Hiteltörlesztés, rezsi, megélhetés – a mindennapok a koronavírus árnyékában

Sokan kerülnek most, illetve a közeljövőben – anyagilag is – nehéz helyzetbe. Kényes téma, de azt hiszem beszélni kell róla. 

A koronavírus járvány egészségügyi helyzetéről nálam sokkal okosabbak napi szinten adnak megfelelő tájékoztatást, jól tudjuk, hogy milyen elővigyázatosságokra van szükség. Természetesen ezzel a kérdéssel napi szinten kell foglalkozni, de nézzétek el nekem, hogy itt most nem erről lesz szó, méghozzá két okból kifolyólag.

Az első, hogy én azt szeretném, hogy a lehető leghitelesebb forrásból tájékozódjatok az egészségügyi kérdésekben. Nézzétek minden nap az Operatív Törzs sajtótájékoztatóját, a kormány létrehozott honlapját, orvosok és egészségügyi szakemberek kinyilatkozásait. Maradjatok otthon, tartsatok távolságot, és a lehető legtöbbször fertőtlenítsetek. A másik ok, amiért most nem ezzel foglalkoznék, az az, hogy mivel ezt tényleg megteszik nálam okosabbak, azonban a gazdasági hatásokról már jóval kevesebb cikk születik. Érthető, hisz első az egészség, minden más – így a pénz is – csak utána jöhet.

De mi van azokkal, akik napi szintű megélhetési problémákkal küzdenek? Nekik sajnos ez nagyon is aktuális téma.

Ahogy a koronavírussal foglalkozó cikkem (katt ide ha még nem olvastad) esetében, úgy most is annyit írnék előszóként, hogy ez az írás nem akar áltudományoskodni, a legkevésbé sem akar pánikot kelteni, csupán egy laikus ember gondolatai, egy olyan emberé, aki nagyon, de nagyon kíváncsi a mások – azaz a ti – véleményeire is. Úgyhogy ha a végére értek a cikknek, írjátok meg hozzászólásban, hogy ti hogy látjátok ezt a kérdést, fel voltatok-e készülve egy ilyen – gazdasági – helyzetre, és miben látjátok a megoldást, ha látjátok. Fogjunk is bele.

Mi a helyzet a gazdasággal?

Villámsebességgel megtépázta a vírus a gazdaságot, ahogy én látom jóval gyorsabban, mint ahogy arra számítani lehetett. Itt most nem a nagyokról beszélek, arra nincs rálátásom, nem tudom, hogy a multiknál mi a helyzet, de munkámból adódóan rengeteg KKV-ra rálátok és velük együttműködök, és itt vidéken az a helyzet, hogy ezek a kisvállalkozások 80-90 százalékban lehúzták a rolót. Ez egyrészt dicséretes, mert a bezárások hátterében nagyjából 50 százalékban az elővigyázatosság állt, a másik ötvenet az tette ki, hogy napról napra drasztikus volt a visszaesés, egyre kevesebb vásárló és érdeklődő ért el az üzletekbe, így már nagyon nem érte meg kockáztatni a nyitvatartással egy esetleges megbetegedést.

Igen ám, de ennek a “szünetnek” van egy érdekes tulajdonsága, olyan, amivel ez a mostani generáció még nemigen találkozott. Nevezetesen az, hogy nem tudni, hogy mennyi ideig tart. A gazdaság pedig sok mindenre allergiás, de van egy valami, amire kimondottan: a bizonytalanságra.

Ezzel a bizonytalansággal pedig nagyon sokan kerültek most kellemetlen helyzetbe.

Először is kellemetlen helyzetbe kerültek a munkaadók (lehetséges, hogy őket innentől vállalkozónak fogom hívni) nem is kicsit. Mert bár lehet, hogy elsőre nem is gondolunk bele, de ők most sok malomkő között őrlődnek: valahogy a víz felett kell tartani a céget, és valahogy víz felett kell tartani az alkalmazottakat is. (legalábbis őszintén remélem, hogy az elsöprő többségük számára e is sarkalatos kérdés, de úgy látom, hogy igen). Ha ez nem lenne elég, akkor ott van még az is, hogy saját magukat is víz felett kell tartani.

Értelem szerűen egy vállalkozás (legalábbis a nagyobb része) rendelkezik plusz tőkével, ha nem is a hasonló helyzetek miatt, de akkor pl. a fejlesztésekre szánt tőke átcsoportosításával. Ugyanakkor gondoljunk csak bele egy fiktív példába: cégvezetőként le kell állnia a termelésnek, van 20 alkalmazottunk és 20 millió forint megtakarításunk ilyen helyzetekre. Ha tudnánk, hogy két hónap múlva minden visszaáll a “rendes” kerékvágásba, akkor gond nélkül megoldanánk, méghozzá úgy, hogy minden alkalmazottunkat meg tudjuk tartani, mert minden normálisan gondolkozó vállalkozónak ez a célja, tekintve, hogy nagyon sokan rádöbbentek az elmúlt években, hogy normális munkaerőt iszonyatosan nehéz találni.

