Bár a SSD piac rohamosan fejlődik, a technológia még mindig annyira fiatal, hogy rengeteg felhasználó még mindig idegenkedik tőle, az igazság azonban az, hogy ez majdhogynem csak és kizárólag az elterjedt tévhiteknek köszönhető. A SSD ugyanis egy olyan alkatrész, amelyre minden számítógépnek és laptopnak égető szüksége van, csak ez még nem mindenkiben tudatosult megfelelően.
Aki azonban átélte már az SSD beépítést és az első rendszerfelállás pillanatait, az jól tudja, hogy miről beszélek. A legszűkebb keresztmetszet ugyanis bármilyen meglepő is ez, maga a HDD sebessége. A változást pedig úgy lehet a legjobban szemléltetni, hogy az eget a földhöz hasonlítom. No de ki akar a jól bevált WD vinyó helyett egy eszközt, ami alig 1000 írást bír ki? A kérdés teljesen jogos, csak a félreértelmezések miatt legalább ugyanennyire felesleges is. Az az 1000 írás ugyanis több, mint rengeteg: lássuk, hogyan is működik pontosan egy ilyen eszköz.
Technológiájából adódóan az SSD élettartama számszerűen véges, a gyártók ezt a legtöbb esetben az adattárolást végző NAND cellák újraírhatóságának számával határozzák meg, ami a legtöbb esetben egy 1000 körüli szám. Egy ugyan valóban elrettentően kevésnek tűnik, van a történetben egy nagyon nagy csavar: minden SSD meghajtó rendelkezik ugyanis egy védelmi mechanizmussal, ami a háttérben folyamatosan pakolgatja az adatokat, ezáltal a cellák elhasználódását kiegyenlíti.
(Emiatt szükséges az, hogy a meghajtó 10%-át mindig üresen hagyjuk!) Így nem kell attól tartanunk, hogy idejekorán megadja magát valamelyik NAND chip, épp ellenkezőleg: a várható élettartam 1000 teljes újraírást ígér.
Itt pedig érdemes egy pillanatra megállni és számolni egy villámgyorsat. A várható élettartamot ugyanis könnyedén kimatekozhatjuk, elég ha a meghajtónk kapacitását megszorozzuk ezerrel, s máris megkapjuk, hogy egy 120 GB-os, átlagosnak mondható SSD 120 TB adat írása után fogja megadni magát. Jó, ha tudjuk, hogy egy felhasználó nagyjából 7-10 GB adatot ír naponta az SSD-re, így kijön a végeredmény, miszerint 30 év körüli használattal számolhatunk, mielőtt cserélni kellene az adattárolónkat. Nyilvánvaló azonban, hogy a technika fejlődése, a megnövekedett sebesség és tárolókapacitás miatt jóval hamarabb meg fogjuk ezt lépni, úgyhogy vonjuk le a konzekvenciát: nincs reális alapja az SSD korai elhalálozásától való félelemnek. Az a tény pedig, hogy a számítógép milyen mértékű gyorsulásnövekedést fog produkálni, egyértelművé teszi, hogy szükséges beszerezni egy SSD-t, a kérdés már csak az, hogy milyet, mekkorát és egész pontosan hogyan is használjuk majd, miután megvettük a kiszemelt példányt.
Haladjunk szépen sorban a kérdések megválaszolásával. A milyen/mekkora tényezőt egyetlen dolog befolyásolja: a pénztárcánk vastagsága. Nem tudunk túl nagy vagy túl márkás darabot választani, ugyanakkor egy kisebb méretű, olcsóbb szériás eszköz is kiszolgálja majd az igényeinket, csak okosan kell használnunk. Az első lépés mindig az (ahogy feljebb is említettem), hogy a rendelkezésre álló terület egy részét (legalább 10%-át) mindig szabadon hagyjuk. Jó ha erre már particionáláskor odafigyelünk, így később nem kell lesni, hogy mennyi hely maradt szabadon.
Mielőtt azonban választanánk, tegyünk egy gyors kitérőt, hisz lényeges érintenünk a felhasználás mikéntjét is. Az SSD ugyanis nem kimondottan a HDD lecserélésére hivatott. Azaz bizonyos tekintetben igen: akkor járunk a legjobban, ha a merevlemezről átpakoljuk az operációs rendszert, a gyakran használt programjainkat, illetve néhány (főként a nagyobb méretű) játékunkat és ezeket futtatjuk SSD-ről. A nagy írásmennyiséggel járó folyamatok (mint amilyen például a letöltések mappa) ne kerüljenek át a HDD-ről, hisz nagyon gyorsan elhasználódik tőle az SSD, illetve a sebességérzet sem növekszik ilyen felhasználásnál.
