Hosszú várakozás után ültem neki a Bohém rapszódiának, erre pedig egyetlen mentségem volt: nem vagyok Queen rajongó.
Nem tudom miért alakult így, engem valahogy elkerült az ő zenéjük.
Jó, persze, rádióban szembejön egyszer-egyszer, de sosem teszek be egy Queen válogatást Spotify-ba, sőt, az öregem se pörgetett egy bakelitet se, így örökségként sem kaptam meg a Freddie-ék iránti rajongást.
Persze páran elmentek a baráti társaságból és lelkendezve újságolták, hogy mennyire tetszett nekik, én pedig nem kételkedtem, de ettől még nem lett nagyobb ingerem megnézni a filmet.
Hiszen nem vagyok Queen rajongó. Gondoltam én.
Most már azt mondom: nem voltam Queen rajongó.
Mert bő egy héttel ezelőtt rászántam magam és megnéztem a filmet, amiről rengeteg lesújtó kritika jött, legfőképp amiatt, mert a történelmi hűség nem épp az erőssége az alkotásnak. Aztán persze teljesen magával ragadott az egész, utána olvastam is a bandáról jó sokat, nagyjából képben vagyok, hogy hol volt költői túlzás a filmben és hol ferdítették el teljesen a történteket.
Persze lehet, hogy rosszul gondolkozom, de számomra ezek az információk megmaradtak az érdekesség szintjén. Különösebben az, hogy a srácok tényleg eladták-e a furgont, hogy Freddie már betegsége tudatában lépett-e fel a Live Aid-en, vagy épp a koncert előtt tényleg beugrott-e még a szüleihez, nem befolyásolja a Bohém rapszódiáról alkotott véleményemet.
Az, hogy jelenleg simán ott tanyázik Imdb-n a top 250 film között, az ugyanis két dolognak köszönhető: a zenének és Rami Maleknek.
Hogy a Bohemian Rhapsody valójában egy istállóban született meg? Őszintén: kit érdekel? Csak a zene a fontos. Mercury magánélete? Csupán egy lábjegyzet ebben a grandiózus történetben. Semmi más nem számít, mint a zene. Azt pedig parádésan adja vissza a film, na és Rami Malek.
Akiről tulajdonképpen ez a cikk javarészt szól. Mert persze ki vagyok én, hogy ezt kimondjam, de örülök, hogy végül nem Sacha Baron Cohen kapta a főszerepet, mert ami Malek itt lerakott az asztalra, az több, mint elképesztő. Azt hiszem a rajongók két órára visszakapták Freddiet. (Live Aid side by side videó Mercury-ról és Malekről)
A Bohém rapszódia szépen felmondja a leckét: a zenekar megalakulásától a Live Aid koncert végéig tart a történet, egy olyan zárással (Don’t stop me now), ami után nagyon nehéz felkelni a székből. A tanulság?
Nos a tanulság az, hogy a Queen zenéje örök, Freddie a valaha élt egyik, ha nem a legnagyobb előadóművész, hogy Gwilym Lee jobban hasonlít Brian May-re, mint Brian May és hogy ha van igazság, akkor Rami Malek ezért az alakításért szobrot kap.
Ti pedig akkor is nézzétek meg a Bohém rapszódiát, ha amúgy nem vagytok Queen rajongók. Ettől azok lesztek.
[fb_button]
Már 3x néztem meg, egyszer eredeti nyelven magyar feliratozással!!
Én már nagyon régen Queen-fan vagyok, úgyhogy nekem alap volt megnézni ezt a filmet (amit egyébként nagyon istenítettek, akik már látták) és bűntudat nélkül állíthatom, hogy nem nagyon szeretem a több mint 2 órás filmeket, de ezt nézve fel sem tűnt a hossza, annyira magával ragadott. Egyszerűen megerősített abbéli hitemben, hogy Freddie hatalmas showman volt…! Rami úgy adta vissza a karaktert, hogy egy az egyben őt láttam és a többi szereplő is nagyon hasonlított. (Respect itt a sminkeseknek is, persze…!) Úgyhogy: nagyon remélem, Rami Malek fogja idén a legjobb férfi főszerepért járó Oscar szobrocskát a magasba emelni, mert nem is… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>