Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) – kritika

Mindig öröm, amikor egy európai film vetekszik egy hollywoodi blockbuster-rel, mint a 2014-es osztrák-német euro-western, Andreas Prochaska rendezésében, a Dans Finstere Tal, magyarul A Sötét Völgy vagy a 2013-as svéd kaland-komédia, Felix Herngren rendezőtől, a Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, azaz A Százéves Ember, Aki Kimászott az Ablakon és Eltűnt.




Európa az utóbbi években megmutatta, hogy vele is számolni kell a filmgyártás terén, sőt, már-már jobb, mint a fulladás a hollywoodi özönvízben.

Az újabb gyöngyszem, En man som heter Ove, magyarra fordítva, Az ember, akit Ovénak hívnak pedig ezúttal Fredrik Backman svéd cikkíróhoz, bloggerhez, íróhoz kötődik és aki a rendezést és a forgatókönyvírást elkövette, nem más mint, Hannes Holm. A Vén Európa következő svéd magnum opus-a, tehát mesterműve az elmúlt években igen népszerűvé váló comedy-drama műfajban képviselteti magát.

Fredrik Backman novellájából adaptált film főszerepében Rolf Lassgård látható, aki zseniálisan formálja meg Ove karakterét. Nos az 59 éves Ove egy városi lakóövezet mogorva szabálymániás lakosa, aki évekkel ezelőtt az övezet egyesületének az elnöke volt, de időközben leváltották és ebbe nehezen törődik bele. Nemrégiben özvegyi sorba jutott és ezt nem tudja elfogadni, ezért szeretett felesége után óhajt menni, méghozzá öngyilkossági kísérletek révén. Egy nap Parvaneh szerepében Bahar Pars és a családja beköltözik Ove házával szemben lévő házba. Véletlenül autóval kiütik hősünk postaládáját és ez egy váratlan barátság, álláspont változtatás prelúdiuma, azaz bevezetése az életunt Ove életében.

Flashback-ek formájában bepillantást nyerhetünk a főszereplő múltjába, láthatjuk gyerekként, valamint azt is megtudhatjuk, hogyan találkozott Sonja-val, aki később a felesége lett. A film nagyszerűségét jelzi, hogy az idén február 26-án vasárnap megrendezésre kerülő 89. Oscar-gálán akár 2 kategóriában is elnyerheti az arany szobrocskát, mint a Legjobb Idegen Nyelvű Film és a Legjobb Smink jelöltje.

A tavalyi, 88. Oscar-gálán is ott voltak a svédek a már említett A Százéves Ember, Aki Kimászott az Ablakon és Eltűnt című komédiával a Legjobb Smink kategóriában, de nem nyerték meg. Az osztrák-német A Sötét Völgy pedig ki volt választva, mint az osztrák belépő a 87. Oscar-gálára a Legjobb Idegen Nyelvű Film kategóriájában, végül nem jelölték.

Arra a kérdésre, hogy Európa tudja-e tartani a lépést Hollywood-dal, a válasz egyértelműen igen, abszolút képes rá a kontinens, sőt arra is, hogy a legjobb legyen.

Az Ember, Akit Ovénak Hívnak egy komikus és szívmelengető történet borzas macskáról, váratlan barátságról, valamint pálfordulásról. Egy jól elkészített alkotás, amely képes arra, hogy könnyeket csaljon a nézők szemébe.



Hasonló élménnyel gazdagodhatunk a St. Vincent és a Gran Torino című filmek esetén is. El kell fogadni azt, ami megtörtént, amin változtatni nem lehet és rugalmasnak kell továbbá lenni a szomszédokkal és mindenki mással, mert ez a fajta merevség és szabálymánia káros lehet az egészségre és a szomszédokkal való együttélésre egyaránt.
-Ács Gábor-

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .