Fogj egy egyszerű, bevált receptet, csavarj rajta egyet, és dolgozz kiváló színészekkel. Ennyi kell csupán, semmi több.
Számtalanszor szóba került már az évek alatt, hogy a vígjáték mellett a horror műfaja a legnehezebb. Az igazán jó borzongatást -valljuk be – nem a hirtelen üvöltve a képernyőre ugró rémségektől kapjuk meg, hanem azoktól a filmektől, amik észrevétlenül, sunyi, gonosz módon, lassan a bőrünk alá kúsznak, s mire felocsúdunk, már csak azt vesszük észre, hogy izzad a tenyerünk, és nem szívesen mennénk ki a mosdóba (egyedül), pedig szükség lenne rá.
Ezt elérni azonban nem egy egyszerű mutatvány – nem véletlen, hogy sokaknak bele is tört már a bicskája. Minden emlékezetes horrorra jut legalább 10 (szorozva sokkal) olyan, amit már legszívesebben menet közben elfelejtenénk, annyira kókler munka.
Justin G. Dyck filmje azonban szerencsére nem ilyen.
Tulajdonképpen épp ellenkezőleg: mintapéldája annak, hogy hogyan is kellene ezt csinálni: kicsi pénzből, (a forgatás java az író, a kevésbé java pedig a rendező házában zajlott) aránylag ismeretlen nevekkel, ám egy jól megírt forgatókönyvvel, tehetséges emberekkel, és még tehetségesebb rendezővel.
A végeredmény pedig egy kevés hibával rendelkező, sok elemében friss alkotás, aminek megvan az a bizonyos atmoszférája, amit fentebb említettem. Szép lassan indul, hagy időt, engedi, hogy a néző belezökkenjen a fura felállásba, aztán komótosan rálép a gázpedálra és le sem száll róla, egészen a stáblistáig.
No de mit is értettem azon a megcsavart bevált recepten?
(ha minden infó nélkül néznéd a filmet, akkor a következő bejegyzést hagyd ki)
Fordított ördögűzést. Audrey (Sheila McCarthy) and Henry (Julian Richings) középosztálybeli (lassan) nyugdíjasok. A férfia orvosként tevékenykedik – ami kapóra is jön a későbbiekben -, z életük szép és kiegyensúlyozott… lehetne, ám egy szörnyű tragédia árnyékolja be: elveszítették unokájukat, Jackson-t (Daxton William Lund).
Az idősödő házaspár a sátánizmus felé fordul és egy szeánsz keretében megpróbálják visszahozni a fiú lelkét: ehhez pedig elrabolják Henry egyik páciensét, aki várandós, így a még meg nem született magzatba kerülhet Jackson lelke. A szeánsz azonban váratlan fordulatot vesz, mert nem csak a fiú lelkét sikerül átszippantani a túlvilágról. Ami bizony baj. Nagyon nagy baj.
Innen olvashatod tovább.
A felütés tehát érdekes, és nem csupán papíron az: jól működik a vásznon is, ehhez persze kell a három főszereplő kiváló alakítása, az okosan megírt fordulatok és az a pici fekete humor, amit Dyck ügyesen becsempészett a feszült pillanatok közé.
Az Anything for Jackson dicséretére válik az is, hogy a végét is korrektül össze tudták rakni, nem mondom, hogy a világ legjobb zárását kapta, de többen lesznek elégedettek, mint dühösek – és valljuk meg, ez is nagy szó egy hasonszőrű horror esetében.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!