Cyberpunk 2077 – kibeszélő – teszt

Írta: Király Tamás

Következzen egy jó hosszú kibeszélő A Cyberpunk 2077-ről – és nem csak arról.

Eljött, megérkezett, de sokan nem örülnek és keserű, krómmal, vérrel és töltényekkel teli szájízzel tekintenek rá. Nézzük milyen lett az év legjobban várt játéka a Cyberpunk 2077.

A Nagy fába vágott Kis fejsze. Avagy a hype és annak következményei.

Szeretném leszögezni a legelső sorok között, hogy nekem PC-n volt lehetőségem a játékkal játszani, azonban a nagy átfogó konzolos híreket, teszteket és a CDPR kommunikációját is végig követtem, és nem csak a játékot de magát a CDRP-t is górcső alá vesszük.

Hiszen rengeteg kérdés merült fel az emberekben, miért így adták ki, miért ennyire bugos, miért nem megy normálisan a régi konzolokon, pláne, mert a bejelentéskor még nem is volt Ps4 Pro és Xbox One X. Azonban én úgy gondolom, hogy megválaszolható a kérdések zöme egy egyszerű magyarázattal.

Túl korán jött a játék, és túl sokat, túl jó minőségben mutattak meg belőle a korábbi E3-ak során, ezzel pedig akkora hype-ot generáltak idő előtt, hogy már nem tudták tovább tolni a játék kiadását.

Vagyis egyszerűbben fogalmazva a Marketing és PR által kiásott saját gödrükbe estek. Na persze ez nem jelenti azt, hogy a játék maga rossz lenne, erről szó sincs.

Hogy mire gondolok? A fejlesztőgárda egy olyan nagy, élő, pulzáló, nyílt világot akart szép grafikával, kidolgozott karakterekkel, hosszú és mélyen szántó történettel bemutatni, amit az akkori technika egyszerűen nem tudott volna úgy megjeleníteni, úgy, ahogy azt megálmodták.

A világ amihez nyúltak, – a cyberpunk világa-, nem lehet kicsi, nem lehet csak érintőlegesen a felszínt kapargatni. Ennek egy ízig-vérig NextGen játéknak kellett lennie, legalábbis aki ismeri a világot és olvasta a korábbi könyveket, vagy játszott a szerepjátékkal, az ezt várta, és bizony amit ígértek az pontosan ezt is sugallta.

Röviden, essen pár szó az elmúlt napok történéseiről, a lelkünkben parázsló kandallóra locsoljunk egy kis benzint.

Megjelent December 10.-én (sokadik halasztást követően) a játék, és a Day0 patch-el startolva a korábbi hibák (streamekben előfordulo bugok és glitch-ek) nagy részét javították, de még így is meglehetősen optimalizálatlan volt a gép teljesítményétől függetlenül.

Ez valóban egy olyan játék amit sokan vártunk, – az első beharangozó Teaser videó 2013.januárjában látott napvilágot, közel 8 éve! – … majd arculcsapásként ért…nem is… pofonok egész hadával ért fel sokaknál az az élmény, amit elsőnek átadott a játék.

És itt meg is állnék egy pillanatra. Fontos leszögezni, hogy ez a kellemetlen viszketés bizony csak az első párnapos játékosoknál volt tapasztalható, akik csak később tudtak játszani (már az 1.04-es patch után) azoknál ez a csalódottsági élmény jó ha a fele volt.

Kivéve konzolon… Mert ott, hát .. Ott… Ha nem PS4pro vagy XOX (persze itt vannak gondok, de jóval élvezhetőbb a játék) vagy esetleg új generációs konzolod van, akkor a kezed egyre közelebb kúszott, ahhoz a bizonyos pénzvisszatérítés gombhoz.

A játék lenyűgöző, a grafikáját és részletességét tekintve monumentális és tényleg szép, de erről később. Nagyobb baj, hogy többnyire csak pislogva vártuk, hogy a szemeteskuka amit az égbe lőtt az autónk mert nekiment…vajon visszaesik-e ránk, vagy a textúrák egymásba fonódása milyen groteszk műveket kreál, az amúgy is hajmeresztő világba. Mert a játékélményt, azt, hogy kezembe véve az irányítást elinduljak NightCity aszfaltdzsungelén, kibervereit és nagyszabású történetét felfedezni, nagyban nehezítették a játékot megakasztó crash-ek, a játékost akadályozó bug-ok.

Viszont aki túl tudta tenni magát, és elfogadta, hogy vár akár heteket, vagy beletörődik, hogy jelen állapotában ez #bugpunk2077 és #cyberbug, akkor kevesebb részleteséggel, kevesebb fps-el, de játszhat. Mert hát be van ígérve január – februárra egy jó nagy adag hibajavítás, hogy ebből pontosan mi lesz és azok mennyire kalapálják helyre az összképet…. azt majd meglátjuk.

És itt be is zárnám a játékot nyitó elégedetlenkedések ajtaját, foglalkozzunk most a számunkra elénk tárt világgal.

Spoilermentesen. Egy kis történelem és ami mögötte van. Cyberpunk, mint fogalom.

A Cyberpunk-ot mint szót és fogalmat, a 80-as évek elején kezdték használni.

Jelentése a cyber, azaz technológia függő, az ember életéhez szorosan kapcsolódó, szinte már-már azzal eggyé váló állapotot jelenti, mikor már anélkül létezni sem tudunk és a belénk épített gépek ezáltal felül kerekednek az emberen. A punk szó, mely a mindenkori rendszer ellen lázadó, a tech kütyük (kiberverek, kiberdekkek) függője és használója.

Azonban elsőként, igazán mélyen beleásva és megragadva a lényegi részét, 1984-ben megjelent William Gibson: Neurománc cimű regénye volt, mely bemutatta azt az alternatív lehetséges jövőképet, mely nem a hagyományos sci-fi vonalát követte. Nem több száz évvel vagyunk a modern kor előtt, és a világűrben keressük az emberiséget kipusztító más fajokat, hanem egy sokkal földhözragadtabb, közelibb, sokkal valóságosabb ezáltal félelmetesebb jövőképet mutat. Mely akár még meg is történhet. vagy már történik is?

Ez a világ került aztán később kibővítésre és megírásra, melyet 1988-ban a Cyberpunk szabálykönyve írt le és ezzel az asztali szerepjáték megalkotásra került. Ezt követte 1990-ben a második Cyberpunk 2020 szabályköve, mely egyszerűsítette a harcrendszert tartalmazott és a történelmet is kicsit kipofozta.

A világ melyet ezek a könyvek leírtak, egy, az akkori embernek szinte elképzelhetetlenül zsúfolt nagyvárosokból állt, ahol folyamatosak voltak a bandaháborúk, napi szintűek voltak a bérgyilkosságok és az utca embere a mocsokból próbált meg feltörni, hírnevet szerezni. Megavállatok, melyek kizsigerlik a hétköznapi embert, széttépik akik az útjukba kerül és katonai, gazdasági fejlettségüket kihasználva legalább akkora hatalommal bírtak, mint korábban maga az állam. Testi átalakulásokat, úgynevezett kibervereket, króm augmentumokat, új végtagokat, fegyvereket, agyi stimulánsokat, műszemet – és csak a képzelet szabott határt milyen kütyükkel lehetett felszerelni magad – a netrunnerek az az kiváló hekkerek világát és a kiberteret írta le.

Ugye milyen jól hangzik? Ez azonban nem mindenkinek való, és ha csak egy percre is lankadna a figyelmed valaki azonnal bedarál jól megcsócsál kitépi a kibervereid, majd kiköp téged a legközelebbi szeméttelepen.

Ebbe a vad, zord és mocskos világba kalauzol el minket a Cyberpunk 2077, melynek fő helyszíne NightCity. Az 1990-es évek elején atombomba robban az USA területén ezzel gyakorlatilag egy óriási gazdasági válságot előidézve. Az USA szétesése és a válság hatására az infrastruktúrák hiányának következtében létrejöttek a Nomádok, akik hontalan klánokként rótták az országot.

Magát NightCity-t, 1994-ben alapították Coronado City néven, majd később a város alapítója, Richard Night után kapta a nevét, akit saját erkélyén, miközben állítólag a város nagyságában és szépségében gyönyörködött, gyilkolták meg. Az ezt követő években, a város maga volt a háborús zóna, különböző megavállalatok és utcai bandák folytonos harca destabilizálta a várost, azonban a megavállalatok győztek, több évnyi harc után helyreállt a rend. A város a 2010-es években kezdte visszanyerni igazi fényét.  A világban eközben lezajlottak a céges háborúk, szám szerint három, melyek újra rajzolták a vállalatok által uralt területeket, elvileg minden győztes legnagyobb elégedettségére és úgy tűnt, kezd a világ ismét ugyanabba a kerékvágásba, azaz káoszba fulladni, ahonnan indult.