Viszont jelen pillanatban senki sem tudja, hogy meddig tart a leállás. Ahogy azt sem, hogy majd amikor minden visszatér a rendes kerékvágásba, az mennyire lesz rendes kerékvágás. Mennyire esik vissza a koronavírust megelőző időszakhoz képest a forgalom? Vajon majd akkor is eltart a cég 20 alkalmazottat, vagy akkor már csak 10-12-re lesz szükség?

Mindemellett egy jó vezető felelősséggel tartozik a beosztottjaiért. Amikor jól pörög a biznisz, akkor a beosztottak termelik a pénzt. Amikor baj van, akkor nem lehet csak úgy elengedni a kezüket az alkalmazottaknak. Ez emberileg sem lehetséges. De azt hiszem a fentiekből jól látszik, hogy a vállalkozók helyzete rendkívül nehéz ilyenkor, irigyelni semmiképp sem kell őket, nagy felelősség nyomja a vállukat.

És akkor mit szóljon az alkalmazott, akinek nincs ráhatása a történtekre?

Persze, ezt egy pillanatig sem vitatom, egy alkalmazott egész másfajta, de legalább ekkora problémával szembesül(het) ilyenkor. Mert egy ideális világban egy család épp úgy működik, mint egy jól menő vállakozás: amikor minden sínen van, akkor nem éli fel az összes bevételt, hanem befektet, biztonsági tartalékot képez. A világunk azonban nem ideális – gyaníthatóan soha nem is lesz az – és bizony rengeteg olyan család van, amelyik egyik hónapról a másikra él, különösebb megtakarítás nélkül. Ez nem magyar sajátosság, példának okáért az amerikai háztartások 40+ százaléka is hasonló helyzetben van.

Hogyha egy ilyen felállásban kiesik egy (rosszabb esetben két) fizetés, az nagyon gyorsan nagy gondot jelent.

De mit lehet tenni ilyenkor?

Most bizonyára sokan virtuálisan fenékbe billentetek, de vállalom a kockázatot: szóval ilyenkor azt lehet tenni, amit tenni lehet. Azaz meg kell tenni amit csak meg lehet. Mert legyünk őszinték, végül is Deadpoolnak van igaza, legyen bármilyen szarkasztikus szarházi is: az élet egy jó hosszú szívássorozat és a boldogság csak apró reklámszünet benne. Mindig jön valami gond, hol kisebb, hol nagyobb és a felnőttlét legfontosabb velejárója, hogy ezeket a gondokat meg kell oldani.

Én azt gondolom, hogy első körben le kell ülni a vezetőséggel, a főnökkel és ha normális a munkakapcsolat, akkor át lehet beszélni a lehetőségeket. Rövidített, netán otthoni munka, vagy ha ezekre nincs lehetőség, akkor megbeszélni, hogy előre láthatóan ha a helyzet rendeződik, akkor igényt tartanak-e majd a munkánkra. Ez most talán sokaknak nem jut eszébe, pedig ez -is- fontos kérdés: ha tudod, hogy jó eséllyel nem számítanak rád majd jó ideig, még akkor sem, ha újra kinyit minden, akkor szélesebb spektrumon tudsz új lehetőségeket kutatni.

Az átmeneti időszakra érdemes rárepülni az álláskeresési járadékra. Nem nagy összeg, de válsághelyzetben minden forint számít: a csekkeket fizetni kell, enni kell. Átmenetileg bármi megteszi.

És azt hiszem, hogy ilyenkor érdemes ezen logika mentén munkát keresni: átmenetileg bármi megteszi. Lehet, hogy titkon mindig vonzott a pizzakiszállítás, hát itt a lehetőség, hogy kipróbáld élesben. Ne válogass, hidd el utólag majd te is azt mondod, hogy sokkal kevésbé fájt 2-3 hónapig árut feltölteni valamelyik multinál, mint bevétel nélkül maradni. Gondolkodj Gallagher módra, persze ne legyél azért annyira szégyentelen, de ragadj meg minden lehetőséget. Ha elül a por, majd visszatérsz ahhoz, amit értesz és amit szeretsz, ilyenkor a veszteségek minimalizálása a cél, az idő ellened dolgozik. Persze ha tudsz, helyezkedj el a szakmádon belül, illetve ha tudsz, válts. Ez annyira egyértelmű, hogy leírnom se kellett volna, de az átmeneti időszakban inkább dolgozz olyan helyen ahol lehet, még akkor is, ha a munkakör épp nem a te gusztusodnak megfelelő.

Tanulj, tanulj, tanulj

Mármint ezt most úgy értem, hogy tanulj a kialakult helyzetből. Persze mindig képezd magad amikor lehetőséged van rá, illetve ezt az önkéntes házikaranténos időszakot most pont ki lehet használni tanulásra, de nem így értem a felszólítást. Hanem hogy okulj ebből.

