Nem tudom ki hogy van vele, nekem a 2012-es Hotel Transylvania tetszett. Nem akarta megváltani a világot, csak szórakoztatni, ehhez pedig remek táptalajt nyújtott a Drakula által vezetett hotel és szörnyek, akik hol lazultak, hol nem.
Aztán bő 350 millió dollár bevétellel és három évvel később Genndy Tartakovsky újból munkához látott és jött a Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó, és hát legyünk őszinték, a folytatás már nem volt szörnyen jó. Emlékszem, hogy jó pillanatomban láttam és tudtam rajta nevetni, de ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon sok sebből vérzett. A legnagyobb baj az volt, hogy a folytatás a legkevésbé sem tudott megújulni, Genndy bár rendkívül kreatív és egyéni szemlélettel rendelkező alkotó, a tömegtermék árnyékában kénytelen volt újra elmesélni azt a történetet, ami azért elsőre sem volt túlságosan erős.
Az teljességgel egyértelmű volt a második rész után, hogy ezt a rókabőrt még egyszer már nem lehet lenyúzni: radikális változtatásokra van szükség, hogy méltó módon le tudják zárni a szériát. Ehhez fogták Drakulát, no meg az egész csipet-csapatot és benevezték őket egy nagy családi nyaralásra, egy luxushajóútra.
Ezen a ponton pedig az eddigi két epizódnál sokkal inkább kiütközik, hogy jó családi animációt csinálni mennyire kemény meló valójában.
Mert ez egy teljesen más műfaj, mint akármi más. Itt egyszerre kell szórakoztatni gyereket és felnőttet, amihez nagyon jól felépített forgatókönyv kell, és olyan egyensúly, ahol nem úgy szólsz a felnőtthöz, hogy az a gyerkőc számára érthetetlen (vagy bántó), miközben úgy varázsolod el az apróságokat, hogy az őket elkísérő felnőttek nem unják el magukat.
Nehéz. De számtalanszor láttuk már, hogy például a Pixar mesterien veszi ezeket az akadályokat.
Nos a Hotel Transylvania 3 sajnos nem. Leginkább azért nem, mert a radikális helyszínváltás ellenére az alapokat nem sikerült megújítani. Ugyanazokkal a karakterekkel játsszák el ugyanazokat az elcsépelt, gyermeteg poénokat, amiket már ezerszer láttunk (beleszámolva az előző két epizódot is), miközben karcolgatják a komolyabb témát (apa-lánya kapcsolat, újrakezdés), de egyszer sem mernek nagyot lépni előre és komolyabban elmerülni a témában.
Drakula ugyanis végre kellően elengedi magát a nyaralás alatt és beleszeret a hajó kapitányába, Erickába, aki Mavis-nek nem túl szimpatikus, noha a lány már nagyon szeretné, hogy apja végre révbe érjen és újra boldog legyen. Drakula eközben vívódik, hisz még mindig a lánya édesanyját gondolja az igazinak, Ericka azonban teljesen elvarázsolja. Hogy a sztori ne legyen ennyire egyszerű, természetesen van egy kis csavar a dologban, hisz a kapitány valójában Van Helsing dédunokája, nagyjából el tudjátok képzelni, hogy ez mit jelent.
Szóval ki lehetett volna hozni ebből egy komolyabb sztorit, még úgy is, hogy közben a gyerkőcöket is célozzák, helyette mégis maradtak a felnőtt fejjel bugyuta poénok és papírmasé egyszerűségű karakterek. Ha párba állítom egy Pixar, vagy egy Dreamworks animáció mellé, akkor fájó a minőségbeli különbség, de…
És itt jön egy hatalmas de. A teremben rengeteg 6-10 éves kölök társaságában néztem a filmet, és meg kell mondjam, a kicsik nagyon jól szórakoztak és hangosan visítottak a fingós poénokon (köszi Sandler). Szóval felnőtt fejjel ez megint nem lett egy erős rész (valamivel azért jobb, mint a második, de nem sokkal), viszont a célkorosztálynál úgy tűnik, hogy betalált.
És azt hiszem ez a lényeg. Ez egy mese – és ha a gyerekek imádják, akkor nincs miről beszélni. Ettől függetlenül lehetett volna ebből egy mindenki számára szórakoztató mozi, de ahhoz sokkal több kreativitásra és munkára lett volna szükség, így csak a kicsik számára garantált a szórakozás.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!