1917 (2019) – kritika

User Rating: 9

Végre a kezeimközé kaparinthattam az év általam legjobban várt filmjét, Sam Mendes háborús drámáját, az Oscar-gála egyik nagy esélyesét.




Sajnos ahogyan jó világháborús játékokból is egyre kevesebb készül, úgy a filmkészítők sem kényeztettek el minket az utóbbi években. Míg a nyolcvanas-kilencvenes-kétezres években nagy “divatja” volt ezeknek a moziknak, úgy mostanra már lanyhult az érdeklődés és a stúdiók némiképp kerülik a témát.

Nem csak ezért különleges Mendes filmje: ő duplán szembe ment az árra, mert az hagyján, hogy világháború, de ráadásul nem is az oly sokszor színtérnek választott második, hanem az első – mondjuk gyanítom ezzel túl nagy meglepetést nem okoztam, tekintve, hogy a film címe is elég beszédes. Igen, jól tippeltek: 1917-ben járunk.

A totális állóháború időszakában. Ebben a kétségbeejtő időszakban minden döntésnek és taktikai húzásnak óriási jelentősége volt, mai szemel ugyan nehéz elképzelni, de egy olyan kor volt ez, amikor nem lehetett csak úgy áttelefonálni a szomszédos csapatoknak: ha tönkrement a távíró, akkor bizony az üzeneteket személyesen kellett átadni. Egy-egy ilyen akció sikerességén pedig emberéletek ezrei múlhattak.

Így jár két főhősünk, Schofield (George MacKay) és Blake (Dean-Charles Chapman) is, akik rögtön a film elején megbízást kapnak: még a következő nap reggele előtt el kell érniük a jó pár kilométerre – a német frontvonal mögött – állomásozó 1600 fős egységet, hogy meghiúsítsák a támadásukat, hisz csapdába sétálnának, csak épp nem tudnak róla. Hogy még nehezebb legyen a két srác dolga, egyikük testvére is odaát vár arra, hogy a biztos halálba meneteljen, így hát a tét óriási, azonban a vállalkozásuk szinte lehetetlennek tűnik.

Háborúban azonban nincs agyalás: itt parancsok vannak, amiket végre kell hajtani. Blake és Schofield tehát nekilódul, hogy árkon, szögesdróton, és hullákon át teljesítsék a rájuk kiszabott feladatot.

Nem árulok zsákbamacskát: az 1917 zseniális lett.

Annak valahol örülök, hogy nem azt a lassú drámát kaptam, amire előzetesen számítani lehetett, ugyan ez – természetesen – nem egy akciófilm, de mindenképpen a tettek dominálnak, nem a filozofálgatásé a főszerep. Hogy pontosan mitől is volt ekkora hatással rám a film, azon legalább 20 percig agyaltam: a két kiskatona nekilódul a harcmezőnek, én pedig azon kaptam magam, hogy ökölbe szorított kézzel drukkolok, holott a történések ezt azért a film elején még nem indokolták volna. Hogy miért?

Mert Mendes egy zseni.

Ilyen fényképezést ugyanis szökőévente egyszer sem láthatunk, a kamera valós időben követi a párost és vagy 20 percnek el kellett telnie, mire az agyam felfogta azt, amit a szemem lát. Nevezetesen azt, hogy

az 1917-ben gyakorlatilag nincs vágás.

Na persze ez így nem igaz, az elcsepegtetett infók alapján nagyjából 20 vágás van a két óra alatt, de ebből csak egyetlen egy az ami – direkt – szembetűnő, egyébként nagyon kell keresnünk, hogy hol lett elcsalva a két jelenet. Ez túlzás nélkül példátlan, zseniális mestermunka, ami olyan egyedi, feszültséggel teli hangulatot ad az amúgy is drámai történéseknek, hogy a nézőt teljesen a hatása alá vonja. S persze mondhatnám, hogy ennél lehetett volna komplexebb a sztori, de nem, arra semmi szükség nem lett volna. Ez így volt hibátlan. Mert így van idő elgondolkodni a háború értelmetlenségén, azon, hogy miken kellett keresztülmennie a katonáknak, hogy milyen apróságokon múltak életek, és hogy mennyire nem ér semmit a “dicsőség”, harcoljunk bármelyik oldalon is.

