Új múlt (2021) – kritika

User Rating: 5

Minden adott volt egy jó kis neo-noirhoz, még Hugh Jackman is beszállt a buliba. Akkor ezt most miért kellett?




És mondom ezt különösképp annak fényében, hogy az előzetes is ígéretesnek tűnt, no meg az a tény is, hogy az író-rendező az a Lisa Joy, aki a Westworld-öt HBO-ra vitte.

A remény azonban nem hal meg rögtön (sajnos jelen esetben viszont nem is marad utolsónak), mert a film felütése még bőven kellemes.

A jövőben járunk, amikor a globális felmelegedést már hátulról figyeljük és a víz az úr, ráadásul nappal olyan hőség uralkodik, hogy az éjszaka az új nappal.

Ebben a cseppet sem szép új világban ténykedik Nick (Hugh Jackman), az emlékkutató, aki a Kád segítségével segíti újraélni az emberek legszebb emlékeit, pluszban pedig néha segít egy-egy bűntény felgöngyölítésében is (nem, itt nincs Különvélemény).

Az unalmas hétköznapokba aztán betoppan Mae (Rebecca Ferguson), akivel jól egymásba szeretnek, ám a nő pár hónap után egyszer csak nyom nélkül eltűnik. Nick pedig megszállottá lesz: újra éli a közös emlékeket, hogy találjon valami nyomot, amin elindulhat, hogy megtalálja Mae-t.

Idáig nem is hangzik rosszul, innentől azonban nagyon nem volt meg a koncepció. Nagyon, nagyon, nagyon nem.

Ugyanis a gyönyörűen felépített világ nem több, mint egy díszlet a háttérben, ahogy igaz ez sajnos a nyomozásra is. Nem kapunk furfangos megoldásokat, nincsenek csavarok, legalábbis olyanok, amik egy közepesen aktív nézőt a legkevésbé is meglepné.

Helyette azonban kapunk – rengeteg – filozofálást a szerelemről, érzelmekről, mindezt pedig a legelcsépeltebb formában, közhelyek garmadájával, rendkívül idegesítő, fárasztó és idegtépő módon.

Ez pedig fokozottan bosszantó, hisz annyi mindent lehetett volna kezdeni a rendelkezésre álló alapanyaggal, hogy szinte fizikailag fáj, hogy ezt a lehetőséget ilyenre pazarolták.

Igen, jól sejtitek: a két órás játékidő fájdalmasan hosszú, ennélfogva az amúgy is kiszámítható és butácskán megírt cselekmény rengetegszer leül. Keresek és kutatok a gondolataim közt, hogy mi legyen az az indok, ami miatt megtekintésre ajánljam, de őszintén szólva nem nagyon tudok ilyet mondani.

Nem, még Jackman sem alakít akkorát, hogy miatta érdemes legyen két órát kínlódni.

 




Szóval ez most nagyon mellé ment. Egy üdítő neo-noir helyett kaptunk egy díszesen becsomagolt drámácskát, amit bőven elég megterhelő végig nézni.
Összegzés
Gyönyörű küllemmel megáldott, üres belső.
5
Közepes

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .