Asghar Farhadi iráni író-rendező ezúttal nemzetközi stábbal, és ismert nevekkel forgatott egy hétköznapi, ámde nagyon okosan felépített drámát.
Persze az mindig veszélyes terep, amikor egy Farhadi-hoz hasonló zseni elhagyja a saját terepét. Mert amíg az Egy elválás története, vagy épp Az ügyfél zseniális mozik voltak, addig a Mindenki tudja nem csak azért különleges, mert ez az első spanyol filmje, hanem azért is, mert ezúttal világsztárokkal forgatott.
Ennek pedig megvan a pozitív és a negatív hozadéka is.
Talán úgy tudnám leginkább találóan kifejezni azt, hogy miért is volt bizonyos szempontból jobb az, amikor Farhadi iráni stábbal dolgozott, ha azt mondom, hogy azok a filmjei jóval életszagúbbak voltak. Nyersebbek. Őszintébbek. Azok a filmek olyanok, mintha egy családi fényképalbumot nézegetnénk. Bensőséges, noha néhol kellemetlen. Amikor valami olyan kép kerül elő, amit idegennek nem illene látnia, mi mégis rápillantunk.
Nos ez az érzés a Mindenki tudjából hiányzik.
Ettől függetlenül Farhadi bebizonyította, hogy “idegen” terepen is jól mozog és attól sem jön zavarba, ha nagy neveket kell dirigálnia.
Kis magyarázattal tartozom, mielőtt továbblépnék: legtöbbször nem írok villámkritikát, vagy villámvéleményt, kinek hogy tetszik. A Mindenki tudja esetében azért teszek most kivételt, mert ennél a mozinál kiemelten fontos, hogy semmilyen lényegi elembe, spoilerbe, fordulatba, titokba, elszólásba, szóval lehetőleg tényleg semmibe ne fussunk bele megtekintés előtt, mert az nagyban rontja a filmélményt.
Szóval különösebb konkrétumok nélkül – azaz, csak annyi infóval, ami még nem zavarja az élvezetet – lássuk miről is van szó itt bő két órában.
Főhősünk, Laura (Penélope Cruz) hazalátogat szülőfalujába, hogy részt vegyen testvére lakodalmán. Az útra nem tart vele férje Alejandro (Ricardo Darín), így nyugodtan találkozhat régi szerelmével Paco-val (Javier Bardem).
A lagzi után azonban valami baj történik, ami tragédiába torkollhat, ha nem fog össze a família. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, sőt, még az is lehetséges, hogy a baj okozója közelebb van, mint gondolnák.
A történetről ennyit bőven elég tudnotok, a többi majd kibontakozik előttetek a vásznon.
Ennél sokkal fontosabb a film atmoszférája, mert abban Farhadi megint zseniálisat alkotott – ellentétben a forgatókönyvvel, ami most csak egy erős közepesre értékelhető -.
A Mindenki tudja mind fényképezésben, mind karakterekben rendkívül erős. E kettő pedig úgy viszi el a hátán a mozit, hogy nem találjuk zavarónak a cselekmények lassú folyását. Cruz, Bardem és (egy régi nagy kedvencem) Darín kiváló hármast alkotnak, az ő játékukat pedig pont jól lengi körül ez a lassú, de feszültséggel kellően átitatott dráma.
A valódi fűszer, ahogy az elején is mondtam, sajnos azonban hiányzik a filmből. Nincs meg benne az a bensőséges, egyedi plusz, amit már-már elvárnánk Farhadi-tól, így a téma szerelmeseit leszámítva ez a mozi most inkább csak amolyan egyszernézős alkotás lett.
Ez persze nem baj, de én valahogy végig úgy éreztem, hogy több potenciál volt ebben a felállásban, mint amennyi ki lett hozva belőle. Nem sokkal több, de több.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!