A tenger szívében kritika




Ha van rendező-színész páros, ahol egyik a másikból kihozza a maximumot (és persze nem tekintünk vissza túl messzire a történelemben), akkor az utóbbi évek filmjeit nézve a Ron Howard – Chris Hemsworth duó mindenképpen ilyen. A jóképű Chris, akit már-már beskatulyáztunk a szépfiú szerepébe 2013-ban megmutatta, hogy rá bizony figyelni kell és a külcsín mellett bizony ott van az a színészi véna. Igen, a Hajsza a győzelemért az, amire célozgatok, de nem csupán kettejük miatt kell párhuzamot vonnom. A Forma-1 egy izgalmas időszakát bemutató film ugyanis sokkal jobb lett, mint amilyennek vártam – nehezen hittem el, hogy abból a témából egy ennyire emlékezetes filmet lehet csinálni.

Most pedig két évvel később ugyanabban a csónakban evezek: adott ugyanaz a direktor, ugyanazzal a főszereplővel és megint egy olyan témával, amiről nehezen hiszem, hogy maradandó filmet lehet forgatni. Sajnos ezúttal sejtelmeim beigazolódtak.

Az elmúlt évtizedek alatt láttunk már számtalan Moby Dick adaptációt – nem véletlenül, Herman Melville regénye örök érvényű történet a ember és természet kapcsolatáról, a megszállottságról és az elhivatottságról. Ugyanakkor egyáltalán nem könnyű történet, kellő balansz nélkül könnyen elcsúszhat az adaptálása, sajnos Howard épp ebbe a hibába esett.

Azt gyorsan azért leszögezem, hogy a tenger szívében egyáltalán nem lett egy rossz film, csupán csak nem lett különösebben jó sem.

A látványvilága egyszerűen pazar, remek munkát végeztek a sminkesektől a jelmeztervezőkön át a CGI felelősökig mindenki. Ami a színészi alakításokat illeti, a helyzet már nem ennyire rózsás, de panaszra sincs okunk: Chris ugyan ezúttal megint csak az acélos tekintetével operál, de mellette ott van a mindig zseniális Cillian Murphy és a mllék karakterekre is kielégítő teljesítmények jellemzőek. A gond nem itt keresendő.

A probléma elsősorban a történet megközelítésével van. A karakterek nem kaptak kellő mélységet (pedig ez lenne a Moby Dick történet sava-borsa), ezt viszont nem ellensúlyozta azzal, hogy akkor blockbusteresre veszi az egészet – így a film részegen egyensúlyoz és képtelen eldönteni, hogy mit is akar pontosan, mint dráma erőtlen, mint popcornmozi kevés.

Ezúttal nem sikerült kialakítani a kapcsolatot, ami ennél a történetnél meg kellene, hogy legyen karakterek és néző között, helyette csak két órányi kalandocskát kapunk, aminek a második fele erősen túlnyújtottnak hat. Sajnálatos, mert mint azt már számtalanszor bizonyította a filmtörténelem, lehetett volna ezt sokkal jobban is abszolválni (tudom, hogy nem feltétlen ér hatvan évet visszaugrani, de gondoljunk csak a Gregory Peck-es verzióra).



Röviden tehát -és ha már tenger- nagyon hiányzik a mélység a filmből, így nem több ez, mint egy mezei kalandfilm a hullámokon, ami önmagában egyáltalán nem nagy katasztrófa, de ennél sokkal többet vártam.
[fb_button]


A tenger szívében a Mafab.hu-n

1 Comment

  1. Egyettértek.

    Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .