Bohém rapszódia (2018) – kritika

Hosszú várakozás után ültem neki a Bohém rapszódiának, erre pedig egyetlen mentségem volt: nem vagyok Queen rajongó.




Nem tudom miért alakult így, engem valahogy elkerült az ő zenéjük.

Jó, persze, rádióban szembejön egyszer-egyszer, de sosem teszek be egy Queen válogatást Spotify-ba, sőt, az öregem se pörgetett egy bakelitet se, így örökségként sem kaptam meg a Freddie-ék iránti rajongást.

Persze páran elmentek a baráti társaságból és lelkendezve újságolták, hogy mennyire tetszett nekik, én pedig nem kételkedtem, de ettől még nem lett nagyobb ingerem megnézni a filmet.

Hiszen nem vagyok Queen rajongó. Gondoltam én.

Most már azt mondom: nem voltam Queen rajongó.

Mert bő egy héttel ezelőtt rászántam magam és megnéztem a filmet, amiről rengeteg lesújtó kritika jött, legfőképp amiatt, mert a történelmi hűség nem épp az erőssége az alkotásnak. Aztán persze teljesen magával ragadott az egész, utána olvastam is a bandáról jó sokat, nagyjából képben vagyok, hogy hol volt költői túlzás a filmben és hol ferdítették el teljesen a történteket.

Persze lehet, hogy rosszul gondolkozom, de számomra ezek az információk megmaradtak az érdekesség szintjén. Különösebben az, hogy a srácok tényleg eladták-e a furgont, hogy Freddie már betegsége tudatában lépett-e fel a Live Aid-en, vagy épp a koncert előtt tényleg beugrott-e még a szüleihez, nem befolyásolja a Bohém rapszódiáról alkotott véleményemet.

Az, hogy jelenleg simán ott tanyázik Imdb-n a top 250 film között, az ugyanis két dolognak köszönhető: a zenének és Rami Maleknek.

Hogy a Bohemian Rhapsody valójában egy istállóban született meg? Őszintén: kit érdekel? Csak a zene a fontos. Mercury magánélete? Csupán egy lábjegyzet ebben a grandiózus történetben. Semmi más nem számít, mint a zene. Azt pedig parádésan adja vissza a film, na és Rami Malek.

Akiről tulajdonképpen ez a cikk javarészt szól. Mert persze ki vagyok én, hogy ezt kimondjam, de örülök, hogy végül nem Sacha Baron Cohen kapta a főszerepet, mert ami Malek itt lerakott az asztalra, az több, mint elképesztő. Azt hiszem a rajongók két órára visszakapták Freddiet. (Live Aid side by side videó Mercury-ról és Malekről)

A Bohém rapszódia szépen felmondja a leckét: a zenekar megalakulásától a Live Aid koncert végéig tart a történet, egy olyan zárással (Don’t stop me now), ami után nagyon nehéz felkelni a székből. A tanulság?

Nos a tanulság az, hogy a Queen zenéje örök, Freddie a valaha élt egyik, ha nem a legnagyobb előadóművész, hogy Gwilym Lee jobban hasonlít Brian May-re, mint Brian May és hogy ha van igazság, akkor Rami Malek ezért az alakításért szobrot kap.




Ti pedig akkor is nézzétek meg a Bohém rapszódiát, ha amúgy nem vagytok Queen rajongók. Ettől azok lesztek.

Összegzés
Freddy él - ha csak alig bő két óra erejéig is. De az emléke és a zenéje örök.
Ezért szerettük
  • A Zene
  • Rami Malek hihetetlen alakítása
  • Freddy örök!
Ezért nem
  • A forgatókönyv nem követi hűen a valóságot
8.5
Kiváló

1
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
BAlázs Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

BAlázs
Vendég
BAlázs

Már 3x néztem meg, egyszer eredeti nyelven magyar feliratozással!!