2012-ben, alig három évvel a könyv megjelenését követően Suzanne Collins műve megelevenedett a filmvásznon, s az adaptációk sorában egyből az élre tört, a maga közel 700 millió dolláros bevételével. Annak ellenére lett hatalmas siker, hogy az alapötlet a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető túlságosan eredetinek (tekintsünk el a felsorolástól, hogy az életre-halálra történő versengést a tévében végigkövető buta nép hány filmben jelent a filmtörténelemben eddig), viszont nagyon ügyesen ellavírozott azon a vékony mezsgyén, ami elválasztja a gagyi tinifilmet a véres akciótól – az Éhezők viadala nagyon ügyesen megtalálta az arany középutat. A jól sikerült húzások sora viszont itt még nem ért véget.
Ugyanis sikerült csinálni egy folytatást, ami minden tekintetben felül tudta múlni az elődjét. Igaz, hogy a második rész történetében szinte másolta az elsőt, de látványban, drámában, karakterekben sokkal erősebb tudott lenni. Itt pedig rengetegen -köztük én is- elhitték, hogy ezt innen már képtelenség elrontani. Sajnos jött a stúdió, a hatalmas bevételnél pedig csak a rengeteg mutat jobban, hát meglépték, amit lassan minden sorozatnál megtesznek: kettészedték a befejező epizódot. Két film, kétszer annyi játékidő, kétszer annyi mozijegy.
Míg azonban egy Harry Potter nevetve elbírta ezt, addig az Éhezők viadala összerogyott a feladat alatt, hisz már annyi szusz is alig volt benne, hogy egy két és fél órás filmet kitermeljen, nemhogy kettőt.
Így kaptunk egy föld alatt nyögve-nyelős első részt, amiben alig történt érdemleges cselekmény, és végül egy másodikat, amibe azért végül sikerült egy kicsit visszatuszkolni a viadal érzést, noha a fénye ekkorra már megkopott és szürke fátyol fedi, akárcsak Katniss tekintetét.
A totális, mindent elsöprő háborút ugyan nem kapjuk meg, viszont a széria utolsó fél órája visszahozza azt a komorságot, amire az eleje óta nem volt példa, sötét és kíméletlen fordulatok követik egymást, hogy csak győzzük kapkodni a fejünket – így a szájíz a végére valamicskét javul, ugyanakkor ez már túl kevés, túl későn ahhoz, hogy az ezt megelőző közel 400 percet el tudjuk felejteni. Katniss már rég nem az, akinek megismertük -vagy akinek gondolnánk-, de a végére persze majd minden összeáll és mi ha állva nem is, de halkan, magunkban tapsolhatunk: ennek is vége.
Többé-kevésbé méltó lezárása lett ez az Éhezők viadala saga-nak, egyértelműen erősebb, mint a kiválasztott első epizódja, s összességében a négy epizód mindenképp egy jól működő egységet alkot, egy erős hullámvölggyel a harmadik részt tekintve.
[fb_button]
