2014 márciusában a Blizzard ismét nagyot robbantott, s bár a kaliforniai cégtől az elmúlt két és fél évtizedben már megszoktuk, hogy mindig olyasmit raknak le az asztalra, amire oda kell figyelni, a Hearthstone – Heroes of Warcraft, vagy egyszerűen csak Hearthstone még így is kilóg a sorból. Hiába ugyanis az elsőre pofonegyszerűnek tűnő gyűjtögetős kártyajáték felépítés, mégis olyan addiktív programot raktak össze, amire nem nagyon tudnék példát mondani, bármennyit is gondolkodok.
Népszerűsége pedig elsősorban egyszerűségében rejlik. Pontosabban abban, hogy az egyszerűsége mögött mégis mennyire összetett. Az alapfelállás ugyanis faék bonyolultságú: adott két hős (a választható kilencből), akik egymás ellen harcolnak a táblán. Mindkettejüknek 30 életpontja van, s a játékot az nyeri, aki előbb leviszi az ellenfeléét nullára. Ehhez felhasználhat lényeket, azaz minionokat (akiket a pályára pakol és onnan támadja az ellenfél hősét, vagy annak minionjait), illetve spelleket, azaz varázslatokat. Jelen pillanatban a játék 734 különféle kártyát tartalmaz, ezekből (illetőleg természetesen azokból, amik már megvannak) kell összeválogatni egy 30 lapból álló paklit minden mérkőzéshez. És a játék tulajdonképpen ennyi. Játszatunk baráti mérkőzéseket, vagy a minden hónapban újrainduló ranked módot, ahol 25 szint átverekedése után elérhetünk a hőn áhított Legend rankba, de a játékmenetre ezek a módok nincsenek hatással. Egyszerűnek hangzik, nemde?
Pedig csak első pillantásra az, ha már egy kicsit jobban belemerülünk, akkor ráeszmélünk, hogy a Hearthstone rendkívül összetett játék, ami rengeteg és még annál is több gyakorlatot és kitartást igényel, noha ez sem feltétlen elegendő a sikerhez – de erről egy kicsit később. Olyan játékmechanizmust befolyásoló dolgokra kell ugyanis párhuzamosan figyelnünk, mint az aktív pakliban található kártyák összehangoltsága – ezáltal minél sokrétűbb kombózási lehetőségek megteremtése, meg kell tanulnunk olyan kifejezéseket, mint a deathrattle (egy lény halálakor bekövetkező effektus, vagy hatás), mint a battlecry (egy lény a boardra pakolásakor bekövetkező hatás), hogy mit jelent az insipre (a hős egyedi képességének használatakor bekövetkező hatás), hogy hogyan működnek a secretek, no és persze ezek egymásra gyakorolt hatásai. Mire pedig mindent megtanulunk és ráérzünk egy-egy pakli tényleges működési elvére, addigra azon kapjuk magunkat, hogy három új kiegészítő jelent meg, van háromszáz új lap, új effekt, új meta és amit addig megtanultunk, amit addig begyakoroltunk, annak már alig vesszük hasznát.
De a Hearthstone épp ettől zseniális. Egy állandóan változó (hol jobb, hol rosszabb irányba persze) kis világ, ami vagy első pillantásra elrettent örökre, vagy magába szippant és nem menekülsz.
Sajnos azonban jellegéből fakadóan kijavíthatatlan(nak tűnő) hibái vannak, amivel nagyon nehéz együtt élni, pláne, ha rendszeresen és sokat játszunk. A legjelentősebb az RNG, azaz a kikerülhetetlen véletlenszerűség, ami legyünk bármilyen profi játékosok is, sokszor megkeseríti majd az életünket. Hiába van a kezünkben ugyanis több ezer meccs, hiába rakjuk össze a legjobb paklit, túl sok olyan játékmenetbeli elem van (ilyen például maga a laphúzás is a paklinkból), aminél a véletlen dönt, amit nem tudunk befolyásolni. Azaz hogy leegyszerűsítsem a dolgot: ha épp nincs szerencsénk, tehetünk bármit – nem fogunk tudni nyerni.
A másik rendkívül fajsúlyos probléma az az egyenlőtlenség kérdése. Mára már túl sok lap van a játékban (mint említettem jelen pillanatban 734), melyek erejét szinte lehetetlen megfelelően balanceolni, ez pedig mostanra már rengeteg bosszúságot okoz, s lassan tarthatatlan állapotnak tekinthető. Ráadásul a most becsatlakozó játékosok helyzetét nagyon megnehezíti, hogy ilyen mennyiségű lapot kell összeszedniük, hisz ez még akkor is közel lehetetlen, ha pénzért vásárolnak paklikat. Erre a Blizzard is ráérzett, így most tavasszal gyökeres változások jönnek: érkezik a standard mód, ahol mindig csak az utóbbi időszak kiegészítőit használhatjuk, ezzel segítve a kiegyensúlyozottságot, illetve a kezdők felzárkózását.
Hogy ez élesben milyen változásokat hoz, és hogy megoldja-e a fennálló hibák nagy részét, az majd tavasszal kiderül, addig csak reménykedhetünk, hogy a Blizzard jól átgondolt döntéseket hozott. Ha pedig ezidáig hezitáltál, hogy érdemes-e belevágnod a játékba ennyi “késéssel”, bátran merem mondani, hogy igen. Egyrészt még mindig összerakható az alapkártyákból olyan pakli, amivel érhetünk el (kisebb) sikereket, másrészt okos és előre megtervezett játékkal aránylag könnyedén behozhatjuk a lemaradást, noha a türelmetlenebbek úgyis vásárolnak majd pár paklit.
Hibái ellenére azonban elvitathatatlan a Hearthstone zsenialitása, amit szavakba nehézkes ugyan önteni, de pár óra játék után ti magatok is érezni és érteni fogjátok.
[fb_button]