Politikai drámát csinálni nagyon nehéz vállalkozás, rengeteg lelkes és/vagy nagy nevű filmesnek beletört már a bicskája az elmúlt évtizedekben. Itt ugyanis nem feltétlen elegendő egy, a filmen kellő minőségben átívelő drámai szál boncolgatása, hanem amolyan dokumentarista jelleggel több irányból körbe kell járni a témát, bemutatni minden lényeges nézőpontot – ha a téma keretei engedik, akkor a lehető legobjektívebb formában. Hatványozottan igaz ez abban az esetben, ha a sztori alapját az élet írta.
Az Igazság egy nehéz témát dolgoz fel, egész pontosan a 2004-es, szám szerint az 55. amerikai elnökválasztási kampány egy szeletébe nyerünk bepillantást, ahol John Kerry demokrata, valamint George W. Bush republikánus jelölt feszült egymásnak. Ebbe a harcba szólt bele Mary Mapes, aki a CBS adó 60 perc (60 minutes) című műsorának főszerkesztője volt.
A két elnökjelölt kampánya egy idő után a Bush és Kerry katonai szolgálatára, a harctéri tetteikre élesedett ki, s míg Kerry Vietnámban kivette a részét a küzdelemből, addig Bush biztonsági játékkal a frontvonaltól távol letudta katonai szolgálatát – egyes információk szerint politikai kapcsolatok útján érve el, hogy ne kelljen a frontvonalban harcolnia. Ezt a híresztelést járta körbe a CBS, amiből végül óriási botrány kerekedett, emiatt pedig Mapes lett elővéve, s ő került támadások és vádak kereszttüzébe.
A CBS pedig kihátrál Mary mögül, aki egy idő után összeroppan a teher alatt. Sajnos a film ennél a pontnál meg is reked (ami abból a szempontból érthető, hogy az ő önéletrajzi könyvéből készült a forgatókönyv), mert a fent említett feltételeknek egy idő után már nem képes és nem is akar megfelelni.
Ezt a rendkívül bonyolult és összetett helyzetet kizárólag Mapes szemszögéből láthatjuk és járjuk körbe, ami roppant kevés ahhoz, hogy objektív képet kapjunk a történtekről. A színészi teljesítményekkel – és a castinggal – teljes mértékben elégedett voltam, de ez csak egy szelete a tortának és sajnálatosan nem elegendő az üdvösséghez.
Ráadásul számtalan olyan kérdés is felmerül akaratlanul a nézőben, amire pont a szűklátókörűség miatt nem kapunk, nem kaphatunk választ – ezáltal a film végeztével egy űr tátong majd bennünk. Kár érte, mert ha jobban körbejárták volna a témát, akkor ez elkerülhető lett volna.
Összességében ez a probléma meglehetősen nagy, ha az összképet nézzük. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alappal van dolgunk, viszont a kivitelezés túlságosan szűkmarkú ahhoz, hogy egy jó politikai drámáról beszélhessünk. Arra mindenesetre elegendő a film, hogy pillanatnyi bepillantást nyerjünk egy fura világba, ahol az objektivitás csak sokadlagos tényező.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!