Őszintén mondom, nem értem ezt a Sam Worthington gyereket. Túlságosan belemerült a nagy tétes pókerbe? Hobbiból egzotikus szigeteket vesz magának?
Vagy vajon mire verte el az összes spórolt pénzét, ami miatt aláírta a The Titan szerződését? Kötve hiszem, hogy vakon kellett elfogadnia az ajánlatot, ha pedig nem így történt, az azt jelenti, hogy olvasta a forgatókönyvet. Ha pedig olvasta a forgatókönyvet, akkor tényleg nem értem.
Mert a Titán előzetese alapvetően nem tűnt bődület rossznak. Jó, látszik rajta, hogy nem verték bele az Avatar széria összes büdzséjét, de a felvetés érdekes, a megvalósítás simán elfogadható, ráadásul még egy-két húzónevet is sikerült berántani, ebből nagy baj nem lehet – gondolta az egyszeri néző. Aztán persze a gyakorlottabb agy az egy picit továbbgondolja a dolgot: egy alapvetően moziba szánt sci-fi ami végül a Netflixen köt ki? Nem merték csatasorba állítani? Vagy csak a Netflix lecsapott a kínálkozó alkalomra?
Utólag azt kell mondjam, hogy bátran merem állítani: az első válasz a helyes.
Mert mind a felvázolt történet, mind az előzetes egy jó nagy blöff.
De miért volt erre szükség? Gyanítom elsősorban azért, mert a nép ki van éhezve az intelligens sci-fi mozikra és sokkal könnyebb így felültetni őket a hype vonatra.
Ami nem tiszta az az, hogy ha készítőként tudod, hogy mire van kereslet, akkor miért nem azt próbálod meg szállítani. Mert a The Titan nem egy izgalmas sci-fi-horror-thriller. Ó, nem. Ez egy meglehetősen vontatott dráma, amit eleinte megpróbálnak becsomagolni a fent említett trió köntösébe, de egy idő után már ezzel sem erőlködnek.
Ehelyett egyszerűen csak elrabolnak másfél órát az életünkből.
A jövőben járunk, a Föld szép lassan teljesen élhetetlenné válik. Megmenteni már nem tudjuk, hát a túlélés érdekében egy új otthon után kell néznünk. Legkézenfekvőbbnek a Szaturnusz legnagyobb holdja, a (dobpergés) Titán tűnik. Az előőrs katonákból áll, azonban a légkör és a körülmények nem alkalmasak az emberi élethez – sebaj, ezen egy kis DNS módosítással könnyedén segíteni tudunk. A genetikai játszadozás azonban veszélyes terep, néha nem azt az eredményt kapjuk, amire számítottunk…
Ez pedig akár a filmnézésre is ráhúzható jellemzés lenne: néha nem azt kapjuk, amire számítottunk, a Titán esetében legalábbis biztosan nem.
Nem fogok spoilerezni, amit tudnotok kell (ha esetleg mégis rászánnátok magatokat), hogy ne számítsatok egy izgalmas (pörgős), intelligens sci-fi-re némi horroros beütéssel – azaz tekintsetek el attól, amit a trailerben láttatok. A baj sajnos nem csak ennyi, hisz tudományos-fantasztikus drámából is lehet jót csinálni, viszont ahhoz is elengedhetetlen egy minőségi forgatókönyv, ami itt nagyon nincs meg.
Csapongó, mindamellett iszonyúan lassú, tele logikai bukfencekkel, így a végére igencsak keserű szájíz marad a nézőben. Mindez azonban nem Sam hibája, az ő alakításával alapvetően nincs baj: a hiba, hogy nem kapott egy jól felépített filmet, anélkül viszont tehet ő bármit, ez csak egy pocsék darab marad.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!