Az Ötvös Csöpi legenda

Fura dolog a rajongás, hosszú tanulmányokat lehetne írni róla (és már meg is tették jó páran). Nincs egyetemesen megmagyarázható mechanizmusa, hol működik magától, hol erőszakkal se lehet valakiből sztár. Így van ez Bud Spencerrel (vagy még inkább a Bud Spencer-Terence Hill párossal): bár a világon mindenhol szeretik, nem sok helyen alakult ki akkora kultusza és övezi akkora szeretet, mint nálunk, Magyarországon. Ez így volt 30 évvel ezelőtt is, s így van a mai napig, nem véletlen, hogy szinte minden csatorna a műsorára tűzi ezeket a filmeket időről-időre. S persze morgolódunk, hogy már megint ez (és már megint Reszkessetek betörők karácsonykor), de azért csak megnézzük. Mert szeretjük. Mindig is szerettük.

Hogy miért? Mert a hetvenes-nyolcvanas évek akcióvígjátékai sajátságos hangulatukkal mindenki szívébe belopták magukat és nem utolsósorban a páros hihetetlen módon összeillett, ez pedig bőven elég volt a sikerhez. Aztán Bud Spencer egyszer azt javasolta Bujtor Istvánnak, hogy ha már ilyen jól kölcsönzi neki a hangját, akkor miért nem vágja egy kicsit nagyobb fába a fejszéjét, és miért nem próbálkozik meg a műfaj meghonosításával? Hiszen az akcióvígjáték, mint olyan, Magyarországon nem létezett. Bujtor pedig meglátta az ötletben a lehetőséget, és hát a gondolkozást tettek követték: filmre vitték a novelláját, megszületett Ötvös Csöpi (azaz Ötvös Tibor) és Dr. Kardos Tibor (doktor) párosa, akiket ugyan kétkedve fogadott az ország, de aztán a sikert sikerre halmoztak és több, mint egy millió embert vonzottak a mozikba. De ne rohanjunk ennyire előre, hisz még csak 1980-at írunk és még csak az első kalandnál tartunk.

A Pogány Madonna (1980)

A legenda itt kezdődött, 36 évvel ezelőtt. S mint oly sok más sorozat esetében, itt is igaz (sajnos), hogy az első rész sikerét a folytatások már nem tudták elérni, a siker alatt pedig elsősorban a minőséget értem, az összes Bujtor-Kern akcióvígjátékot figyelembe véve nyugodtan kijelenthetem, hogy a Pogány Madonna volt messze a legjobb. Elsősorban azért, mert itt még nem Bujtor volt a rendező – mondom ezt úgy, hogy ebben az országban nem sokan szeretik őt nálam jobban. Mészáros Gyula filmjében minden megvan, ami a műfajt naggyá teszi: halhatatlan aranyköpések, a korba tökéletesen passzoló karakterek, kezdve a rendőröktől, a “bűnözőkön” át, a legutolsó statisztáig, a helyszín -mint mindig- most is a Balaton, a magyar tenger, Bujtor egyik legnagyobb szerelme, s bár tombol a szocializmus, ezt (a humorforrásokat leszámítva) nagyon ügyesen és trükkösen eltüntették előlünk. Nincs elvtársazás, csak becenevek, megy a mutyi, a valutázás, szinte érezzük a hekkszagot, Ötvös (fő)hadnagy pedig maga a megtestesült testületi fekete bárány, tudjátok, a magyar Axel Foley, akit nem a szabályok érdekelnek, hanem az, hogy meglegyen a bűnös (aki persze nem hazánk fia, hisz azt a rendszer már nem engedte volna moziba). A játékidő pedig elröppen, mi örökre a szívünkbe zárjuk a tipikus főnök sztereotípiát és a minden hájjal megkent tehetséges zsarut. Hogyne zárnánk, mikor végre nekünk is van egy párosunk, akik ennyire működnek és ennyire érzik egymást?
Persze nem szabad elmenni szó nélkül a többiek mellett, akik nélkül nem lett volna az a végtermék, ami: Bánhidi, Zenthe, Gór Nagy, Kállai… a magyar színjátszás krémje, nem csoda, hogy a Pogány Madonna a nyolcvanas évek egyik, ha nem a legjobb magyar filmje, egy megunhatatlan klasszikus. S ugyancsak nem csoda, hogy a közönség rajongásától övezve nem váratott sokáig magára a folytatás, hisz alig több, mint két évvel később az Ötvös-Kardos páros visszatért a vászonra.

Csak semmi pánik (1982)

A folytatás sikere még nagyobb volt, s a minőségre sem lehet panaszunk: a Csak semmi pánik (természetesen) ismét a Balatonra csábít minket, de ezúttal nem egy elrabolt műkincs után folyik a nyomozás, hanem egy, a tóból kiemelt világháborús gép roncsai keverik fel az állóvizet – azon ugyanis a királyi ékszerek voltak, amikre sokan fenik a fogukat. Kardos persze egyedül nem boldogul, (pláne, hogy még a Vitaprix is kifog rajta… vagy a Pritamin?) de szerencsére jön Ötvös, no meg segítői, a két Matuska és felgöngyölítik az ügyet, no meg a bűnbandát.
A bevált recepten ne változtass – ez volt a Csak semmi pánik mottója és ez be is vált, külön öröm volt Bodrogi Gyula feltűnése, ő sajnos a további filmekben már nem kapott szerepet. Mindenesetre a Csak semmi pánik remekül vitte tovább a páros történetét, s ekkor már igazi rajongótábor várta a további filmeket, amikkel nem is maradt adós Bujtor, noha ezek után a sorozat fénye egy kissé megkopott, ez azonban leginkább csak évtizedek múltán tűnik fel.

