Így az ötödik oldalra eljutottam oda, hogy nem kell kutakodnom az emlékeim közt, mert egyre-másra jutnak eszembe a jobbnál jobb mozik… most már az a kérdés, hogy melyik maradjon ki a felsorolásból. De a következőknek mindenképpen helye van. Lássuk.
Super 8 (2011)
A listám egyik büszke résztvevője, amit valahogy úgy tudnék körülírni, hogy a Super 8 olyan, mintha egy Stephen King regényből forgatott volna Steven Spielberg filmet fiatal tiniknek.
Nem horror, csak épp néhol pillanatokig félelmetes, nem bugyuta, de a család bármilyen korú tagja képes élvezni, és a hetvenes évek végi Amerika, a miliő mind-mind a fiatalkorom filmjeit idézi, tulajdonképp azt is mondhatnám, hogy a Super 8 jó pár évvel megelőzte a korát és a Stranger Things-et.
Mert a történettel magával még nem válna emlékezetessé a film, de valahogy minden apró összetevőjét sikerült úgy kiválasztani, hogy azok szinte tökéletesen passzolnak és a végeredmény egy igazi szerelemgyerek lett, látszott, hogy itt még Abrams valóban szeretett filmet csinálni és nem csak a dollár százmilliók lebegtek a szeme előtt.
Mindenesetre mi kaptunk egy szerethető kölyökcsapatot, némi tudományos fantasztikumot, izgalmat, szóval mindent, ami egy régivágású családi sci-fihez elengedhetetlen.
A Super 8 is egyike a fehér hollóknak, amihez hasonló filmek sajnos ritkán készülnek, nagy sajnálatomra.
Élményfaktor: 8/10, Specialitása: valóban a nyolcvanas évek kalandfilmjeit idézi, persze jó adag sci-fi beütéssel
Csillagok között (2014)
Sokáig gondolkodtam, hogy kapjon-e külön bekezdést, hisz Nolan űrkalandja annyira grandiózus és ismert, hogy nemigen lesz ember, akinek ezzel újat mondok.
De az ok, amiért végül is felkerült most ide, az az, hogy az Interstellar – így évek távlatából már könnyen beszélek – olyan, mint a jó bor: idővel nemesedik. Én ugye, mint jó Nolan rajongó, messiásként vártam anno a filmet, sci-fi is, űr is, Nolan is, McConaughey is, ennek világmegváltónak kell lennie. Gondoltam 2014-ben.
Aztán beültem a moziba, majd némiképp csalódottan távoztam: jó volt ez, na de hogy a szeretet a mindenen átívelő megoldás, meg hogy gravitációs könyvlöködés, na menjetek már.
Aztán az azóta eltelt hat évben láttam minimum tizenötször, és nézésről nézésre kerekedett felfelé a pontszámom, mostanra pedig az egyik olyan filmmé lépett elő, amit bármikor képes vagyok megnézni. Sok pici apróság, az alaposan kikutatott tudományos háttér (amiből a laikus számára sok minden blőd hülyeségnek tűnik, pedig hát ugye nem az), McConaughey eszméletlen játéka és Nagy Ervin kitűnő szinkronja mind-mind olyan elemek, amelyek a tökéletesség felé tuszkolják az Interstellart. Meg a zene. A látvány. A Gargantua. Az a monitor előtti jelenet Matthew-tól. A sorolást folytathatnám napestig, de a lényeg az, hogy nálam mostanra a Csillagok között nagyon top3, és nem csak a sci-fik között.
Azt kérditek, hogy várom-e a Tenet-et? Hajjaj… mint a messiást másodszor.
Élményfaktor: 9.5/10, Specialitása: Nolan, meg a zene, meg a látvány, meg McConaughey, meg még ezer apróság.
És akkor jöjjön az utolsó, hatodik oldal, tartsatok velem a zárásnál, és ne feledjétek leírni a ti kedvenceiteket majd hozzászólásban.
Folytassuk tovább, irány a következő lap!
Ez még korántsem a vége, vár a 6. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!