Az előző két részről ugyan időhiány miatt nem született írás, de így talán még inkább látszik, hogy milyen nyomvonalon halad a The Mandalorian.
Megosztó nyomvonalon. S bár tudom, hogy sokaknak nehéz elhinni, de a Disney nem fizet meg minket azért, hogy dicsérjük a filmjeiket, vagy épp a sorozataikat (szerencsére ezzel együtt nem is perelnek, ha lehúzunk valamit) én őszintén az elégedettek táborába tartozom.
Viszont nagyon sok helyen beleszaladtam elégedetlenkedő nézők hozzászólásaiba, akik szinte egyöntetűen a történet miatt háborogtak, én pedig ezt tulajdonképpen megértem.
Mert az már tisztán látszik így a hatodik epizód után, hogy a sorozat tényleg sokkal inkább “életképek Mando mindennapjaiból”, mintsem egy hatalmas ívvel rendelkező monumentális sztori, akik pedig valami ilyesmit vártak, azok persze csalódottak.
Mert minden rövidke epizód más és más: hol a telepeseket húzza ki a slamasztikából főhősünk, hol némi gubáért egy foglyot szöktet meg egy börtönhajóról – de alapvetően a fő szál nem igazán halad előre.
Sőt, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor tulajdonképpen nincs is fő szál.
Van nekünk egy még mindig roppant cuki bébi Yodánk, akit Mando hurcibál keresztül kasul a világűrön miközben próbál életben maradni és… nagyjából ennyi. De számomra nem is ebben rejtőzik a sorozat varázsa.
Nézzük az aktuális hatodik epizódot, ami egy lightos Alien utánérzés fogolyszabadítás. Mando pénz szűkében összeáll egy szimpatikusnak véletlenül sem nevezhető zsoldoscsapattal, hogy besurranva egy börtönhajóra kimenekítsenek egy foglyot. Persze a terv egyszerűen kivitelezhetőnek tűnik – papíron, élesben már korántsem annyira, ráadásul végig érezhető, hogy Pokolfajzatéknak nem épp a szíve csücske Mando – végül persze az is kiderül, hogy miért -.
Mindez egy izgalmas, pörgős kis szabadítós kalandban, ahol hullanak a droidok, mint a legyek, s végül – naná – Mando jön ki jól a bizniszből.
Szóval őszintén: ez a rész sem okozott csalódást, minden perce odaszögezett a monitor elé – de tudom, hogy a következő epizód jó eséllyel valami teljesen más lesz, épp úgy, ahogy az előző is, na meg gyanítom, hogy semmi – fő sztori szempontjából – világmegváltó nem fog történni már a hátralévő két részben.
De ez engem nem zavar, mert magával ragad a hangulat, a zene (igen, nekem a zenéje is bejön) és az, hogy péntekenként fogalmam sincs, hogy épp milyen kalandban lesz részem.
Az viszont immáron biztosan látszik, hogy akik egy szövevényes SW sztorit vártak, azok számára ez a sorozat csalódást jelent.
Ezzel együtt persze azért én is remélem, hogy szép lassan majd kibontakozik valami a mélyben, ami ha a részeknek nem is, de legalább majd az évadoknak keretet ad.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!