Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, már elsőre sem indul jól, sokszori nekifutásra ültem le megnézni, hiszen már a címből is sejthető a történet, de azért tömören megfogalmazva megpróbáljuk összefoglalni: van az átlag amerikai srác, Greg, aki elvan a maga teremtette békés világban, és legjobb barátja Earl, a kicsit különc srác, akiket két fontos dolog tart össze, a francia kultikus művészfilmek, amit senki nem néz meg, és Greg apjának különös ételei, amit senki nem eszik meg rajtuk kívül. Egyetlen örökké tartó hobbijuk a filmrendezés, amely szerint, világ mozi klasszikusait rendezik újra saját (kicsit őrült) látásmódjuk alapján, rövidre vágva, zseniálisan őrült formában. Greg létének alapja, hogy a körülötte lévő világ akkor a legbékésebb, és számára a leginkább értelmezhető, hogyha az iskolai társadalom bármely pontjába képes zavartalanul beilleszkedni és ott láthatatlanul létezni. Törekvéseinek és nyugalmának anyja vett véget, aki bevonzza Greg és Earl életébe a katasztrófát és a változást jelentő Rachelt, akinél leukémiát állapítanak meg. Anyja utasítására Greg kénytelen kilépni a komfort zónájából, amely során élete legszebb pillanatait éli meg, miközben felnő, hogy kiléphessen a valódi életbe.
A mozikban egyre több olyan film készül, amely tinik mindennapos problémáit dolgozza fel. Ezek közül a legsikeresebbek azok, amelyekben a főhős, vagy a főhősök valamilyen betegségben szenved(nek), mint pl. a Csillagainkban a hiba, vagy az Egy különc srác feljegyzései. Ezeket a filmeket mind egy-egy nagy sikerű könyvből adaptálták a vászonra, így már külön címkét is kaptak, a chicklit műfaj (csajos irodalom), után szabadon ezek lettek a sicklit műfaj (beteges irodalom) legkiemelkedőbb darabjai. Azonban az Én, Earl és a csaj aki meg fog halni mégis tud újat mutatni a nap alatt.
A főhőst alakító Thomas Mann, aki számomra is ismeretlen fogalom volt, pedig már jó pár filmben szerepelt (Projekt X – A buli elszabadul, Lenyűgöző teremtmények), mégsem hagyott nyomott a lelkivilágomban, most mégis lenyűgözött. Zseniálisan alakítja a kicsit különc srácot, aki a narrátor szerepét is felvállalja, a maga kicsit zavaros módján. Legjobb barátját, a zakkant Earlt, a még ismeretlenebb RJ Cyler alakít, akiről semmit nem tudok, de hát ki mondta, hogy egy jó filmhez, nagy sztárok kellenek. A lány, aki beteg, Olivia Cooke alakít, bájos, belopja magát a szívünkbe, várjuk, hogy meggyógyuljon. Főbb szerepekben, A The Walking Dead – ből ismert John Bernthal, és a Tiszta szívvel foci – ból ismerős Connie Briton, aki Greg anyját játssza is feltűnik. És köszönjük ezt a filmet Alfonso Gomez-Rejonnak.
Számunkra pont azért volt tökéletes ez a film, mert, életszagú, vidám, minden percét élvezzük, nem rágja tovább az amerikai álmot, fricskát ad a tini filmekre jellemző kliséknek. A karakterek jól kidolgozottak, mondhatnánk kicsit őrültek, mint én, a filmes effektek eltérnek a nagy mozikban megszokottaktól, mondjuk azt, hogy a gyurma nem volt a legdrágább megoldás, de pont ezek az apró hülyeségek adják meg a film pikantériáját. Beszélhetnék a film képi és hangi világáról, mint egy szakértő, de bevallom, nem érdekel, hiszen ez a film, így is egy csodás dologról szól, a barátságról, és ugye…
„Egy kis barátságba még nem halt bele senki.”
De ha meghal egy barát, abba mindig belehalunk egy kicsit. Az ember bele sem gondol, mennyit jelentenek az emberi kapcsolatok, milyen értékesek azok, amíg meg nem tapasztalja, azt, milyen elveszteni egy olyan embert, akit megkedvelsz, szívedbe fogadsz, ha még rövid időre is. Persze álltathatjuk magunkat a film végéig, vagy az életünk eme rövid szakaszában, hogy megtörténik a csoda, hiszen ez a legtöbb amerikai film ígérete, de az élet keményen bánik a benne élőkkel, és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Nem lőjük le a poént azzal, hogy a vége happy end, vagy nem, de az életé általában nem az. Tapasztalataim alapján a csoda ritkán jár a kórházak rideg kövezetén, de egy ágyon fekve, csak ez tarthat életbe, és állíthat talpra a legsúlyosabb esetekben is. És én hiszek a csodákban, és vágyom azokat, mert az én életembe megtörtént, akkor miért ne történhetne meg másokkal is, és történjenek is meg, mert sokszor csak ez mutathat fényt az alagút végén.
És ahogy, egy polgártársam mondaná: a csoda ott él benned és bennem.
-mymovem-
[fb_button]