Így már persze sokkal könnyebb választanunk. Elég, ha nagyjából összeszámoljuk a fent említettek (oprendszer, programok, játékok) területét és egy kis ráhagyással választunk megfelelő méretű SSD-t. Nagyjából elmondható, hogy egy 250 GB környéki méret mindenki számára megfelelő, de sokaknak elég lehet a 120 GB is, ami viszont csak feleannyiba kerül. Jól fontoljuk meg és inkább kétszer gondoljuk át, hogy mekkora helyre lesz szükségünk, utólag már hiába bánkódunk ha valami már nem fér föl, cserélni pedig sokkal gazdaságtalanabb, mint eleve nagyobbat venni.
Ha pedig már idáig eljutottunk, akkor könnyű dolgunk van, csak választanunk kell a több tucat meghajtó közül egyet, nagyon mellélőni nem tudunk. Persze nem lenne korrekt, ha nem ajánlanék, így álljon itt a tuti tipp: a Samsung 850 EVO HyperX, vagy az Intel mindig jó választás.[fb_button]
Igen, 250 Tb már valóban elegendőnek tűnik! : )
..1-ébként az írás remek!
laptophoz kulso ssd-t mennyire javasoltok?
Jó cikk, gratulálok az írójának. Egy dolgot azonban meg kell említenem. Bár totális Samsung márkahű vagyok, nem ajánlom a gyártó ssd-it. (40es szériát semmiképp, és a 850-est sem jó szívvel. Lapátoljuk mindkettőt a szervizben, annyi van belőle. Ha pár ezerrel többet rá tud szánni, akkor inkább Hynix, vagy Intel. De persze mindenkimaga rendelkezik az ősz hajszálainak számával…
Kitünő választás egy SSD, óriásit gyorsul tőle egy nem mai gép is.
Bekapcsolástől számitott 15(!)másodperccel már előttem van betőltve a Windows…
Személy szerint egy Kingstone SV300 120GB-os tulaja vagyok tökéletes elégedettséggel.
Csaj ajánlani tudom mindenkinek,hogy az”elavult” HDD-t cserélje le SSD-re…
Lehet, amatőr a kérdés, de ha a lapozófájlt folyamatosan ott írogatja a windows az SSD-n, az nem gond az újraírhatósági limit szempontjából?
Én meg azt mondom, hogy jó az SSD, de nem mindig hoz csodát régi masináknál.
Ezeket a sorokat egy ~9 éves, Core2Duo, 2GB DDR2-es, nagyon irodai kategóriás laptopon írom, amin win10 fut. Sokáig vaciláltam, hogy vegyek e bele a 2*1GB RAM helyett 2*2GB RAM-ot, vagy egy ~120GB-os SSD-t. Az SSD mellett döntöttem, és azt kell mondanom hiba volt. Fergetegesen gyorsan beindul a gép, de ennyi. Browser (firefox) totál ki tud halni, ha mondjuk sok tab (2-3 ablak, ablakonként 4-6 fül) van nyitva, meg pár office (2-3 word, 4-5 excel, 1 outlook).
Én most vásároltam nemrég SSD meghajtót, szerintem ideje váltani, a technika már megérett rá.
A Win is ír annyit, mint a fene, a böngészőkröl már nem is beszélve. Viszont notebookokba, laptopokba hölgyeknek vagy gyermek mellé szinte kötelező, ha nem akar az ember havonta bad sectorokat és évente új HDD-t.
Ez érdekes, mert nekem HDD van a gépben és bekapcsolástól 8-10 másodperc alatt előttem van a Win7 asztal. Az igaz, hogy 10 ezer fordulatos WD Velociraptor a vinyó, tehát a normál HDD-nél 2 szer gyorsabb + Q9400 proci + 4 giga ram. A kommersz HDD-k ennyire vackok!!!
ADATA Premier Pro SP920 128GB. Win 10-el Intel Dual Core G1840 procival tökéletes. Gép indulás 20sec. Nincs HDD zörgés. Nem bántam meg a váltást.
Ha szeretnéd követni az SSD élettartamát, akkor érdemes leszedni ezt a progit:
SSDLife Pro
Remek jó fizetett hírdetés volt. Az ssd jól bevált oprendszer winyónak, de adat winyónak biztosan nem használnám, lapozófile-t biztosan nem raknék arra, és egyedüli winyóként sem használnám pld laptopban – egyedüli vinyóként jobb a hdd. Persze az író ezt nem írhatta le, mert őt kifizették a hírdető blogért, és azt megértjük 🙂
Én már átéltem két SSD megpusztulását ami gyorsan megtörtént és minden adatomat elveszített!
Köszönöm, de maradok a HDD-nél. Egyenlőre nincs kedvem egy rakás pénzt fizetni egy kiforratlan megbízhatatlan vacakra!!!!