Mendes filmje egy gyönyörű különlegesség, és mindezt úgy teljesíti, hogy egy pillanatra sem művészfilmes: egy valódi kakukktojás a sok tucattermék között, ami az utóbbi években uralja a filmipart. Ebben persze van némi szerepe a patinás színészgárdának (jó pár cameo emeli a film nívóját, Colin Firth, Mark Strong, Benedict Cumberbatch) és nagy szerepe van Thomas Newman zenéinek, de a kulcs valójában Mendes és az ő technikai bravúrjai, az ominózus traileres jelenetet sokáig nem feledem el, az egyszer biztos.

Szóval egy szó, mint száz: az 1917 nem csupán az év legjobban várt filmje nálam, de az egyik legjobbja is egyben. Kicsit visszaadta a hitemet, mert igenis készülhetnek még korszakalkotó háborús filmek, csak valódi szakemberek kérdése az egész.




Hogy végül a 10 jelölésből hányat vált majd szoborra? Nemsokára elválik. Nem lepődnék meg, ha vinné a legjobb filmet – teljesen megérdemelten, de ha Roger Deakins nem kapja meg az operatőri munkáért a díjat, akkor nincs igazság a világban.

Összegzés
Hosszú évek óta a legjobb háború mozi, és az év egyik - ha nem a - legjobbja. Ne hagyd ki, ezt látnod kell, méghozzá a lehető legnagyobb vásznon.
Ezért szerettük
  • bravúros megvalósítás és operatőri munka
  • feszültséggel teli két óra
Ezért nem
  • nem volt ilyen
9
Eszméletlen

14
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
7 Comment threads
7 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
12 Comment authors
várady Márkvarady MárkBelaEdgárTamás Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Viki1080
Vendég
Viki1080

Annyira életszagó a film,ezzel az 1 vágásos dologgal.Nem is értem hogy tudták ezt megvalósítani!

Patafizikus
Vendég
Patafizikus

Gyönyörűen fényképezett film, remek zenével. Sajnos ezek csak a moziban érvényesülnek igazán. ( Ha itthon nézem a felénél kikapcsolom.) A színészi játékot nem igazán tudom megítélni, mert olyan lapos, egysíkú karakterek vannak, amik eljátszásához nem kell színészi kvalitás. Pld. Cumberbatchot, akit egyébként az egyik legjobb kortárs színésznek tartok, ennyire súlytalannak még nem láttam a vásznon. A történet pedig kifejezetten siralmas. Unalmas, semmitmondó, tele klisével, rengeteg hibával. —————-SPOILER—————————– Most komolyan, az alig egy órányira lévő yorki alakulatról nem tudja a hadvezetés hogy a parancsnoka, akinek üzenetet küldenek, már napok óta halott? Milyen sérülése lett Schofieldnek, mikor a némettel vív tűzpárbajt? mert… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Péter
Vendég
Péter

Tegnap este néztem meg.Én nagy kedvelője vagyok a műfajnak.Az egyik ősöm is kapott kitüntetést mert az ellenséges fronton átjutott egy üzenettel. Nagyon jó film.Régen láttam ilyen jót, talán még nem is láttam ehez hasonlót.

Ancsa
Vendég
Ancsa

Szeretném megnézni a filmet, de ilyen és ehhez hasonló műfajú alkotások nézését nehezen viselem az olykor túl nyers és brutális ábrázolás miatt (pl. a Brad Pitt féle Harag, vagy a Mel Gibson rendezte A fegyvertelen katona). Kérem írjátok meg, ebben a filmben mennyi brutális, véres, erőszakos jelenet van. Köszönöm!

Foxylady
Vendég
Foxylady

10 pontot érdemel nem 9-et .Zseniális film

Edgár
Vendég
Edgár

Az első óra 6. percénél csíptem el egy darab vágást…addig kerestem benne, de nem fogtam fel aggyal. Jancsó Miklósnak köszönhető ennek a vágatlan hosszú jelenetes technikának a kifejlesztése és elterjedése, aki Amerikában is tanította ezt a nagyoknak. Köszönjük neki is ;)!

varady Márk
Vendég
varady Márk

Nem Sam Mendes a zseniális!!! ha nem Roger Deakins (DOP) és Lee Smith (Editor)