A háborúk meghozták a várt fejlődést, a harci implantátumok, kiberverek és azok kereslete megnőtt, az utcát elárasztották a cyberpunkok.

A negyedik céges háború 2021-ben tört ki, mely akkora volt, mint egy világháború, azonban a csaták mindenhol zajlottak, nem csak egy városra vagy egy területre fókuszálva. Ezzel felperzselve mindent és megsemmisítve az ismert Internetet is. Egy hacker-nek köszönhetően gyakorlatilag megszűnt az ismert Net. Majd 2023-ban ismét nukleáris katasztrófa történt, ezúttal, NightCity-ben. Az Arasaka torony, mely szinte a város középpontja volt, megsemmisült és a város nagy része is vele együtt. Szerencsére a város nem lett az enyészeté. A háború abbamaradt, azonban akkora már olyan károkat okozott, mely visszafordíthatatlannak bizonyult. 2024-től egészen 2070-ig gyakorlatilag semmi nem fejlődött, a technológia stagnált, az országnak közel 40 évébe telt mire újraépítettek mindent, köztük az Internetet is.

Ezen kemény időszak után csatlakozunk be a játékba. 2077-et írunk, melyben a korrupció szárnyal, NightCity pedig önálló városként, az államoktól teljesen függetlenül működik.

Innentől spoileresen, de csak szolidan! 

A játékot indítva három kaszt közül választhatunk. Ami jól hangzik, hiszen választhatunk Nomád, Utcakölyök és Céges alkalmazott közül. Itt a történetek eltérnek, mindhárman máshol csatlakoznak be a történet folyamába, azonban ez a szabadság csak álca. Pont annyira, mint a játék történetében a kis emberek élete, mert azt hiszed van választásod.

A Nomád kezdése a városon kívül kezdődik, és nyilván a meló, amit elvállalt végül a város felé fogja terelni, ami beszippantja, mint egy örvénylő szarvihar. A meló kezdetén, elsőként fogunk együtt dolgozni Jackie Welles-el és itt ismerjük meg. A határon befelé indulva, meg is kezdődik az utazás. Adrenalin bomba, autósüldözés, lövöldözés, robbanások, ami kell.

Az Utcakölyök nevéhez méltóan, bunyóval indít, és az orrtörését rakja épp helyre. Kiderül, hogy közel két évet távol volt, tehát ő sem tud olyan sokat az utcán és a bandákkal való történésekről. Egy autó megfújása közben találkozik Jackie Welles-el, akinek ugyanazt a kocsit kéne ellopni, de közbeszólnak a rend éber őrei, majd közös úton indulnak el.

A Céges karakter már ismeri Jackie-t, akit telefonon egy a fürödőszobai tükör előtti hányással köszönt. Ezt követően szivárogtatás történik a cégen belül, majd váratlan fordulat, elveszítjük céges hátterünket és muszáj vagyunk az utcán túlélni, amit természetesen a nulláról kezdünk, és ebben lesz segítségünkre Jackie.

A három kaszt közül, nincs jó vagy rossz választás. Bármelyiket választhatod. A játék első fél órájára van hatással, azt ezt követő küldetés már mindenkinél fix. Továbbá a játékban lévő dialógusok kábé 95%-ban nincs is jelentősége. Fontos döntés nem tartozik a választott kasztodhoz, így vissza is kanyarodhatunk arra, amit az elején mondtam. A választás csupán illúzió.
Ez a játék első technikai hibája, hiszen a szerepjáték világában a kasztod és annak tulajdonságai fognak meghatározni, így az egész játékmeneted alakíthatják. Azonban itt nem ez történik. Válaszd hát bármelyiket, az első fél órán kívül és néhány párbeszéd blokkon kívül nincs a cselekmény végkimenetelére hatással.

A karaktergenerálásról.

Ezt az akadályt szépen megugrották a készítők. Elég nagy a választék az általad generálható karakter kinézetében, így mindenki eltudja dönteni milyen nemhez akar tartozni és milyen kinézetet akar. Fontos, ez (tudtommal) nem változtatható, így az animációkban, tükrökben azt a bamba majmot kell nézned, akit generáltál.

A játékban a döntéseinknek komoly súlya van és alakíthatja a történet menetét, kik lesznek a barátaink, barátnőnk, hogyan alakulnak azok a helyek, és emberek élete, akikkel kapcsolatba kerülünk. Azonban fontos kiemelni, hogy a rengeteg párbeszéd miatt ez nem lesz túl gyakori. Ettől függetlenül érdemes alaposan elolvasni és úgy meghozni a döntéseket, hogy számolnunk kell vele, milyen hatással lesz a későbbiekre. Egyéb esetben, emberéleteket menthetünk meg, vagy taszíthatjuk le őket a kaszás ölelésébe, csak a szokásos, tudjátok.

A játék végkimenetelét legjobban befolyásoló karakterek történeteit, mindenképpen érdemes a fő történet szál előtt teljesen elvégezni. Egyrészt azért, hogy nagyobb választékod legyen a végkimenetel szempontjából, másrészt a játék „mellék” szálaknak nevezi őket. De nem, és itt érünk el a játék második vagyis inkább két (és feledik)technikai hibájáig.

A játék első felvonását elérve, komoly gonddal küzdünk, hiszen az idő megvan számlálva, azonban ez az idő nincs kőbe vésve, hogy mégis mennyi az annyi. Azonban a legnagyobb baki és ez a feledik, amit elkövethettek, hogy folyamatosan próbálják siettetni a karakterünket a megoldás felé. Bizonyos küldetésenként rosszul lesz, párbeszédek Johnny-val, melyek sürgetnek, és az állandó felvillanó hibaüzenetek, szédülések, arra sarkalnak, hogy haladjunk a történettel. Ez azonban egy oltári nagy malőr a készítők részéről.

Egyrészt értem, hogy miért csinálják, hiszen csak haldokolsz és egy haldokló nem kezd el az utcán random emberekkel üzletelni és napokat eltölteni különféle küldetéseken.

Másrészt, így folyamatosan olyan érzésed van, hogy bakker mi van ha összeesik a karakter? Nyilván nem fog, de ettől függetlenül ezt a részét mindenképp javítanám valahogy. Vagy később kapd meg az ereklyét, vagy később kezdjen el „bántani”. Mindenesetre a készítők eltudták érni nálam, hogy egy kicsit azért aggódjak. Ez pedig piros pont és ezért csak félhiba.

Az igazi második technikai hiba, az az, hogy mellékküldetésekként hivatkozik, olyan kardinális történetekre, amelyek összetettsége, mélysége, a karakterekkel való beszélgetések, motivációik és maguk a küldetések, elképesztően részletesek. Nem is értem, hogy miért szedték őket külön. Ezt is valamiképp átpriorizálnám a készítők helyében, mert sokan lemaradnak olyan „mellékküldetésekről”, melyek a végkimenetelt befolyásolják.

Karakterek és Ending.

És most jöjjeneka pirospont osztások, ugyanis a játék legerősebb része, nem a harc, vagy az rpg elemek, hanem a karakterek.

 A karakterek és az azokhoz tartozó történetszálak kidolgozottsága. Elképesztő módon, részletesen vannak kidolgozva a karakterek arca, mozgása, mimikái és a Voice Acting valami zseniális és tényleg ad mélységet a párbeszédnek. Például, ha valaki mérges, vagy valami épp nem tetszik neki, hallod a hangján. A karakterek szinte „élnek” és főleg a történeteikben érződik, megérted a motivációjukat, a céljukat, még együtt is tudsz velük érezni, törődsz a sorsukkal.

Néhány szóban Johnny karakteréről. Őszintén szólva, az első pár órában egyszerűen nem tudtam azonosulni vele, és legszívesebben lenémítottam volna a pi**ába, egy igazi seggfej. Viszont ahogy haladtunk előre, valahogy mindig lehetett rá hatni, és a játék során az egyik legnagyobb karakterfejlődésen az ő karaktere megy át, nyilván, ha megfelelő módon reagálsz és jó döntéseket hozol.

Keanu Reeves és a készítők remek munkát végeztek, az animációk nagy része remekül van komponálva, a voice acting szintén. Fogalmam sincs milyen érzés így színészkedni, teli aggatva érzékelőkkel, díszletek és egyéb dolgok nélkül, de van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi években elindult valami és remélhetőleg egyre több színész csatlakozik a játékos iparhoz. Ettől függetlenül, Rogue, Panam és Judy karakterei voltak még nagyon erősen kidolgozva, amit „mellék” küldetésként vétek lenne kihagyni. Tényleg megéri!

Ugyan valamennyire Spoileresen próbálom elmondani mondandómat, viszont az Endingekről nem fogok hosszas litániát írni. Ugyanis ezt mindenkinek elkell dönteni, és lesz lehetőség az összes kipróbálására anélkül, hogy újra kéne az egész játékot kezdeni.

Fontos, hogy a stáblista megjelenésekor az általad ismert és közel álló, emberek beszélnek hozzád és ezek a párbeszédek is változhatnak a játék során meghozott döntéseid alapján.

Ami viszont saját tapasztalatom és ilyen fajta reakciót videójáték rég váltott ki belőlem, az a bad ending. Teljesen véletlen nyomtam rá, azt hittem lesz valami mögötte, és elsőként nem is igazán értettem, majd végül rájöttem mi az. Egy dolgot erősít meg. Azt, az egyszerű tényt, hogy NightCityben (és a való életben) mindig lesz akire támaszkodhatsz és ha a legnagyobb szarvihar érkezik ami mindenkit és mindent elsöpör akkor sem adhatjuk fel. Őszintén szólva a székhez szögezett, hogy milyen nyersen, milyen élethűen adták át a karakterek az üzenetet.

A játék eddigi tudásom alapján 6 befejezéssel érhet véget, ebből van egy legrosszabb döntés és egy, ami happy end, viszont valahogy mégsem éreztem annak. Én ezt a két befejezést volt alkalmam megtapasztalni, és mindkettő, erős mély mondanivalóval bírt.

A többiről nem tudok nyilatkozni, így a hozzájuk kapcsolt végjátékot meghagyom nektek. Hiszen mindenki a maga útját járhatja, nem? 😉

RPG vagy nem RPG, Skillek, Hackelés, Kiberverek és fegyverek.

Óigen, az RPG elemekről még nem volt szó… Őőőő… Vannak benne, felvehető tárgyak és lehet lootolni, lehet tárgyakat készíteni. És kábé ezzel ki is merült.

Viccet félretéve, NEHÉZ fokozaton semmi értelmét nem láttam, ugyanis a játék mindig szórja a jó felszerelést. A legtöbb lootolt cuccomat eladtam, hogy legyen pénz jobb kiberver fejlesztésre, de a felszedett cuccokat szétlehet szedni …egyesével…ami fárasztó, főleg ha sok cuccod van.

A Crafting rendszer… hááát az is van. De én a gránáton kívül semmit nem kraftoltam és bizony azt is ….egyesével… hosszan nyomva… míg végig ér a csík…aztán újra. Szóval erre is ráfér az átgondolás, de még ha kellett volna, mert nem kellett.
Ó igen skillek, tényleg azok is vannak a játékba. Nem emlékszem pontosan, hányszor akadályozott meg, hogy az adott skill nem volt kifejlesztve, de egy kezemen megtudom számolni.

Szóval az rpg elemeken van mit fejleszteni. Bőven.

Nyilván, ha az ember akarja, felpimpelheti úgy a karakterét, hogy semmi ne tudja megállítani. De őszintén megmondom, nehéz szinten, bár érezhetően volt kihívás, de csak néhány küldetésnél kellett a gyorsmentést használni.

Ami még ide tartozik és a cyberpunk szerves részét képezi, az a hackelés. Aki nem az öldökléses játékmódban kívánja végig verekedni magát az egész játékon, annak érdemes kicsit elmélyednie benne. De ezt inkább játékstílusa válogatja, hogy mennyire akarsz belemenni.

Hatástalanítani tudsz kamerákat, meghackelheted a másik fegyverrendszerét, áttudod venni az irányítást a lövegek felett, szóval rengeteg hasznos dolgot csinálhatsz, de nem kötelező. Így a te játékodhoz tudod hangolni a fegyver-hack arzenált.

A kiberverek fontossága tagadhatatlan a játék során, erre akkor eszmélsz igazán rá, mikor kicserélik a szemed, nagyon hatásvadász és elég menő, kár, hogy ezt csak egyszer csinálja meg a játék, elnéztem volna, hogy helyezik be az új karokat, vagy a keményített bőr felületeket. Ami itt mindenképp fontos, hogy mindenre hatással vannak, az életerődre, védelemre, a fegyverekre és nem utolsó sorban a hackelésre is.

Fegyverek. Nos a fegyverek használata kifejezetten tetszett és súlya, ereje volt a fegyverek elsütésének. Ez pedig sok esetben más játékokban elmarad. Viszont azért olyan nagyon, nagyon sok választék nincs. Itt hiányérzetem volt, szerencsére gyorsan el is felejtette velem a játék, mert a harcok ugyan szerves részei a játéknak, de könnyen asszimilálni lehet a szabályokat, és dinamikusak, nincs idő piszmogni.

Egy komplett tutorialt szán a játék a harcrendszer megismertetésére (ami egyébként tetszett, hogy kicsit mátrix feelingem volt közben). Simán végig lehet kaszabolni az ellent, akár egy szamurájkardal is, bár én nem voltam a közelharc híve. De ez megint csak az illető játékstílusához legjobban passzoló harcrendszerhez alkalmazkodhat, szerencsére könnyű elsajátítani akármelyik mellett döntsetek is.

Összegzés. Végszó.

A Cyberpunk 2077-ről kimondhatjuk, hogy nem lett a legjobb játék, ami valaha készült. Nem mutatott akkora játékmechanikai változást, nem hozta el a játékipar revolúcióját, nem tépte szét az ismert játékos világot és pláne nem volt sima rajtja.

És ez baj? Nem annyira. Az, hogy nem megy szépen a régi konzolgeneráción, szomorú, de őszintén szólva (és megdobálhattok kiberver alkatrészekkel) , ha a pénz nem számítana és nem most lenne pont a generáció váltás én ki se adtam volna, csak az új generációra. Ezért is mondtam az írásom elején, hogy tökre rossz időpontban jött. Ha jövő decemberben csak az újgen-re és PC-re jelent volna meg, nem lett volna ekkora visszhang és esetleg fluid lenne a játékmenet. Ezen felül viszont, ha magát a játékot nézzük, akkor egy jó játékot kaptunk.

A játék atmoszférája, az igazi cyberpunk hangulat simán el tud kapni és akkor bizony nem ereszt. Küldetésre igyekezve ritkán használtam a gyorsutazást, szimplán motorra pattantam és iszkiri, közben ha volt valami lövöldözés akkor beugrottam én is, majd tovább a küldetésre és akkor, jajj itt meg rendőröket támadtak meg, akkor még gyors ezt is elintézem, és hopp már hajnali 1 van és reggel kelni kell. Nem sok játék tudta velem megtenni, hogy beránt, és itt nem a játékelemekre gondolok, hanem a párbeszédekre, arra, hogy kíváncsivá tesz a játék mi lesz a karakterek sorsa, hova fut ki egy döntésem.

Legalábbis nálam ez volt a fő hajtóanyag.

Viszont a másik oldalról, ha valakinek nem jön be maga a világ, vagy nem tartja érdekesnek a karakterekért, mindenképp érdemes legalább a mellék küldetéseket végigjátszani. Tényleg jól sikerültek és igényes munka van mögötte.

A játék nem tökéletes, és nem is kell annak lennie, hiszen ugyanannyiba kerül mint egy 7 órás történettel bíró AAA cím, a valódi nagy különbség a hype volt. És azért valljuk be őszintén, egyetlen videójátékos gyártó sem ért volna fel olyan iszonytató magasra (na jó lehet van EGY amelyik igen, de ezt sosem tudjuk meg).

Én bízom abban, hogy a készítőket a mostani időszak arra sarkallja, hogy kicsit másként mozgassák a marketing gépezetet és a játékosok véleményére figyelve, készítsenek egy ennél is kiforrottabb, jobban átgondolt játékot, mert ha csak a fő történetszálat kéne néznem, akkor bizony azon laza <20 óra alatt végig lehet rohanni. És az az élmény, nem fogja ugyanazt adni, mintha a mellékküldetésekkel, a többi karakterrel is foglalkoztál volna.

Nekem a játék megadta azt, amit egy videójátéktól várok. Legyen szórakoztató, kössön le, hiszen én elindítom leülök elé, az már az ő dolga, hogy lenyűgözőn, vagy ha azt nem is tudja minden szempontból megtenni, de felkeltse az érdeklődésemet.

Komolyan remélem, hogy a készítők zsebében még akad elég puskapor és bőven van még mit ellőniük, akár dlc-k akár a folytatásban. Én várom, és Te?

Mondjátok el a véleményeteket a játékról, a leírtakról, kinek, hogy, és milyen szempontok alapján tetszett – vagy nem tetszett- a játék.