Még hogy nem léteznek 21. századi tündérmesék? Mi sem bizonyítja jobban az ellenkezőjét, mint a Kung Fury, a tavalyi harminc perces csodafilm. Ha esetleg eddig kimaradt volna az életedből, akkor most azonnal kattints ide és fél óra múlva találkozunk).
Szóval mitől is volt ez akkora csodafilm? Nos azt kell, hogy mondjam, hogy már maga a tény, hogy végül elkészült is mesébe illő. Történt ugyanis, hogy egy fiatalember, név szerint David Sandberg -nagy tisztelője a nyolcvanas évek ponyvafilmjeinek- elhatározta magát és kemény fába vágta a fejszéjét: megpróbálta valahogy összeszedni az anyagiakat, hogy vászonra álmodja forgatókönyvét, a Kung Fury-t, ami egy zsaruról, az időutazó Hitlerről és pár istenségről szól (megjegyzem zseniálisan össze van rakva), úgyhogy a kor szellemének megfelelően fellőtte a projektet Kickstarterre, cseppet sem szerény 200 ezer dolláros célösszeggel.
Ami azonban ezután következett, attól könnybe lábad a szemem, ha csak rágondolok. Az internet népe ismét megmutatta, hogy egy emberként képes kiállni a jó ügy érdekében (muhaha), és közel 18 ezer ember sebtében össze is rántott a filmre 630 ezer dollárt, amiből futotta a legmenőbb zöld vászonra, és még egy betétdalra is a jó Hofftól (ismételten megjegyzem: ez is zseniális), a film pedig tavaly elkészült, a többi pedig már történelem. (persze azért nem bolondok ők sem, azóta jött póló, kabát, bakelit, játék, minden ami kell egy kis mellékeshez)
Nekem pedig meggyőződésem, hogy Sandberg a maga módján egy zseni (és ezt most szó szerint értem), akárcsak Ilya Naishuller, úgyhogy nagyon remélem, hogy kap arra esélyt, hogy megmutassa, nem egyszeri csodáról van szó, hanem benne ott van az a bizony X (Y/Z) faktor, ami egy nagy rendezőt nagy rendezővé tesz.
Ennek első állomása lehet a Kung Fury 2, aminek a forgatókönyv borítója ma megjelent a Laser Unicorns (a készítő csapat) Facebook oldalán. Hogy mikorra tervezik a bemutatót, és hogy ezúttal (végre) lesz-e büdzsé egy teljes estés verzióra, az egyelőre még a jövő talánya, az azonban biztos, hogy valami készül
Ez pedig jó hír, nagyon jó, mert ilyen kreatív projektekre nagyobb szüksége van a filmiparnak, mint egy falat kenyérre.
[fb_button]
Nagy várakozásokkal ültem neki az első résznek, hiszen a 80-as években voltam tinédzser, és a mai napig imádom a korszak filmjeit. Sajnos én nem osztom a Kung Furyt övező hype-ot, nekem nem jött át a nosztalgiafaktor. Erős túlzásnak tartom a cikk állandó zsenizését. Például: hogy lehet egy 80-as évek stílusát megidéző filmben CGI-dinoszauruszokat szerepeltetni? Nyilván stop-motion vagy go-motion technikával kellett volna csinálni, akkor lenne autentikus. Vagy hogyan említheti az egyik szereplő a Viagrát, ami az ezredforduló előtt pár évvel jelent meg?