Mi történik akkor, ha keresztezel egy súlyproblémával küzdő tinilányt egy megszállott szépségverseny mentorral? Nem más, mint hogy belecsöppensz az Insatiable világába, ahonnan nehezen fogsz kiutat találni…
A tavalyi évben a tinédzserek számára már csak igen jól ismert Netflix stúdiója egy nem mindennapi sorozattal rukkolt elő. Lényegében fogtak pár igazán jó színészt és olyan dolgokra kényszerítették őket, ami tökéletes egyvelegét alkotja a fekete humornak és a napjainkat érintő problémák feldolgozásának.
A sorozat egy 17 éves kamasz, Patty Bladell (Debby Ryan), történetét meséli el nekünk, akinek sosem mentek könnyen a dolgok. Egész életében valami kielégíthetetlen éhség fogta el, amit hiába próbált tömérdek mennyiségű étel elfogyasztásával elfojtani, csupán annyit ért el vele, hogy társai folyamatosan piszkálták túlsúlya miatt. Mindemellett édesanyja túlságosan is kedveli a férfiak társaságát, ami miatt nem is csodálkozhatunk, hogy nem tudjuk ki a lány édesapja. Szerencsére legjobb barátnője, Nonnie Thompson (Kimmy Shields) mindig kiállt mellette és mindig számíthatott rá a Drew Barrymore filmek nézése közben is.
Másik főszereplőnk Bob Armstrong (Dallas Roberts), akinek a szívéhez legközelebb álló hivatása, a lányok szépségversenyre való felkészítése, emellett pedig ügyvédként dolgozik. Sajnos egyik munka sem hozza meg számára a kívánt eredményt, mindig csak a kudarcokat kell elviselnie. Helyzetét ráadásul még nemezise, Bob ’mindig más a neve’ Barnard (Christopher Gorham) tökéletes élete is nehezíti, akit már több mint 20 éve gyűlöl, mert sokkal sikeresebb és férfiasabb, mint ő. Érdemes megemlíteni még Armstrong feleségét, Coralee (Alyssa Milano) személyét is, aki ugyancsak egy érdekes karakter. Sokkal sikeresebb szeretne lenni, sőt, ki szeretne lépni férje „árnyékából” amiért bármit képes lenne megtenni…
Tehát ezt a két szerencsétlen embert hozza össze a sors, amikor is Patty, egy hajléktalannal való dulakodás után arra kényszerül, hogy az egész nyarát a hizlaló ételektől elzárkózva töltse, aminek következtében egy igazi bombázóvá fog átalakulni.
„Ekkor válik a mi kis „Zsíros Pattynk” a tökéletes szépségkirálynő alapanyagává, aki hirtelen megkaphat bármit, amit szeretne: hírnevet, na meg persze fiúkat.”
Ezt a lehetőséget látja meg Bob arra, hogy végre elérje álmait és sikeres lehessen. Így szárnyai alá veszi az önbizalomhiányos leányzót, aki hirtelen egyik csodából egy másikba esik át. (Ráadásul egyféle vonzalmat kezd el érezni mentora iránt…) Kalandjuk pedig nem ígérkezik zökkenőmentesnek, ugyanis rengeteg szép, csúnya, furcsa és vicces pillanat vár rájuk. Ők pedig természetesen bátran állnak a kihívások elé, amit gyakran a főgonoszok, néha pedig saját maguk okoznak.
Igen, a sztori kissé furcsának hangzik, de amiben biztos vagyok az az, hogy aki nekikezd ennek a sorozatnak, az két, egymástól teljes egészében eltérő tábor véleménye között fogja megtalálni a sajátját: az egyik közösség, a „Jézusom, ez itt mi a…?” kérdést szeretné megválaszolni, míg a másik csapat egyszerűen csak egy „Jézusom, ez egészen élvezhető!” véleménnyel lesz a sorozatról. Hogy ki melyik csoportba fog tartozni az persze ízléstől függ, és attól, hogy mennyire szereti a fekete humort, a „laza” beszédet vagy épp az olykor-olykor kiábrándító karaktereket.
Ahhoz képest pedig, amilyen idétlennek tűnik a széria, a készítők rengeteg komoly, napjainkat érintő társadalmi problémát próbáltak feszegetni és ezeket a közönség elé tálalni. Szó lesz itt többek között az egyház megítéléséről, az azonos neműek közötti vonzalomról és az előítéletességről is. Mindezen tálalást a sorozat próbálja a határok között tartani és szerintem ezért is válik az Insatiable egy nézhető és elfogadható darabbá.
„Ami pedig még nagyon hatásos, az a szereplők belső narrációja.”
Patty és Bob – sőt még néhány mellékszereplő is – folyamatosan közli felénk belső gondolataikat, amik olykor félelmet máskor emberfeletti boldogságot árasztanak. Ez a módszer persze akkor hatásos, ha a néző együtt tud érezni az adott szereplővel és bele tudja képzelni magát az ő helyzetébe.
Végezetül tehát azt tanácsolom, hogy aki nem tudja mivel eltölteni a szabadidejét, vagy esetleg szeretné kamatoztatni angol tudását, mindenképp tegyen egy próbát a fönt említett szériával. Előre szólok, hogy a felállított korhatár +16-ra tehető, köszönhetően a szóhasználatnak és az „intenzív” jeleneteknek. Összesen 12 db átlagban 50 perces epizód meséli el nekünk ezt a „mesét”, ami vagy kielégíti a nézők igényeit vagy épp nem.
De ezt már nektek kell kiderítenek, amihez jó szórakozást kívánok!
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!