Legjobb vígjátékok – 2. oldal

Huh, némelyik cikknél azon kellett agyalnom, hogy mi az amit még megemlítsek, itt pedig hirtelen nem is tudom, hogy merre induljak tovább, annyi film tódult hirtelen a fejembe. Na de… megoldom, jöjjön is a következő.

Szerepcsere (1983)

 




John Landis háromszor is fel fog bukkanni a listámon, az első egy korai filmje, a Trading Places, még azokból az időkből, amikor Eddie Murphy nevének hallatán a nézők nem unottan fintorogtak, hanem izgatottan várták a film bemutatóját.

Ráadásul a Szerepcsere esetében Murphy kapott maga mellé egy Dan Aykroyd-ot, akivel – és ez így visszagondolva tényleg meglepő – tökéletesen működött a kémia.

A történet pedig maga a főnyeremény egy tehetsége rendező kezei között: a kisembert kipécézi a két mogul, és egy pitiáner fogadás keretében rábízzák egy óriásvállalat irányítását, miközben az addig ott dolgozó kékvérűből hajléktalant faragnak, ezzel bizonyítva, hogy a származás és belső értékek semmit nem jelentenek, az embert mindig a körülményei határozzák meg.

Hogy aztán a végén kiderüljön, hogy ez persze nem így van, bárkiből lehet bármi ha eléggé akarja, pláne, ha összefog egy jó baráttal.

A Szerepcsere egy megunhatatlan vígjáték, Amerika hőskorából, mert én azt mondom kedves olvasóim, hogy sok romantizálható időszak és hely létezik, de a nyolcvanas évek Amerikája… na az volt az igazi élet.

Viszont ha már így elkaptam a Landis fonalat, akkor most gyorsan ellövöm a második puskaport, mert hát… a Szerepcsere után illendő egy nagy kedvenccel folytatnom.

Amerikába jöttem (1988)

Murphy talán (? vagy ez igazándiból el van döntve, és semmi talán?) legismertebb és legjobb filmje, Landissel való kooperációjának második állomása, ami persze csak és kizárólag az első szinkronnal az igazi.

Itt megismerhetjük a nyolcvanas évek New Yorkjának valdi arcát, na és persze az is kiderül, hogy mi a különbség az aranyív és az arany boltív között.

Az Amerikába jöttem megannyi felejthetetlen pillanatot tartogat, de mégis a remek komédiába csomagolt ártatlansága az, ami miatt számomra mindig bérelt helye lesz a top10-ben.

Na meg azért, mert Landis vette a fáradtságot és kikacsintott, ha csak egy pár pillanat erejéig is, és a Szerepcserében megismert két lecsúszott vén kópé végül azért egyenesbe kerül. Na meg mert Eriq La Salle itt megmutatta, hogy a jóságos Benton doktornál több van benne. Sokkal több. Fürt.

Elméletileg nemsokára érkezik majd a második rész ugye (december közepén) és nagyon úgy fest, hogy minden főszereplőt sikerült meggyőzni a folytatásról, egyedül Landis nem tér vissza, én pedig félek, hogy így ez nem lesz az igazi.

De ne legyen igazam.

A harmadik oldalon egy ásszal folytatom, ráadásul nem is akármilyennel. Egy pikk ásszal.




Ez még korántsem a vége, vár a 3. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!

 

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .