Rémálmok sikátora (2021) – kritika

User Rating: 8

Hosszú, talán túl hosszú ideje nem hallottunk már Guillermo del Toro felől, pedig a rendező minden filmje annyira egyedi és megismételhetetlen, hogy még azok számára is emlékezetesek, akik nem szeretik a direktor munkásságát. 




Mert hát valljuk be, del Toro tényleg nem feltétlen a nagyközönségnek gyártja a filmjeit. Persze néha becsúszik egy Tűzgyűrű, vagy épp egy Pokolfajzat, de rá sokkal inkább jellemző a Víz érintése féle irány, amelyet bár díjazott az akadémia, azért a közönség körében meglehetősen megosztó volt.

Nos a Rémálmok sikátora hasonló sorsra van kárhoztatva – mármint azt nem tudom, hogy díjakat zsebel-e ba majd -, mert amíg a nézők egy jelentős része úgy érzi majd, hogy elröppent a játékidő, addig a többiek már a felénél úgy vélik majd, hogy olyan, mintha három órája a vászon előtt ülnének.

Igen, ez a film lassú és alapos. De tudjátok, az a fajta lassú és alapos film, amit nagyon átgondolt koncepció alapján vetettek papírra, és ami már akkor is megragadná az ínyenvek tekintetét, ha egyetlen szót sem szólnának benne. Annak ellenére ugyanis, hogy egy feldolgozásról van szó, a hangulat és a színtér annyira egyedi, hogy azt így a 2020-as években már szinte csodaszámba sorolhatjuk. A vurstlisok világába csöppenünk, főszereplőnk pedig nem más, mint Stanton Carlisle (Bradley Cooper), aki Clem Hoatley (Willem Dafoe) vurstlijában melózik, méghozzá nem is akárhogyan. Trükkök, csodák és tengernyi szemfényvesztés, ám már az elején elkezd bennünk motoszkálni, hogy a csillogó felszín alatt bizony valami nagyon is rohad.

Hogy pontosan mi, arra bőven van időnk rájönni, hisz a játékidő tetemes részét ebben a rendkívül szokatlan és egy idő után már meglehetősen kellemetlen közegben fogjuk eltölteni.

Nem szeretnék spoilerezni – így hát nem is fogok -, de annyit azért elárulok, hogy aki nagyon-nagyon odafigyel, annak összeállhat a kép a csattanó előtt, de aki kivár a végéig, az sem fog csalódni.

A film harmadik harmada azonban egy egészen más irányt vesz – ami bizony jól is áll neki -, ám a vontatottságot ez sem fogja feledtetni az arra érzékenyekkel.

Nem árulok zsákbamacskát, ez a film egyetlen hibája, már ha ez persze hibának tekinthető. Nagyon szépen mesél egy alapvetően jó történetet, ám az alkotói szabadság túl nagy volt, emiatt aztán a vágásnál nem erőltették meg magukat a készítők. Aki nem szereti a nagyon alapos bemutatást, annak lehet, hogy nem lesz pozitív élmény a Rémálmok sikátora.

Mindenki másnak viszont ott vannak a kitűnő alakítások, a szemkápráztató díszlet, és a del Toro-ra jellemző kifacsart, nyakatekert történet, no és persze az egyedi vízió, amire rajta kívül csak páran képesek ma Hollywoodban.

Emiatt aztán azt mondom, még ha nem is keltette fel az érdeklődésedet a dolog így elsőre, azért adj neki egy esélyt. Mert ilyen filmet nem mindennap láthatsz.




Én pedig őszintén remélem, hogy nem kell újabb 4-5 évet várnom a rendező következő filmjére, mert korlátlan mennyiségben tudnám fogyasztani az alkotásait.
Összegzés
Egy magával ragadó, ámde komótos kaland, Guillermo del Toro hamisítatlan stílusában.
8
Kiváló

1
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
P. B. Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

P. B.
Vendég
P. B.

Miután a hatásodra letöltöttem – izé… kikölcsönöztem – A kutya karmai köztöt meg az Adam porjectet is, kicsit kezdek aggódni, mert én a Kingsman eredettörténetnek és a Rémálmok sikátorának legfeljebb együtt adnék 8-at, de hátha…