Milliók követik hétről-hétre és évről-évra a The Walking Dead-et. Robert Kirkman napjaink egyik meghatározó képregényét rakta le az asztalra, amit a mai napig is ír, és mellette természetesen ezerrel dolgozik a sorozaton is.
Mostani bejegyzésünk egy másik képregényének az adaptációjáról szól, nevezetesen a The Outcast-ről, ami szintén horror, de ez esetben nem a zombik jelentik a félelem forrását, hanem a démonok. A képregény hasonló népszerűségnek örvend, mint a The Walking Dead, és ezúttal a Cinemax csatorna vágott bele az adaptálásba.
Az első évadról annyit mondanék, hogy érdemes vele egy próbát tenni, de előre szólok, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.
Kyle Barnes életét végigkísérték a démonok, mivel az anyját is megszállta egy, ami hosszabb ideig vegzálta őt gyerekkorában. Maga a sorozat egy Rome nevű városban játszódik, ahova Kyle Barnes visszatért, hogy a szülei régi házában lakjon, mivel a felesége távoltartási végzést adott be, mivel állítólag megverte a lányukat. A helyi tiszteletes, Anderson a segítségét kéri egy megszállt kisfiú ügyében.
Innen beindulnak az események, míg elérünk a meglepő évadzáráshoz. Most pedig itt a 2. évad nyitánya és a történet ott folytatódik, ahol félbemaradt az előző évad végén.
A sztorit nem nagyon ecsetelném, mert spoilerezés nélkül szinte lehetetlen volna.
Az epizód lezárja az első évad szálait, és megalapozza a folytatás. Ami miatt azt kell, hogy mondjam, hogy érdemes bepróbálni a sorozatot, az a megvalósítás színvonala. Külön kiemelendő a történet, hisz nem a miértekről szól a sorozat, hanem arról, hogy a szereplők miképp élik meg a megszállást.
Mindemellett olyan kérdéseket, is feszeget, amik nemigen merültek fel eddig más sorozatokban. Mi van, ha a nő, akit megszállnak tüzesebb lesz az ágyban, és a férj is jobban érzi magát egy ilyen társsal? Vagy ha az, akiből kiűzték a démont azt mondja, hogy jobb volt neki, amikor meg volt szállva?
Nem az a fontos, hogy a démonok mit akarnak, hanem az, hogy a szereplők mit és miként élnek meg. Emiatt mélyebb és filozofikusabb a sorozat, mint más, hasonszőrű, megszállós horrorok.
Rome megvalósítása lenyűgöző, ez nem az a hely ahol napsütés van, de amikor napfényes jelenet van akkor, is érezni a nyomasztó hangulatot, és persze remekül használják a sötétebb, hidegebb színeket is.
A képek és úgy általában az atmoszféra remek, és meg kell hagyni, hogy némely beállítás nagyon szokatlan. Ahol a legjobban érezhető, hogy ez a történet kinek a műve az a nyitány. Nagyon hasonló beállítású, mint a The Walking Dead esetében, de a hasonlóság egy pillanatig sem zavaró, mert a sorozat teljesen más érzést kelt a nézése közben.
A színészekre és az alakításokra egy rossz szavunk sem lehet. Egy-egy beszédes tekintet sokkal ijesztőbb tud lenni bármely jelenésnél és ezt itt nagyon jól használják. A prímet viszont az Andersen-t alakító színész viszi, Philip Glanister. Hibátlan alakítással kelti életre a tiszteletest, aki szentül hisz abban, hogy Rome a gonosz által folyamatos támadás alatt van.
Összegezve: azt kell, hogy mondjam, hogy az Outcast egy kiváló sorozat, és egészen új színt hoz a vallási horrorok közé. Azonban azt, is le kell szögeznem, hogy nem mindenkinek fog bejönni ez a stílus, mert meglehetősen lassú a történet folyása. Aki vevő a borúsabb hangulatra, és az elmélkedős sorozatra, annak bátran ajánlom a The Outcast-et.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!