Az elvarázsolt dollár (1985)

Nem, szó sincs róla, hogy a harmadik rész rossz lenne. Távol álljon tőlem, hogy ilyet mondjak, egyszerűen csak más. Talán érezhető rajta, hogy változásban volt az ország, talán az, hogy ezt már Bujtor rendezte. Talán az, hogy elveszítettük Bánhidi Lászlót és Matuska nélkül már Csöpi sem az igazi. De az elvarázsolt dollár már egy kicsit más hangulatot kapott. A bűntény ugyan itt is meglehetősen ötletes (egy dollárosokból hamisítanak százdollárosokat), az ügy felgöngyölítése már jóval kevésbé körmönfont. A stílus itt már egy kicsit átbillen a családi film zsánerébe, a játékidő egy tetemes részét Ötvös vitorlástanfolyama, a gyerekek és a nyár teszi ki, mindez persze éppúgy a miénk, éppúgy szerethető és megunhatatlan, de már más, mint amit a Pogány Madonna elindított. Ha most azt írnám, hogy bugyutább, akkor az sértőnek hangozna, pedig nem annak szánnám, mégis, talán ez a legjobb szó. Kevésbé Ötvös-Kardos, sokkal inkább Ötvös film ez. Az pedig már valami más kezdete.

Hamis a baba (1991)

Általában úgy gondolok az Ötvös Csöpi filmekre, mint egy trilógiára, plusz a többire. A Hamis a baba már a rendszerváltás után készült, ennek fényében ez már egy más világ. Itt a Balaton már nem központi szereplő, itt már Európába tartunk, elutazunk egész Görögországig, cserébe viszont újra Ötvös, a vérbeli nyomozó a főszereplő egy csetlő-botló Kardossal (aki rögtön a film elején sikeres akciót hajt végre, mivé lett a világ!), és egy Európán átívelő csempész bandával. A Hamis a baba egy remek film, de már egy másik kor gyermeke. Egy olyan korszak első szárnypróbálgatása, amikor már lehetett és szabad volt, ezt pedig megpróbálták kihasználni Bujtorék, több-kevesebb, de inkább több sikerrel, noha lett volna mit csiszolni rajta, de ezt nem róhatjuk fel hibaként, hisz ez még tényleg csak egy korszak eleje volt, 1991. Nagyon nagy kár, hogy itt a sorozatnak vége szakadt, hiszen ez az évtized remek táptalaja lett volna Csöpi további kalandjainak. Azonban nem így történt, nekünk, rajongóknak pedig maradt a várakozás. A nagyon hosszú, egy évtizedes várakozás.

Zsaruvér és Csigavér 1-2-3 (2001, 2002, 2007)

Ez a várakozás pedig nem csak rettenetesen hosszúra nyúlott, de akármennyire is szépítem a dolgot, sajnos majdhogynem hiábavaló volt. Nem azért, mert Bujtor sem lett fiatalabb, nem itt volt a bajok fő forrása. Inkább az volt a probléma, hogy már nagyon más idők jártak 2001-ben, mint jó húsz évvel korábban – ezt pedig az Ötvös-Kardos páros nem nagyon akarta elfogadni. A Balatonnak már nem volt meg az a varázsa, ami régen, s a rendőrlányok központi figurává avanzsálása sem volt a legjobb ötlet. Kellett a fiatalítás, no meg az ezredforduló is ezt a trendet diktálta, de a rajongóknak nem ez kellett, ők egy Ötvös Csöpit akartak, a balfék Kardossal, nem egy tévéfilmet alig egy órában, amiben a lányok oldanak meg mindent, ráadásul úgy, hogy a körítés még tévéfilmként is maximum közepesnek nevezhető, s az egészből hiányzik a szikra, a szív és a lélek. Legnagyobb sajnálatomra azonban a 2001-es első epizód még messze a legjobban sikerült a három rész közül, s bár legalább láthattuk még két órában Bujtort és Kernt, ennél több pozitívumot nem nagyon tudok a Zsaruvér és Csigavér mellé felsorakoztatni. Biztos ismeritek az érzést: ez az a helyzet, amikor nagyon akarnék szeretni valamit, mert igazi rajongó vagyok, de még ez is kevés… még így sem megy. Mert ez a tévésorozat már nem méltó a régi filmekhez. Nem azok megcsúfolása, csupán egy ékes példája annak, hogy ha valami nem tud haladni a korral (úgy ahogy azt kell), akkor hagyni kell egy szép emléknek.
A további részek elkészültét azonban egy tragédia keresztbe húzta: 2009-ben elhunyt Bujtor István, az ország Csöpije, csatlakozott odafent a legnagyobbakhoz – mi pedig elveszítettünk egy színészóriást, akinek csodálatos és felejthetetlen filmeket köszönhetünk.

Nektek melyik volt a kedvenc Ötvös Csöpi filmetek?  Maradtak fent aranyköpések valamelyik részből, amiket a mai napig előhúztok a tarsolyból néha napján?
[fb_button]