szerint Violet, Klaus és Sunny egy szörnyű tűz következtében elveszítik a szüleiket és a házukat egyaránt, így tehát gondviselőhöz kell kerülniük, amíg Violet nem lesz nagykorú. Akkor kapják majd meg az óriási családi vagyont, amit a szüleik után örököltek. Itt kapcsolódik a történetbe Olaf gróf, aki hivatását tekintve színész és egyébként a legközelebb élő távoli rokon. NPH iszonyatosan jól hozza a gonosz, nárcisztikus, kapzsi karaktert, akinek valójában egyetlen célja van: megszerezni az árvák pénzét, bármi áron. Korábban nem tartottam Harrist kiemelkedően jó színésznek, de ez a szerep olyannyira jól áll neki, hogy már az első részben lenyűgözött.
Nos, nagyjából így kezdődik a történet, ez az alap sztori. Persze innentől kezdődnek igazán a bonyodalmak, NPH állandó szereplője a sorozatnak, ami némiképp talán sejteti is az események alakulását.
Kapunk egy szintén zseniális történetmesélőt Lemony Snicket (Patrick Warburton) személyében, aki rögtön azzal kezdi, hogy ne is nézzük tovább, mert úgyis csak balszerencse, borzalmak, kétségbeesés és egyéb szörnyűségek várnak majd a Baudelaire gyerekekre és itt bizony nem lesz boldog befejezés, de még csak boldog kezdet sem. Fanyar humorú, szenvtelen tekintetű, de rendkívül sokat ad a sorozathoz az, hogy van egy narrátor és ennek legfőbb oka Warburton remek játéka. Ha kell, megállítja az eseményeket, megszólítja a nézőt, véleményt alkot.
Még egy állandó szereplőt ki kell, hogy emeljek, még pedig Mr. Poe-t (K. Todd Freeman). Ő az a fajta ember, aki valahogy sosem akarja igazán meghallani az árvák sérelmeit. Nagyjából mintha szemellenzővel járkálna folyamatosan, semmit nem vesz észre, próbál mindent protokoll szerint intézni. Amolyan fától az erdőt típus, de mindezt szórakoztató módon teszi és ez az, ami a karaktere sava-borsát adja.
Mindemellé egy olyan képi világ társul, ami azonnal rabul ejti az embert, leginkább Tim Burton filmjeihez tudnám hasonlítani. A hangulata passzol a történet sötétségéhez, igazán pazar munkát kap a néző. Bár a könyvsorozat 13 részből áll, az első évad csupán négyet dolgoz fel. Két epizódot szánnak egy-egy kötetre, így tehát van idejük bőven kifejteni a cselekményeket.
Amit negatívumként írhatok fel az csak annyi, hogy a párbeszédek néhol gyerekesek. Bár azt nem szabad elfelejteni, hogy a történet sem felnőttek számára íródott, noha maga a cselekménye igen komor. Éppen ezért nehéz belőni melyik korosztálynak szól, vagy épp melyik értékeli majd igazán.
Annyit azért még hozzátennék, hogy bár elérhető a teljes évad, mégsem érdemes vele sietni. Egyrészt, mert úgy tovább élvezheti a néző a látványvilágot és egyben ledarálva talán túl töménynek is hat, másrészt pedig a második évadról egyelőre még nincs pontos dátum. Ami egyébként nem baj, hiszen addig van idő elolvasni a könyveket is.
Mindent összevetve nekem nagyon bejött, akár a kötetek ismerete nélkül is abszolút élvezhető. A különlegessége talán pont abban rejlik, hogy hiánypótló alkotás, hiszen nem sok ilyen jellegű sorozat van mostanság a palettán.
-Szilágyi Enikő-
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!