Nincs is jobb filmélmény annál, mint amikor egy alkotás képes magába szippantani minket, nézőket. Tudjátok, arról az állapotról beszélek, amikor a stáblista már lepergett, de mi csak ülünk, agyalunk, pislogunk és nézünk ki a koponyánkból, letaglózva, mint akin átment egy úthenger. Ilyen filmélmény volt számomra a Memento, A forrás, vagy épp Jaco Van Dormael 2009-es kultfilmje, a Mr Nobody, ami annyira egyedi volt, annyira más és pont emiatt zseniális, hogy egy életre belém égett.
Olyannyira, hogy az író-rendező nevét egy életre megjegyeztem. Tudtam, hogy Dormael munkásságára oda kell figyelnem, arra azonban nem számítottam, hogy bő hat évet kell várnom, mire újra előrukkol egy filmmel. Ez azonban nem számít, hiszen itt van, a pillanat elérkezett, a Legújabb testamentum pedig méltó módon tesz eleget az elvárásaimnak, noha hangulatában merőben más, mint a Mr Nobody, a megvalósítás nem hazudtolja meg a készítőket.
Isten él, köztünk van, méghozzá Brüsszelben. No ő nem az a jóságos, szakállas nagyapó, aki igazgatja mindenki sorsát, szó sincs róla. A legkevésbé sem jó fej, nem hogy a feleségével és a lányával, de ráadásul az emberiséggel sem, akiket csak azért alkotott, hogy legyen kikkel szemétkednie. Ezt aztán megunja Ea, (a lánya), s jól feltöri apja számítógépét (modern Isten, ne akadjunk fenn apróságokon) és jó trollhoz méltón rászabadítja a káoszt a világra: mindenkinek elküldi SMS-ben a saját halálának pontos időpontját. Majd mint aki jól végezte dolgát lelép: elindul, hogy toborozzon magának apostolokat és hogy megírja az új testamentumot. Apja pedig erejét vesztve, emberi valójában ered a nyomába, hogy megakadályozza a csínytevést.
Jaco Van Dormael nem tétlenkedett az elmúlt fél évtizedben. Noha a Legújabb testamentum egy más műfajt képvisel, mint a Mr Nobody, az az egyedi hangvétel, ami Dormael sajátja annyira érződik itt is, hogy nyugodtan le merem írni: aki a 2009-es filmjét szerette, annak ez is tetszeni fog, aki pedig értetlenül állt a sikere előtt, annak jó eséllyel ez sem lesz majd a kedvence.
Pedig a műfaji elemekkel nagyon ügyesen operáló drámába átcsapó fekete komédia ez, ami erősen hiánypótló alkotás (nagy hirtelen csak a Dogma ugrik be, ha végiggondolok az elmúlt évek termésein). Nagy kár azonban, hogy a remek humor mellé csak egy felületesen megalkotott váz és világ jut. Roppant szórakoztató ugyan, de nem elég kellően összetett és gyenge lábakon álló történetre épül. Hogy ez kit mennyire fog zavarni, az teljesen a szubjektivitás kérdése – én könnyedén túl tudtam tenni magam ezen a problémán és élveztem első percétől az utolsóig, ettől függetlenül látom a hibáit.
Azonban ahogy említettem is, a humor és a gegek kárpótoltak, mindezek fejében a casting parádés, a szereplőgárda kifogástalan. Noha ezúttal egy nagyközönség számára fogyaszthatóbb filmet kaptunk, így is biztos vagyok benne, hogy ez ismét egy erősen megosztó alkotás lett, azonban mindenképpen adj neki egy esélyt, mert ez egy nem mindennapi film, s mint ilyen, meg kell becsülni.
[fb_button]