Esélytelen szerelem (2021) – kritika

Tudom-tudom. Minden férfiolvasó most zárja be épp az ablakot (mármint az oldalét), mert hát meglett férfiember semmilyen körülmények között sem néz romantikus drámát. Értem én, én is így vagyok ezzel. Soha nem nézek ilyesmit, de azt azért hozzátenném, hogy persze nekem is vannak kedvenceim.

Az egyik jól bevált húzás az ilyen filmeknél az, amikor a főhős(nő)t olyan környezetbe helyezik, ami tőle teljességgel idegen, ahol aztán persze jön egy cinikus, ámde jóképű (és persze totálisan szingli) pasi, akivel elsőre és másodjára csak piszkálják egymást, de aztán rájönnek, hogy igazándiból nagyon is összeillenek.

Szerelem, boldogság, stáblista.

Remek példa erre a Szökőhév (ami szerintem amúgy remek kis mozi), vagy épp a Karácsony a vadonban, de a listát hosszasan lehetne folytatni. Ezek a filmek többé kevésbé működnek, mert mi, egyszerű nézők szeretjük nézni mások csetlés-botlásait, és főképp szeretjük látni, amikor a csetlő-botló főhősre végül rátalál a jól megérdemelt szerelem.

Még akkor is, ha esélytelen. Bocsánat.

Szóval az Esélytelen szerelem pontosan a fent említett receptet követi.

Főhősünk Charlotte (Kimberly-Sue Murray) egy sikeres -romantikus regényekkel befutott- író, akinek az élete és ezzel együtt a karrierje is hirtelen vakvágányra fut. Hogy helyre billentse a helyzetet, képtelen ötlete támad: eltölt 30 napot a “vadonban”, a frissen megismert természetimádó Rob (Steve Lund) vezényletével, persze mindezt úgy, hogy nagyjából senki sem hiszi, hogy Charlotte-nak ez sikerülhet – a legkevésbé Rob -.

Aztán ahogy annak lennie kell, a történet megfűszereződik némi piszkálódással, egymásra találással, majd drámával és végül…. de hát ezt ti is jól tudjátok.

A karakterek szerethetőek, a színészek szintén (noha egyikük alakítása sem díjesélyes) a táj szép, a történet talán túlságosan is egyszerű, a párbeszédeken is lehetett volna csiszolni, de minden kis hiba ellenére simán lecsúszik a film (főképp, mert szokatlanul rövid).

Az Anything for Jackson dicséretére válik az is, hogy a végét is korrektül össze tudták rakni, nem mondom, hogy a világ legjobb zárását kapta, de többen lesznek elégedettek, mint dühösek – és valljuk meg, ez is nagy szó egy hasonszőrű horror esetében.