Hetek óta próbáltam valahogyan megcsípni a martfűi rémet, mert amióta tudomásomra jutott Kovács Péter (filmben: Bognár Pál) sorozatgyilkos története, mindent elolvastam róla, amit csak találtam, és egyre jobban kavarogtak a gondolataim az eseményeket illetően. Hát mégiscsak létezik egy sorozatgyilkos, aki még a híres Faragó Ottó (Magyar sorozatgyilkosok 1900-2012) c. könyvében sem szerepel, pedig méltó helye lenne benne?
Miért és hogyan, milyen motivációk vezérelték őt rémséges tettei elkövetésében?
Sopsits Árpád filmje döbbenetesen őszinte módon tárja elénk az olykor fikcióval egybemosott eseményeket és mit szépítsem? Fantasztikusra sikeredett a film mind a 121 perce.
Mindjárt be is zsebelt 9 elismerést a Magyar Filmhéten különböző kategóriákban. Szerintem a film több szempontból is telitalálat. Egyrészt, mert Kovács Péterről nem sokat hallhattunk azelőtt, másrészt pedig mert nem pusztán egy sorozatgyilkost követhetünk általa, hanem az ügyben felvonuló igazságszolgáltató szervek együtt-, illetve nem együttműködését is nagyszerűen ábrázolja. Aki látta a Citizen X -X Polgártárs (1995) című filmet, mely a Szovjetunióban játszódott és a hírhedt rosztovi rém tetteit sorakoztatja fel a jó ízlés keretein belül, nos annak talán nem lesz a martfűi rémmel sem különösebb problémája.
Nyilván, aki kicsit gyengébb idegzetű az ne nézze meg egyedül a filmet, mert sok képkockája felkavaró lehet. Hogy kinek mennyire alacsony az ingerküszöbe e téren, azt nyilván nagyjából mindenki be tudja lőni magának. Azt azért kihangsúlyoznám, hogy nincsen benne egy cseppel sem több erőszak, vagy durva jelenet annál, mint ami nap mint nap az arcunkba ömlik, különböző csatornákról.
Szerkezeti felépítését tekintve is tökéletes, in medias res kezd és máris van egy áldozatunk, de a tettes kilétét egész hosszú ideig homály leplezi, ezzel mindvégig fenntartva érdeklődésünket.
Kiemelkedő színészek teszik még élethűbbé a szemünk előtt játszódó borzalmakat.
Kiemelném Anger Zsoltot, aki nagyszerűen hozza a kissé alkoholista, de már-már megszállott rendőrt, illetve Jászberényi Gábor– aki Kirják Jánost (a filmben Réti Ákos-t) formálja meg.
Egy csendes, nyugodt kisvárosban járunk, mely a helyben működő rengeteg munkást foglalkoztató (egyébként még ma is működő) Tisza cipőgyáráról vált híressé. Ám szép lassan a környéken eluralkodik a félelem, főleg a hölgyek körében, hisz a gyilkosságok kizárólagos célpontjai mindig nők voltak. Az első rémtett után pedig gyorsan kell egy bűnbak, no meg persze, hogy az emberek kedélyeit lenyugtassák valaki csuklójára pattintani kell a bilincset is. Itt van egy azóta is érthetetlen mázlija gyilkosunknak, ugyanis valaki más beismerő vallomást tesz, (hogy önszántából-e, az persze kérdéses) így az ügyet gyorsan le is zárják. Kovács Péter (filmben: Bognár Pál) pedig nyugodtan gyilkolhat tovább, mire a rendőrök rájönnek arra, hogy a gyilkosságok tulajdonképpen eléggé hasonlítanak, felvetődik a gyanú, hogy netán sorozatgyilkossal van dolguk, és újranyitják a már lezárt első ügy aktáit. Ekkor már az áldozatok száma 4+X re emelkedik.
Itt tehát elég erősen megkérdőjelezhető az igazságszolgáltatás (a törvény két balkeze) mint ilyen, hiszen ha a megfelelő személyt ítélték el az első esetet követően, akkor most nem lennének további holttestek lépten-nyomon a környéken.
A végén persze csak kibújik a szög a zsákból, és szerencsére sikerül elkapni az igazi tettest.
Kovács Péter pár napig tartja magát, majd beismerő vallomást tesz. Az ügyészség és a rendőrség végre fellélegezhet és pontot tehet az ügy végére. Kovácsot halálra ítélik, míg az ártatlanul börtönre ítélt Kirják Jánost 11 év raboskodás után szabadon engedik. Őt egyébként az igazságszolgáltatás semmilyen módon nem kompenzálja az elkövetett hiba miatt. Hogy miután szabad lábra helyezték mihez kezdett az életével, azt nem tudni.
Kovácsot egyébként a kirendelt elmeorvosi szakértők beszámíthatónak, felelősségre vonhatónak találták, így a halálos ítéletet is végrehajthatták rajta. Ezzel a 10 éves ámokfutásnak is végre vége lett.
Kovács profiljáról még pár szót talán érdemes ejteni, egyfajta tanulságként: ismerősei, barátai, rendes, dolgos embernek ismerték, akinek családja és munkája is volt. Senki nem gondolta volna, hogy olyan aberrációban szenved, melyben szerencsére nem sokan… vagy ki tudja…mindenesetre nem árt vigyázni. Itt utalnék megint a már felemlegetett rosztovi rémre, aki kísértetiesen hasonló indítékokkal követte el tetteit, és őt még nehezebben sikerült hosszú évtizedek múltán elkapni.
[fb_button]
A válasz a cikkbeli kérdésre: “Kirják János ezek után hazaköltözött Tiszaföldvárra, és rokkantnyugdíjazásáig a martfűi cipőgyárban dolgozott. Fia elmondása szerint új családot nem alapított, a börtönben ártatlanul eltöltött évekért pénzbeli kárpótlást soha nem kapott, egyedül élt a nyolcvanas években bekövetkezett haláláig. “