Vajon mit tud kezdeni John Erick Dowdle ha nem horrorfilmet kell csinálnia? Erre voltam a leginkább kíváncsi, hiszen számomra már a Karantén is egy kellemes meglepetés volt, az Ördög rendesen ütött és kövezzetek meg, de 2014-ben az Úgy fent, mint lent az egyik legnagyobb meglepi volt, mármint olyan tekintetben hogy sokat nem vártam, ezzel szemben iszonyat jól szórakoztam rajta.
Ebből a kis listából jól látszik, hogy Dowdle akármihez nyúlt az elmúlt 8 évben, az mindig jól sült el, csak annyi a dolog szépséghibája, hogy mindig a borzongáson volt a hangsúly, már csak a műfajválasztás miatt is. A Kiút nélkül ugyanis nem egy horror, noha a feszültségkeltés egy alapvető hozzávaló itt is, lévén egy thrillerről van szó.
Jack Dwyer (Owen Wilson) családjával épp csak megérkezik Délkelet-Ázsiába (Thaiföldre) hogy ott egy amerikai cégnek dolgozzon – máris beüt a krach. Kitör a puccs, megölik az elnököt és a cég dolgozóira is a halál vár. Dwyerék hát kénytelenek futni és menekülni az életükért, míg végre biztonságba kerülhetnek.
Az alapkoncepció nem ígér túl sokat – mégis, valahogy emiatt nem érheti panasz a filmet. Gyors felvezetés, konfliktus és a hangsúly, a lényeg maga a menekülés. Nagyjából ennyi, mielőtt azonban még esetleg úgy éreznétek, hogy ezt negatívumként mondom, erről szó sincs. Ugyanis ügyesen sikerül fenntartani mind az egyre növekvő feszültséget, mind a mi érdeklődésünket. A problémák csőstül szakadnak a kis csapat nyakába, önismétlésről szó sincs, szépen haladunk a végkifejlet felé.
További dicséret illeti Owen Wilson-t, aki (ismét) bebizonyította, hogy sokkal több ő annál, minthogy Vince Vaughn szárnysegédje legyen és egy komolyabb karakterből is ki tudja hozni a maximumot.
Összességében tehát ez egy remek példája annak, hogy pontosan azt kapod, amit látsz. Minden ígéretét valóra váltja a film – más kérdés, hogy ezekből az ígéretekből nem sok van. Korrekt iparosmunka – azt hiszem pontosan erre szokták ezt a kifejezést használni. Nincsenek benne hullámvölgyek, hoz egy állandó (jó) szintet, nem csavar óriásit a történeten egyszerűen csak teszi amit kell, ahogy kell.
De talán pont ezért is szerettem. Néha kell az is, hogy egy film csak film legyen, különösebb extrák nélkül, de minőségileg összerakva. Tulajdonképen ha jobban belegondolok, ez a egész Dowdle jellemzője. De amíg ilyen filmeket szállít, addig ez teljesen rendben van.
[fb_button]