Billy Crystal ajtót nyitott a nála kopogtató öregségnek, beengedte magához és szorosan átölelte.
Eleinte magam sem tudtam, hogy mit várhatok a Here Today-től, amit Crystal nem csak rendezett, de Alan Zweibel novellájából a forgatókönyvet is ő írta, nem mellesleg pedig a főszerepet is magára vállalta.
Aztán ahogy peregtek a percek, szép lassan körvonalazódott, hogy miről is szól majd az Élj a mának, s sajnos ritkán mondhatok ilyet, de ezúttal az angol, eredeti cím mellett a magyar fordítás is tökéletesen találó lett.
Főszereplőnk Charlie (Crystal) íróként tevékenykedik, egy komédia-show gegjeit veti papírra hosszú évek óta, így a csatorna egyik meghatározó (háttér)arca. Charlie azonban egy titkot őriz: demenciában szenved. Gyógyszerekkel ez ugyan kordában tartható (még), így családjával sem osztja meg állapotát, ami a többieknek persze könnyebbség, neki azonban egy plusz teher.
Aztán egy nap a semmiből betoppan az életébe Emma, (Tiffany Haddish) a new york-i utcazenész, aki nem csak hogy felannyi idős, mint Charlie, de legalább kétszer olyan bohókás is, szóval amolyan igazi két világ találkozása ez, mégis, néha a legváratlanabb helyekről jönnek a legnagyobb csodák.
A két, alapjaiban rendkívül különböző ember közt olyan barátság szövődik, ami korántsem mindennapi.
Azonban Charlie helyzete sem az, és a felhőtlen perceket hamar sötét fellegek takarják el.
Bár tudom, hogy nem kellene, de önkéntelenül is a The Father-hez hasonlítottam magamban Crystal filmjét, talán azért, mert a demencia témája nagyon nehezen feldolgozható, mind a való életben, mind pedig a vásznon, és hát valljuk be: Anthony Hopkins zsenialitása új etalon a témában.
Ehhez mérten a Here Today sokkal inkább áraszt magából Hallmark hangulatot: egyrészt nem süllyedünk a dráma oly mélységeibe, mint Florian Zeller filmjében, másrészt a borúsabb pillanatokat rendre feloldják némi szívmelengető humorral. Sajnos az alakítások tekintetében sem vagyok teljesen elégedett: Crystal jó (tényleg), ám Tiffany Haddish sokszor “túltolja”, teljesen indokolatlanul. Illetve értem az indokot, ezzel is ráerősítenek arra, hogy mennyire különbözőek ők ketten, de erre az ég világon semmi szükség nem volt, ettől csupán harsány lett a karakter, és pillanatokra bizony idegesítő is.
A negatívumok sora azonban ennyi, mert van a filmnek kellő mélysége (még ha nem is engedi a nézőt nagyon letargiába esni, ahogy említettem is), Crystal alakítása mindenki másét cipeli a hátán, a szűk másfél órára szabott játékidő pedig kellően feszes ahhoz, hogy a film ne üljön le.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!