Az előttem szólóval értek egyet. Én is átéltem egy SSD behalást (4 éves használat után (OCZ V3)), ami egyik pillanatról a másikra történt, semmi előre jelzés (pedig a teszt még vagy 15 évet jósolt). Még szerencse hogy volt kéznél a WD raptor ami kb 10 éves, de teszi a dolgát azóta is.
Nem rossz az SSD, nagyon gyors, de csak rendszernek, és folyamatos (min. havi) mentés a fontos adatokról (jelszavak, email, stb).
Adattárolás az felejtős, ez még nem erre való, pláne úgy hogy visszaállítás az nuku, esély sincs visszaszerezni róla az adatokat.
Ha sebességet akarok, RAID-be kötöm a raptorokat (4) és kampó.
Koszi, ez jó volt végre van áttekintésem az SSD világában. Csak így tovább, remek ez az oldal.
Ha körül néztek TLC és MLC-s SSD-ket nem ajánlják kritikus adatok tárolására, vajon miért is? Az SLC meg igen drága dolog. http://www.speedguide.net/faq/slc-mlc-or-tlc-nand-for-solid-state-drives-406
Nekem egy 60 gigás OCZ Agility-m van már hosszú évek óta (Akkoriban még 120 euróba került, most már 60-ast talán kapni se lehet). Természetesen a rendszerpartíció van rajta, előbb Windows 7, most pedig a 10-es persze lapozó fájllal együtt (igaz, ez nálam a minimális, mert van 16GB RAM-om). Eddigi élettartam számokban: Power on time: 1243 days, 17 hours Power on count: 788 x Host read: 15,03 TiB Host write: 9,93 TiB És kopogjam le, eddig semmi gond vele, fényévekkel gyorsabb a HDD-knél, az SSDOK nevű szoftver szerint még csak a teljes élettartam 4%-ánál járok, így 4-5 év után. (Bár nem… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Laposban, még az is nagy előny, hogy egyáltalán nem melegszik. Talán az egyik legfontosabb, a gyorsaság után. Nekem most mind a 2 helyen ssd van, 25/25 fok mindkettő. HDD esetén elérte a 60-at is. azőta se proci, se a kártya nem melegszik annyira, még meghajtásnál sem. Egy ekkora zárt rendszernél, szerintem sokat jelent.
Tisztelt Hessteg. Érdeklődnék hogy iMac-hez (2017) milyen külső SSD-t vegyek?
Sziasztok. Én pár hónappal ezelőtt vettem egy “komolyabb” Lenovo laptopot. 7. generációs i5 procival, ddr4 ram stb-stb… hibátlanul kellett volna futnia rajta mindennek, beleértve egy google chrome-ot mondjuk 10 oldallal nyitva, pár játék szebb grafikával ( nvidia geforce 940mx 2gb vga kari) … és az első indításnál láttam hogy nagy a baj… feladatkezelő -> lemezhasználat az indítás pillanatától fogva 11percen át 100%…. (szar windows telerakva minden gyári mediamarktos hülyeséggel + a legfontosabb… (300ezres laptopról beszélünk) 5200rpm 1tb hdd volt a lemez a laptopban gyárilag… ) na ezt nagyon gyorsan kicseréltettem a mediamarktban a garancia megőrzése miatt +60ezer ft-ba fájt, Samsung… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Nem olvastam róla, csak megjegyzem: laptopban az akkumulátor idő is javul.
Nekem egy 500GB-os samu került bele, miután a lányom lerántotta az asztalról a gépet. HDD behalt, utána ruháztam be SSD-re. Semmi gondom vele, bő egy éve történt. Remélem így is marad…
Az asztali gépekben 120 GB-os elsődleges SSD-n futnak az oprendszer, office stb-stb, ahogy itt is ajánlották, 8 GB RAM-mal alátámasztva. A háttérben egy-egy HDD van, rajta ami nem napi és a biztonsági másolatok. Régebbi és újabb gép is nagyságrendekkel gyorsultak.
csak ajánlani tudom.
Érdekes cikk és érdekesek a hozzászólások is… Régóta győzköd a környezetem, hogy ruházzak be SSD-be, mert annyira, de annyira, tyűha de begyorsul minden… Nem mondom, hogy rossz technológia, sőt öregebb is mint azt sokan feltételezik róla, de… Kinek mik az igényei…? Ebben a mai felgyorsult világban mindenki mindent azonnal akar (ahogy mifelénk elvárják, a lehetetlent azonnal a csodára kicsit várni kell). Én még a Commodore idejében ismerkedtem meg a számítástechnikával. Akkor még órákig gépeltünk, vagy 30 percet is vártunk egy-egy program betöltéséhez, aztán kiderült, hogy kezdhetjük elölről az egészet. Értetlenül nézem azokat akik ordítanak a telefonjukkal, vagy bántalmazzák szegény szerencsétlen… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>