Elérkeztünk tehát a hatodik epizódhoz, ami azt jelenti, hogy egy hét múlva, az évadzáró után újra elköszön tőlünk a sorozat, várhatóan sajnos jó hosszú időre, ám mielőtt ezt megtenné, még jól felborzolja a rajongók kedélyeit. Ezen küldetésnek egyik alapkövének pedig az eheti rész tekinthető, melynek legfontosabb történéseit ez alkalommal is spoileresen tárgyaljuk ki.
A Falon túl kezdünk, ahol már a rész elején teljesítik a készítők az egyik vágyálmomat, nagyon jól használják ki a másokra vadászó alakulat csoportdinamikáját, zseniálisak a párbeszédek, többek közt ezek a humoros, intelligens szóváltások tették naggyá a Trónok Harcát.
Tormund áradozása Brienne-ről például mindenkinek mosolyt csalhatott az arcára, ellenpéldaként pedig Jon és Dondarion beszélgetése említhető a hit mibenlétéről. Kis csapatunk miután megküzdött többek között egy zombi jegesmedvével, sikeresen foglyul ejt egy Mást, ezt követően azonban igen nagy slamasztikába kerülnek.
Így hát gyorsan el is küldik Gendry-t, hogy küldjön hollót Daenerys-nek. Engem alapvetően nem szokott zavarni az idő igencsak relatív múlása a sorozatban, mert valóban igen unalmas lenne azt nézni, hogy adott esetben valaki három epizódon keresztül hajózik, de ami itt történt az tényleg egy kicsit megmosolyogtató volt. A fentebb említett Baratheon fattyú például pillanatok alatt lefut egy olyan utat, ahol a társaival nem sokkal azelőtt napokig gyalogolt, majd elküld egy hollót a Keleti Őrségből Sárkánykőre, amely madár meg is érkezik a címzetthez, sőt Dany sem fut ki az időből, a sárkányokkal felvértezve a csata vége előtt megérkezik.
Értem én, hogy Gendry-nek jó a kondija az evezéstől, de azért ez így sem kerek teljesen.
A harc egyébként ezúttal is látványos, főleg miután a sárkányok is beszállnak, ők egyébként jól is végzik a dolgukat, egészen addig, ameddig az Éjkirály elő nem veszi tekintélyt parancsoló méretű jégdárdáját, mellyel halálos sebet ejt Viserion-on, aki ezután már a holtak seregét fogja szolgálni. Ehhez a szálhoz tartozik még az is, hogy a készítők egyre látványosabban építik Dany és Jon kapcsolatát, ami szerintem azt jelenti, hogy valamelyikőjük nem fogja megélni a sorozat végét, gondoljunk csak bele: ha korábban valaminek a felépítése ekkora hangsúlyt kapott, főleg magánéleti szinten, annak általában nem lett jó vége. A kalandot egyébként Thoros nem éli túl.
Az epizód másik fókusza Deresben keresendő, ahol Arya szembesíti Sansát a megtalált levélrészlettel, amelyet még az első évadban küldött Robbnak, és amelyben hírt adott Robert király haláláról, és felkérte arra a bátyját, hogy hódoljon be Joffrey-nak.
Lehet, hogy ezzel a véleményemmel most nem leszek népszerű, de szerintem ebben a vitában Sansának van igaza.
Egyrészt emlékezhetünk rá, hogy valóban kényszerítették a levél megírására, azt mondták neki így mentheti meg az apját, ő pedig megpróbált minden kis reménysugárba belekapaszkodni.
Másrészt pedig valóban sokat köszönhet Deres az idősebbik Stark lánynak, ugyanis a Völgy lovagjai nélkül valószínűleg a Boltonok kerültek volna ki győztesen a fattyak csatájából. Egyébiránt Sansa karaktere rengeteget fejlődött az évadok során a naivából, aki egy szőke hercegről álmodozik, és akit én tiszta szívemből gyűlöltem a sorozat elején, mára egy érett, kompetens nő lett, aki átérzi, hogy milyen felelősség nyomja a vállát, és ennek megfelelően próbál cselekedni.
Kisujj egyébként azt mondja, hogy bár testvérekként természetes, hogy néha összekapnak, végül úgy is dűlőre jutnak, végtére is egy családról van szó. Mondjuk hozzáteszem, ha ez valóban így lesz az nem biztos, hogy az előbb említett úriembernek olyan nagyon hasznára válik. Sansa ezenkívül meghívást kap Királyvárba, ám Brienne-t küldi el maga helyett.
Sárkánykő is feltűnt egy kicsit, ott Tyrion az utódlás kérdésével zargatja Dany-t, hiszen a sárkánykirálynőnek természetes úton nem lehet gyerek, végül abban álapodnak meg, hogy a trón megszerzése után is ráér ez a kérdés.
Összességében tehát remek volt ez a rész, jövőhéten pedig jön az évadzáró, kíváncsian várjuk mi vár még ránk idén.
[fb_button]
Honnan tudni azt, hogy “a társaival nem sokkal azelőtt napokig gyalogolt”?
Már várható volt Thoros halála. A könyvben ugyanis ő adja a saját életét azért, hogy Catelyn Starkot vissza tudja hozni a halálból, aki Lady Stoneheart néven vezeti ezek után a lobogó nélküli testvériséget. a sorozatból ez teljesen kimaradt, szerintem jobb is így a történet. de Thoros igy benne ragadt a sorozat történetében. szinkronba kellett hozni a sorozatot a könyvekkel.
Őrjöngés a témában. Kiderül, hogy Dani nem pisil és Westeros van vagy 700km.
http://holdkomp.hu/tronok-harca-ugyemegmondtam-s07e06/
Mielőtt elkezdték a 7. évadot, újra néztem az előző hatot 🙂 Csak hogy frissek legyenek a dolgok… “Újra töltve” még jobban érzékelhető, mikor váltak le a forgatókönyv írók a regényről. A 7. évadról annyit, hogy nekem a 4. rész volt a katarzis, végre a Sárkánykirálynő úgy viselkedett, ahogy elvárná tőle az ember egy ilyen helyzetben. Szinte tapintható volt az az erő és fölény amit a három sárkány és a lovasnép serege ad a bármelyik sereggel szemben a falon innen. Jól érzékelhető volt mennyire eltörpült mellettük minden és mindenki, senki nem volt ellenfél. Az ember ezt várja egy olyan filmtől ami… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Nem értem Sansa miert lett armanykodo (nem John mellett van egyértelműen,csakis a sajat helye miatt izgul). Maga mondta,hogy bolond aki megbízik Kisujjban. Illetve a viszály a testvérek között szamomra még semmit sem jelent,hiszen Bran még “üresben” van.
Es mikor derül ki végre h John egy (vagyis “a” )Targaryen???
A legnagyobb problémám mégiscsak az, hogy honnan a fenéből szereztek több száz méter, több tonna súlyú tökéletesen megmunkált láncot a világ végén??? És az Éjkirály miért nem megy le a víz alá és éleszti fel a sárkányt, minek kell kihúzni??? Értem én, hogy effektes, meg látványos, de újra és újra jönnek elő a logikai bakik, amik ezt az évadot teljesen tönkreteszik.