Valamikor 90-91 tájékán járhattunk, nézzétek el nekem, hogy a pontos évszámra már nem emlékszem, azért itt még nagyon alsós voltam, de máig rémlik a délután, amikor apám beballagott az ölében egy dobozzal, ami a vadi új gépemet rejtette.
Egy 286-os vérgőzös masinát, amiben hát mit is mondhatnék? Megmosolyogtató méretű háttértár és memória (tán 8 MB?) tanyázott, én azonban legalább annyira örültem, mint a majom a farkának. Kitárult előttem a világ és bár a monitor talán 16 szín megjelenítésére volt képes, én mégis csak azt láttam, hogy most… most jött el az én időm és olyan játékok várnak rám, amiket majd sosem feledek. el.
Prince of Persia, Prehistorik, azok voltak ám a csodálatos idők.
De már itt beleestem abba a csapdába, amiből azóta sem sikerült kimásznom (jó pár millió sorstársammal egyetemben): ahogy telt az idő, egyre lassabbnak éreztem a masinát és először még hatalmas könyörgések árán sikerült szert tennem egy 386-osra, vele együtt pedig jött a Wolfeinstein 3D, ami egy csapásra megszerettette velem az FPS műfajt.
Aztán valamikor 1995 nyarán megtörtént a csoda. Az első igazi, hamisíthatatlan rákattanásom egy játékra.
Történt, hogy ekkoriban a nővérem már külön lakott, a saját albérletében, én pedig – nyár volt, unatkoztam – egy hétre átruccantam hozzá bandázni. Belépve a lakásba felfedeztem a masinát az asztalon, amit ő egyébként munkára használt (de leginkább semmire) és miután rávetettem magam a bekapcsológombra, azzal szembesültem, hogy ez bizony egy 486, DX-66.
Ekkoriban még ugye se net, se semmi, és az egyetlen feltelepített játék a
Settlers 2
volt. Elindítottam. Majd egy hét múlva felkeltem előle.
Jó, ez persze költői túlzás, de tisztán behatárolható, hogy ez volt az első alkalom, amikor igazán rákattantam egy játékra. És itt esett meg velem a második szerelem: a stratégiai játékok iránt.
Aztán persze nekem is lett egy 486-osom, és szokásos módon jöttek a klasszikusok: Duke Nukem, Quake, Doom, Need for Speed, de a Settlers 2 szerelem nagyon sokáig velem maradt.
Ide tartozik pluszban még egy játék, amihez az első LAN parti emlékem fűződik (délutánonként a suli számtech termében, Pentium 1 gépeken): az Outlaws.
Persze Red Dead ide meg oda, de olyan western élményt azóta se tudtak monitorra varázsolni.
A Pentium 4 korszak
Az az igazság, hogy volt Pentium III is a birtokomban, de nem emlékszem, hogy azon játszottam volna bármi számomra korszakalkotóval, ellenben az utóddal, ami már a felnőtté válásom küszöbén is velem volt.
Hogy melyik volt az a játék ami a leginkább hatott rám ebben az időszakban? Több ilyen is volt, méghozzá műfajilag igen nagy szórásról téve tanúbizonyságot.
Tartsatok velem a harmadik, utolsó oldalra és lássuk, hogy az ezredfordulót követően mik szögeztek le a gép elé engem, majd mondjátok el, hogy rátok milyen játékok voltak ilyen hatással.
Az utolsó oldalon jöjjön a legjava, az ezredfordulótól a jelenig.
Ez még korántsem a vége, vár a 3. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
Szia. 8MB memória a 90-es évek elején 286-ban? Akkor az elég kemény árban mozoghatott lévén 16MB volt a max amit az le tudott kezelni. Mi 93-ban vettük a 286-ost kemény 1MB memóriával, és 40MB-os HDD-vel.
1 MB lesz az a 286-os gépen, 4 darab 256 KB RAM modullal 🙂
a 386-os már kezelt 4 MB ramot , ja és még a történelemhez tartozik hogy még mindig abba az 1 MB RAM-ba írnak a PC-k , csak az extended RAM ami már Gigabájtos 🙂
ja és a Settlers, szintén nagy kedvenc volt, az 1 ráadásul már tudott SVGA felbontást is ami 93 környékén még nem volt elérhető , illetve ha átkapcsoltam a gyenge PC teljesítmény okán szaggatott 🙂
ha viszont abszolút csúcs kedvenc nekem a Transport Tycoon volt, évekig játszottam vele 🙂
Szia! Már a számítógépek előtt is szerettem játszani, a kicsi kis kézi elektromos kütyükkel. Utána vettem egy C64-et, az kihúzta Ps 1megjelenéséig. Comodore-on a kedvenc játékaim, melyekkel órákat tudtam éjszakai játszani, ezek voltak: – Wizards – lehet rosszul emlékszem a nevére, mert nyomát sem találtam a neten. A gép ellen vagy párosban lehetett játszani, különböző karakterekkel kellett egy Pac Man szerű háttér előtt kilőni a másikat. Minden karakternek volt valami szuperképessége. Remek párbajokat vívtunk, kedvencem a Sorcerer volt. – The Last Ninja – Raid over Moscow – imádtam Moszkvát bombázni – Commando – Operation Wolf – Doom!!! – Frogger –… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Én 92-ben már érettségi után kezdtem 386sx-szel, 2 MB Rammal és 40MB HDD-vel, Dos 5.0-val, monokróm VGA monitorral. Később, asszem 94-ben már 486-os, 8 MB Ram, 120 MB HDD, 6.2 dos, SVGA színes monitor. Arra már win 3.1 is felment.
