Amikor kényelmesen hátradőltem a moziszékben, az első gondolat ami átvillant az agyamon az volt, hogy Istenem…. Rock mennyire jól felépítette már magát. 45 éves korára már korántsem az a nagydarab tetkós kopasz fickót, akit be lehet hívni epizódszerepekre, hanem kőkemény húzónév.
Méghozzá olyan, akivel szinte bármit el lehet adni. De itt jön az igazi zsenialitás megcsillanása: nem azért lehet vele bármit sikerre vinni, mert egyfolytában promozzák, hanem azért mert ez a kétméteres, százhúsz kilós szörny iszonyatosan szerethető.
Mindegy, hogy épp a kőkemény John Matthews-t, vagy épp Hobbs-ot kelti életre, ökörködhet Spencerként a dzsungelben, egyre megy. Ahol Dwayne Johnson megjelenik, ott száj nem marad mosoly nélkül, és előbb vagy utóbb azon kapjuk magunkat, hogy szurkolunk neki – és persze imádjuk amit csinál.
A Tombolás ennek az egész jelenségnek a megkoronázása. 120 millió dollárból (nem, ez nem kevés) csináltak egy olyan filmet, ami első ránézésre viccnek is rossz (sokáig nem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor először láttam a trailert) és mégis: működik. Tudom, lelőttem a poént, de fiúk-lányok…. működik. Értitek? Elhiszitek?
Gonosz vállalat finanszírozta furmányos kísérlet zajlik egy űrállomáson, ahol persze minden balul sül el, így a bolygónk körül keringő létesítmény rövid úton a gravitáció áldozatává válik.
Hogy tetőzzük a bajt, némi veszélyes hulladék szóródik szét gyönyörű Földünkön, melyeket egy-egy szerencsés állat talál meg. Egy farkas, egy krokodil, és egy albínó gorilla. Ez utóbbi amúgy a George névre hallgat, meglehetősen intelligens és nagyon jóban van a gondozójával, Davis Okoye-val (The Rock).
Nos miután beüt a ménkű, a három állat viharos gyorsasággal kezd el nőni és ezzel párhuzamosan egyre agresszívabbá válni. A viharos gyorsasággal növés alatt azt értem, hogy a farkas akkora lesz, mint egy jól megtermett zalai falucska, a gorilla pedig lábujjhegyre állva leeszi a sajtot az Eiffel-torony tetejéről. A krokodilt nem részletezem, a fantáziátokra bízom, legyen elég annyi, egy Akula tengeralattjáró hozzá képest ebihal.
Nos e három pompás teremtmény elindul, hogy feltérképezzék annak a jelnek a forrását, melyet a gonoszok küldenek nekik, mindeközben persze alaposan átrendezik a tájképet, ennélfogva valahogy meg kellene állítani őket, ami nagyon nem egyszerű mutatvány. Sebaj, Rock segít ha baj van.
A történet nagyjából ennyi, ha Uwe Boll vetette volna szalvétára egy másnapos vasárnap reggel, akkor is maximum kiröhögni tudnám az ötletet, de láss csodát, ebből film készült.
Méghozzá olyan, ami nagyon jól tudja magáról, hogy B-filmnek is erős nevezni, épp ezért egy pillanatig sem veszi magát komolyan. Pörgős akció, kissé budget CGI, jó időben eltolt epés beszólások és egy zseniális Jeffrey Dean Morgan – mindössze ennyi kell egy agyatlan, ámde élvezhető és szerethető blockbusterhez.
A recept pedig működik – noha összességében azért a végeredmény erősen egyszer használatos. Ugyan egy pillanatig sem bántam meg, hogy beültem rá, az biztos, hogy hamar a feledés homályába vész majd a Rampage, de ez nem akkora katasztrófa.
Ugyanis van, amikor azért megy az ember moziba, hogy egy picit kikapcsolja az agyát, hátradőljön és élvezze azt amit lát. Ne kelljen agyalni, ne kelljen megérteni a rejtett üzenetet, egyszerűen csak élvezze amit lát.
Erre a Tombolás majdhogynem tökéletes. No de nem is tudom min vagyok meglepődve, hisz Dwayne Johnsonban nem lehet csalódni.
Hát… Oké, megnéztem én is, nem hagytam félbe, stb. Szeretem Dwayne Johnsont, és szeretem az Asylum filmeket. De a kettő nekem nem fér össze. A CGI jobb volt, mint egy Asylum, de mozifilmhez képest azért nem volt oké. A sztori tényleg óriáskkrokodil vs megacápa szint. Meg kéne hagyni az ilyen filmeket Dolph Lundgrennek meg David Hasselhoffnak, nekik is meg kell élni valamiből, és őket is szeretjük. Ugyanez igaz a Meg – Az őscápa című csodára is. Rendben volt ez a kritika, minden mondata igaz, de az a 3,5 csillag… A Sharnado kapna 4-et, a Sharknado 2. 4,5-et, a Kong: Koponya-sziget… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>