Bármikor közbejöhet valami. Bármikor. Ha ilyen helyzetre van megtakarításod, akkor nyert ügyed van, több szempontból is. Egyrészt az, hogy mondjuk van annyid elrakva, amiből 6-8 hónapig (de még inkább 1 évig) akkor is ki tudsz fizetni mindent, ha egy forint bevételed-bevételetek nincs, az nyugalmat ad. Nem csak ilyenkor, hanem az unalmas hétköznapokon is, gondolj csak bele: igazán nem vagy rákényszerítve semmire. És ez a tudat folyton ott van benned. Tudod, hogy nem kell elviselned azt, ha netalántán pokoli hangulat uralkodna el a munkahelyeden. Mert megteheted, hogy váltasz, van elég tartalékod az átmeneti időszakra. Ugyanez igaz a mostani szituációban is: nyugalmat ad a megtakarítás. Nem vagy rákényszerítve, hogy olyat vállalj el, amit nagyon nem akarsz. Nem gyülekezik felettetek a napi megélhetés kérdésének sötét fellege. Ez pedig megfizethetetlen.

Persze félrerakni áldozatokkal jár. Lemondásokkal. De ha eddig nem tetted meg, akkor most itt a lehetőség, hogy tanulj a mostani helyzetből. És amikor majd minden talpra áll, akkor az első dolgod az legyen, hogy költségvetést készítesz és a bevételetek minimum 10-15 százalékát tudatosan félrerakjátok és biztonsági alapot képeztek belőle, hogy a következő ilyen időszakban már legyen mihez nyúlni.

De ott a hitel, a rezsi, és még enni is kellene valamit. Mi legyen?

Ha abban a szerencsétlen helyzetben találjátok magatokat, hogy a havi bevétel most hirtelen megcsappant, akkor itt az ideje leülni és kőkeményen összeszedni a büdzsét, bevételi és kiadási oldalt vizsgálni. Kegyetlenül megvágni a kiadási oldalt és a fent említettek alapján annyira fent tartani a bevételit, amennyire csak lehet. Azonban még így is előfordulhat, hogy több lesz a halaszthatatlan kiadás, mint amennyi a bevétel, vagy legalábbis kényelmetlenül közelíti azt az értéket.

Ilyenkor érdemes rárepülni a hiteltörlesztési moratórium nyújtotta lehetőségekre?

Erre nehéz általánosságban válaszolni és nem is tisztem megmondani senkinek, hogy mit tegyen. Azt azonban látni kell ennek az intézkedésnek a kapcsán, hogy ez ésszerűen azoknak szól, akik tényleg képtelenek fizetni a törlesztőjüket. Ha érdekel a véleményem, akkor én azt mondom, hogy ha tudod fizetni a hiteled, akkor fizesd. Őszintén félek attól, hogy sokan ezt most kvázi ingyen pénznek nézik, és a megmaradt törlesztőrészletekre szabadon elkölthető, elvásárolható ajándékként tekintenek. Nos… nem az. Egyfelől a tőketartozás a moratórium alatt is kamatozik, másrészt a futamidő kitolódik. Nagyon alaposan tanulmányozzátok át a saját számaitokat és vitassátok meg, hogy tényleg jól járhattok-e a hitelek törlesztésének felfüggesztéseivel. Ha csak szűkebbre kell húzni a nadrágszíjat valamennyivel, de ki tudjátok gazdálkodni, akkor én azt javaslom, hogy ne szüneteltessétek a törlesztést.

Mi mást tehetek még?

Alapvetően azt kell megértenünk, hogy ez most a türelem időszaka. Sajnos emellett egy olyan időszak, aminek a pontos végét egyelőre nem tudjuk, de ezt egyszerűen el kell engedni, mint ahogy mindent, amire nincs ráhatásunk, hisz ha olyan dolgokon aggódunk, amire nincs ráhatásunk, azzal csak magunknak ártunk és feleslegesen idegeskedünk. Most annyi a feladatunk, hogy betartjuk a szükséges előírásokat, tekintettel vagyunk embertársainkra, és megfontoltan állunk hozzá a pénzügyeinkhez. Ha kell megragadunk minden lehetőséget, amivel minimalizáljuk a veszteségeket, átstrukturáljuk a pénzügyeinket és megfontoltan költekezünk, hisz egy átmeneti időszakról van szó: a saját megszorításainkat magunknak kell meghoznunk, még ha ez nem is a legegyszerűbb feladat.

Mindeközben pedig ha vállalkozók vagyunk, akkor ne felejtsük el, hogy mennyire nehéz alkalmazottként megélni azt, hogy igazán nincs ráhatásunk a történésekre és a munkahelyünkre, munkavállalóként pedig tartsuk szem előtt, hogy a vállalkozók, cégvezetők helyzete nagy nyomással jár és rengeteg emberért felelnek. Most mindenkinek nehéz, legyünk tekintettel egymásra.

[fb_button]