Játékok:
TIE fighter (12 floppy disken, erre határozottan emlékszem)
Mortal Kombat
Wolfenstein később Doom
Warcraft 1 később 2 (azt már össsze lehetett kötni asszem soros kábellel és lehetett ketten játszani egymás ellen)
SIM city
Settlers
Klassz volt, bár most azért van egy kis döbbenet, hogy már több, mint 25 éve volt…
első gépem egy ZX Spectrum volt, azon az olimpiai játékot szerettem a legjobban, a Commodore 64 teljesen kimaradt, ha csak a Commodore 16-ost nem számolom, de azon szinte játszani sem lehetett mert nem írtak rá sok játékot, a legnagyobb élmény egy BASIC-ban megírt olimpiai ötkarika volt, nem kevés időm ment rá 🙂
szóval a PC, XT-t bár szereltem, a bazi nagy MFM vincseszterei visszatartottak, szerencsére, így az első PC-m, egy AT 286-os gép volt, Hercules monitorral, 1 MB RAM-al és ……40 MB-os vincseszterrel 🙂
sok minden nem volt rajta, Prince of Persia, Das Boot, meg valami kaland játék talán Goblins ?
C64:
Pirates
Defender of the crown
Pit stop
Interkarate
Winter games
Summer games
F1GP
Aztec challenge
C64-el kezdődött nálam minden, a legnagyobb hatással ezek a játékok voltak rám:
Defender of the Crown
King’s Bounty
Newcomer
Aztán jött a PC és elszabadult a pokol:
Heroes of Might and Magic
Might & Magic V-VI-VII-VIII
Wizardry
Baldur’s Gate
Diablo
King’s Bounty is visszatért (kb 10x toltam végig a teljes sorozatot, a mai napig szívesen játszom vele, pedig már 40+ vagyok)
És az abszolút favorit, ami éles váltás az eddigiekhez:
Football Manager (korábbi Championship Manager)!
Ez az egy maradt gyakorlatilag amivel heti szinten ma is játszom (meg persze néha a King’s Bounty :))
Kb ugyanaz a sztori mint nálam… Mondjuk én gémer nem lettem. Nálam is C64 volt az első, valamikor az általános iskola vége felé. Külföldi ismerős csempészte be az osztrákoktól. Én már floppyval kezdtem 🙂 Dekem a Dungeon volt az extázis… Aztán meg a demók… Van pár amit én is írtam… De kár hogy nincsenek meg.. Bár én inkább a C64-et buheráltam már a szakközép elején… A CPU órajelének húzása (persze a vidójel órajele is arról ment, így a kép széttöredezett… De legalább a gép gyors lett…)… Meg állandóan a USER porta barkácsoltam valamit amit vezérelni lehett 🙂 Amitől meg a… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
CARMAGEDDON az mekkora király volt
Első “játékgépem” egy japán napelemes kvarcjáték volt (egy búvár lövöldöz halakat), a mai napig működőképes! C64-en előzör az impossible mission-t láttam és szerettem meg, aztán multiplayer-ben a Wizard of Wor, Archon, Pit Stop 2. Singleplayerben a Head over Heels-t még ma is előveszem. A legtöbb órát az Elite-be öltem. Sok pályát szerkesztettem a Traz-ban és a Shot’em up construction kit-ben és egy hasonló 3D-s szerkesztőben. PC vétel oka a Dune2 és a Wolf3D volt (386-40), később upgrade oka a Doom volt (486DX4-100) megint később a Quake amihez megtanultam pályát szrkeszteni (w3d-hez és Doomhoz is sokat csináltam) és a mai napig… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Igen a Duke Nukem anno nagy szám volt. Mindenki is nyomatta vele a környezetemben. Még a 2000-es évek után is elővettük az iskolákban, amikor minden is korlátozva volt az iskolai hálózatokon, kivéve a Duke Nukem…
Én 386DX-en kezdtem valamikor ’90 környékén. A 2MB ram 8 !!nyolc!! darab 256k-s memóriából vilt kirakva benne. A proci integrált volt, 3,5″ és 5,25″ meghajtókkal..
Ja! Volt hozzá egy 14″-os CRT monitor.
Az egér csak akkor kellett, ha boot után DOS-ból parancssoron indítottad a Win 3.1-et. 😀
Vicces, hogy a személyi számítógépek háborújából végül egy névnélküli minden szempontból hulladék került ki győztesen. Miután az IBM elvesztette a kontrollt, egyszerűen PC-nek nevezték az x86 kompatibilis DOS alapú fosokat, annak ellenére, hogy a 80-as években rengeteg PC volt, többnyire rommá alázva a “PC”-t. Mivel neve sem volt, ezért a benne lévő processzorral hivatkoztál a gépedre, ami sokáig a Pentim fantázianév volt. Sajnálhatja aki nem Amigán nőtt fel, ami messze a világ legjobb a korát messze megelőző PC volt. 1985-ben OS-el érkező beszédszintetizátor, preemtive multitasking, DMA(!), egyedi architektúra coprocesszor hegyekkel. Lesújtó, hogy a világ legrosszabb PC koncepciója és a világ… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>