Jó, bevallom tényleg nagyon megviselnek ezek a filmekben ínséges idők. Így néha olyanra is ráfanyalodok, amire egyébként nem feltétlen.
Tegnap éjjel például megnéztem a The Dentist című 1996-os “horrort”, aminél még a Netflix is beleírta a leírásba, hogy B-kategóriás film. Higgyétek el nekem, az ABC egy sokkal hátrébb lévő betűjét aggatnám rá.
Aztán itt van mostani főszereplőnk, a rendkívül sejtelmes címmel megáldott Árnyak szigete.
Tudom, tudom, nem fair rögtön szarkazmussal átitatni a véleményemet, pláne mert egy TV-filmről van szó, amit ildomos nem mozis szemmel nézni, hisz a két műfaj költségvetése, szakemberei, színészgárdája köszönőviszonyban sincs egymással.
Viszont néha az ember beleszalad egy ilyenbe. Akik rendszeresebben olvasnak engem, azok már belefuthattak olyan cikkbe, ahol fejtegettem, hogy mégis miért készülnek el ilyen (nos minek szépítsük:) gagyi filmek, amikor messziről süt már a forgatókönyv harmadik lapjáról, hogy ebből James Cameron se tudna emlékezeteset alkotni, még akkor se, ha két Avatar epizód összes költségvetését megkapná rá.
Nos ennek két oka van: vannak olyan csatornák, ahol a műsoridőt ki kell tölteni valamivel, ami nem túl drága, illetve gondoljunk csak bele: valahol mindenkinek el kell kezdeni, bele kell tanulni és gyakorolni kell. A világosítóktól a rendezőn át mindenkinek kell a szakmai tapasztalat és azt nem lehet százmilliós filmeknél összeszedni.
Szóval hát ezért van létjogosultsága az ilyen tévéfilmeknek.
Ettől függetlenül azért még mindig tudok morcosan nézni, amikor egy ennyire lyukacsos forgatókönyvet visznek vászonra. Mert az Árnyak szigete leggyengébb pontja ez: a világ összes “thriller” kliséjét felvonultatja, miszerint:
A híres írónő házassága válságban van, ezért férjével elutaznak a család ódon kastélyába a világ végére hogy újra egymásra találjanak. Ám de a nőben buzog az írói véna és magával ragadja egy régi, megoldatlan haláleset misztikuma, amit muszáj kiderítenie. Ahelyett hogy a férjére koncentrálni. Görcsösen nyomoz.
Na értitek mire gondolok: ezt láttuk már ezerszer és abból 999 rossz volt. Ez az 1001.
Mert nem csak a sztori gyenge, de a színészi játék is, főleg a főszereplő Anna Hopkins hat végig idegenül, de a többiek is rendkívül manírosak. A folyton ott csengő baljós hangulatú zene is inkább idegesítő, mint nem, a lezárás pedig fájdalmasan gyenge.
Mi is akkor a konklúzió? Hát az, hogy én végigszenvedtem, hogy nektek véletlenül se kelljen. Ezúttal is nagyon szívesen.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!