Van az úgy, hogy hiába pattan ki egy remek alapötlet valaki(k) fejéből, és hiába kap egyúttal zöld utat, valahogy Furtuna Istenasszony mégsem áll a projekt mellé. Hiába minden ilyenkor, ha az egyszerűen nem áll össze egy kerek egésszé, akkor nincs mit tenni. A Purge egy remek példája ennek: az első epizód egy remek, tényleg nagyon jó alapötletre épült, s annak ellenére, hogy élvezetes tudott lenni a maga módján, hemzsegett a logikai bukfencektől és a gyermeteg megoldásoktól/fordulatoktól, így hát nem tudott maradandó lenni.
Viszont viszonylagos siker igen, így természetesen jött a folytatás, ahol a hibákból több, az élvezhető pillanatokból viszont kevesebb jutott nekünk, nézőknek, s hogy őszinte legyek, egy ideig elhittem, hogy ezzel vége a dalnak, többé már nem jön el a szabad vásár 12 órája, ahol minden bűn bocsánatos. Tévedtem.
A készítők ugyanis jó ötletnek vélték, hogy meglovagolják a amerikai választások okozta – hát hogy is fogalmazzam meg… vicces? – helyzetet, s csinálnak egy akció-thriller-horrornak álcázott propagandafilmet. Nem volt az évszázad legjobb ötlete, ezt ezúton üzenném.
Az első részhez képest jelentősen változott a helyzet: már sokan nézik rossz szemmel a Megisztulás Éjszakáját, élükön pedig egy politikus áll, aki választási ígéretei élén egy olyan ötlettel áll elő, miszerint ha őt választja a nép, akkor első teendői közt lesz, hogy eltörli ezt a véres hagyományt.
Innen már nem lesz nehéz kitalálni mi következik: igen, az ellenlábasai pont ezt az ominózust eseményt választják, amikor is elteszik láb alól az elégedetlenkedő elnökjelöltet, Charlie Roan-t. Mi pedig izgulhatunk, már ha tudunk – emellett pedig megkapjuk persze a szokásos másik sztorivonalat, ahol egy teljesen hétköznapi szereplőt követhetünk figyelemmel.
Sajnálatos módon az elnökválasztásos párhuzam nagyon élesen rányomja a bélyegét az egész filmre, amit pofonegyszerűen úgy tudnék jellemezni, hogy pont azt hozza, amit az ember egy harmadik résztől elvár. Mármint egy olyan sorozat harmadik részétől, aminek már az első epizódja is hagyott maga után kívánnivalókat.
Rengeteg politikai utalás és kikacsintás, némi lagymatag akció, rosszul adagolt feszültség, és általánosságban nézői érdektelenség jellemzi a Bűn éjszakájának harmadik (sajnos előreláthatóan nem utolsó) részét. Ha az első kettő nagy kedvenced, akkor persze ezt is szeretni fogod – viszont ha nem így van, akkor nyugodtan kerüld el, nem fogsz vele veszíteni semmit.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!