A homok alatt (2015) – kritika

Az utóbbi években, sőt évtizedekben szinte természetes, hogy minden évben találkozhatunk második világháborús filmekkel a mozik kínálatában. Ebből a szempontból a 2017-es esztendő sem kivétel, hiszen az Under Sandet (magyarul: A homok alatt) című dán film is ehhez a tematikához nyúl, ám ezúttal egy másik perspektívából ábrázolva a borzalmakat.

A legtöbb második világháborús film természetesen a Holokauszthoz kötődik, és a zsidóság nézőpontjából mutatja be az eseményeket, az Under Sandet rendezője (Martin Zandvliet) – aki egyébként a film írója is egyben – ellenben húzott egy merészet új filmjével, és megpróbálta a másik nézőpontot is láttatni. A film cselekménye a háború utolsó éveiben játszódik, a dán partoknál, ahol az aláaknásított partszakaszt kell megtisztítania fiatal német katonáknak az élesített aknáktól.

A háború alatt a nácik célja Dánia keleti partszakaszának aknásításával az volt, hogy megakadályozzák a feltételezett szövetségesi partraszállást, ami végül sosem történt meg. Több ezer akna hever szerteszét a parti homok alatt, amit most a fiatal katonáknak kell hatástalanítaniuk. A katonák nem igazi katonák, nem felnőtt emberek, hanem olyan fiatalok, akik ránézésre még szinte gyerekek, olyan fiatal felnőttek, akik talán mit sem értenek a háborúból, akik a kétségbeesés óráiban édesanyjukat hívják, s akiknek nincsen vágya más, csak az, hogy mihamarabb hazajussanak szétbombázott hazájukba, s újjáépítsék azt.

A fiatal katonák – egy rövid kiképzést leszámítva az aknák hatástalanításáról – munkájuk végzéséhez semmiféle segítséget nem kapnak. A kietlen, ingerszegény partszakaszon egy szegényes faházban alszanak, kemény priccseken, nem kapnak rendes ételt, sőt, jobbára semmilyen ételt sem, legyengülnek, megbetegednek.

A homok alatt – ott vár a halál

A dán felvigyázótiszt, akinek a feladata a fiúk őrzése, munkájuk ellenőrzése, már a kezdetektől fogva igyekszik megnehezíteni a katonák dolgát. A megfordult történelmi helyzetben, az alá-fölérendeltségi viszonyok átrendeződésében esélyük sincs a katonáknak a konstruktív munkára, a helyzet egyensúlyba hozására.

Az általános németellenes hangulatban a tiszt viselkedése tulajdonképpen természetes, mégsem tudunk azonosulni vele, s egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy sajnáljuk ezeket a fiatal fiúkat. Sajnáljuk őket, mert fiatalok, mert tehetetlenek helyzetükkel szemben, mert belekényszerültek egy történelmi szituációba, s legfőképpen azért, mert emberek. Ugyanakkor mégis, a szimpátia mentén ott van bennünk egyfajta lelkiismeret-furdalás is, hiszen belül tudjuk, ezeket a fiúkat nem lenne szabad sajnálnunk. A dán tisztek és a német katonák kapcsolatrendszere is épp ennyire bonyolult, hiszen bármilyen erős is az ellenszenv, az együttműködésnek alapvetőnek kell lennie mégis, hiszen egyrészt az aknákat el kell távolítani a földből, amihez alapos kiképzés szükségeltetik, másrészt az emberi empátiától senki sem függetlenítheti magát teljesen. Ezt az emberi empátiát és érzelmi zavart közvetíti a dán felvigyázótiszt alakja, akinek felvett álarca szépen lassan foszlik le a film játékideje alatt.

A rendező szerzői intenciójáról csak sejtéseink lehetnek. A film nem azt akarja eldönteni, hogy mi lenne a helyes, csupán azt mutatja be, hogy mi történik, a nézőre vár a feladat, hogy ítéletet mondjon az eseménynek felett. A film egy érdekes kísérlet arra, vajon tud-e, akar-e a néző azonosulni a másik oldallal is, együtt fog-e érezni a fiatal katonákkal, vagy végül felülemelkedik a történelmi tudat? .

A homok alatt című film jelölt az idei Oscar-díj átadón a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában.
-Osváth Marci-

[fb_button]